A thaiföldi életfilozófia

 A thaiföldi életfillozófia

Fejős Éva

Regény- és újságíró, könyvkiadó

Hogyan kerüld el Thaiföldön a csapdákat?

Beszélgetés A thaiföldi életfilozófia című e-könyv szerzőjével

Én rendszeresen követtem K. Amery blogját, hiszen, tudjátok, Thaiföld, és leginkább Bangkok az én “bekattanásom” is. Aztán, amikor a magyar származású, Németországban élő szerző – aki szeretne félig inkognitóban maradni, annyit elárult magáról, hogy Károlynak hívják – az e-könyve elkészítéséhez segítséget kért tőlem, persze nagyon szívesen vállaltam, mert a hosszabb-röviddebb fejezetekből összeállt kötet nemcsak olvasmányos, hanem tele van praktikus információkkal is. Ajánlom mindenkinek, aki Thaiföldre utazik!

Fejős Éva interjúja

– Ki is az a K. Amery, aki annyit tud Thaiföldről?

– Budapesten születtem és már gyermekkoromban nagy
csavargónak számítottam. Hároméves koromban több
kilométerre elsétáltam a szülői lakástól, az egész család órákig
keresett. Hétéves voltam, amikor a számomra nyomasztó heti
intézetből leléptem, és ez a felháborító viselkedés a
kirúgásomhoz vezetett. Gyermekkoromban három dologra vágyakoztam, hogy
zoológus legyek, hogy író legyek, hogy bejárhassam a világot.

– Már akkor is?

– Igen, de nyomdász lettem végül. Mint litográfus tanuló a neves
Globus nyomdában kezdtem, mesterem és barátom Bujáki
László festőművész volt. Idővel a nyomdaiparban megtanultam a szedést, a fotózást, a
fényképek feldolgozását, a montírozást, a lemezkészítést és a
digitális nyomtatást, mindent.
1978-ban négy riportommal jelentkeztem a budapesti újságíró
iskola pályázatára, amelynek kellemes következménye az
iskolába való felvétel volt. Egy hét múlva kirúgtak. Ez már
nem volt kellemes.
Magyarországon az utolsó próbálkozásom a színművészeti
főiskola pályázata rendezői szakra volt. Bekerültem az utolsó
négy közé, hármat vettek fel. Mind a három vietnámi volt.
Azok voltak aztán a szép idők!
1980-ban elhagytam az országot, először Párizsban, később
Münchenben kötöttem ki. Megmaradtam a szakmámnál, 10
évvel később egy barátommal közösen éveken keresztül egy
müncheni turisztikai magazint szerkesztettünk.
A három gyermekkori álomból csak a világ (egy részének)
bejárása valósult meg. Természetesen nem bántam meg, még
akkor sem ha nem ritkán bizarr helyzetbe kerültem. Egyszer a
Szaharában sikerült egy sivatagi kocsmában egy kalasnyikov
torkával szemben leülni. A Kheops piramisból alig tudtam
kimászni. Lenne mit mesélni.

– Hogyan jött a Thaiföld-szerelem az életedbe?

– Thaiföldre teljesen véletlenül kerültem, és egy
időben felmerült nálam is a gondolat, hogy véglegesen
odaköltözöm. Thaiföld valóban olyan ország, amelyet az első
pillanatban vagy megszeretünk vagy meggyűlölünk. Nálam
az előbbi történt. Több mint 20 éve járom ezt a csodálatos
országot, többször hosszabb ideig is, hetekig, hónapokig is.
Feleségem thaiföldi. A 80-as években 8 hónapig ott éltem és
dolgoztam, de igazán Thaiföldet a 2000-es évek folyamán
ismertem meg.

– A blogod szarkasztikus, humoros, nagyon informatív, és az lett
a könyv is. Mikor, miért kezdtél írni az országról?

– Magyarul Bangkok Charlie weboldalán
kezdtem Thaiföldről posztolni. Több írásomat később
az „Index.hu“ is, illetve azon belül a Blog.hu a címoldalán megjelentetett. Már nem is tudom hányat, de magasan 10 felett.
Németországban többéves thaiföldi utazás, kutatás,
tanulmányozás után írtam Thaiföldről egy tanácsadó könyvet.
A szerződés ugyan már a kezemben volt, de a világjárvány
hirtelen kitörése a kiadást értelemszerűen – egyelőre –
tönkretette. Ebből származik sok írásom, amelyek
a magyar könyvben is megjelennek. Szerettem volna egy
hiánypótló könyvet írni, amely nem szárazon, hanem egyben
szórakoztatóan is bemutatja az igazi thaiföldi életet. Remélem
sikerült is.

– Milyen egy magyar-thai házasság? Hogy látod érintettként?

– Paradox, annak ellenére, hogy az én házasságom 14 éve
kellemesen működik, én minden magyart lebeszélnék, hogy
egy thaiföldivel összeházasodjon. Természetesen vannak
kivételek, de a kulturális különbségek hatalmasak. Ezeken
átlépni nem könnyű feladat. Erről a könyvben többször is
mesélek.

– Melyik a kedvenc helyed Thaiföldön?

– Én szeretem Thaiföld összes részét, de ha választanom kellene,
akkor Bangkok. De én nagyon jól érzem magamat egyszerű
környezetben is, sőt még egy utcasarkon is. 

– Kedvenc thai kajád?

Nincs kedvenc thaiföldi kajám, tulajdonképpen (majdnem)
mindent szeretek. Természetesen azért a gyümölcsök az első
helyen állnak.

– Tudsz thai ételt főzni? Melyiket?

– Tudok főzni bizony. Leggyakrabban egy kevésbé ismert levest
szoktam főzni, amelyben sok koriander és retek van. És
természetesen rizs meg csirkehús.

– Milyen egy tipikus turista Thaiföldön?

– Ilyen nincs. De vannak olyan turisták, akikkel dicsekedni nem lehet. Ők főleg a pattayai
bárokban ülnek és kora reggel már azzal vannak elfoglalva,
hogy hülyére igyák magukat és online rémes színvonalon
posztoljanak. 

– Mi a célod a könyvvel?

– Ez nem egy hagyományos útikönyv, sokkal inkább egy útmutató, részletesen bemutatja az ország lenyűgöző kultúráját, életfilozófiáját. Több mint 300 oldalon tippeket és tanácsokat adok, hogyan kerülheted el a turistás csapdákat, bakikat, hogyan és hol válthatsz be pénzt, hogyan utazhatsz, mit vásárolhatsz, és még sok-sok más. A valós célom a thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akár a
rövid szabadságunkat is. Komolyan ledöbbenek időnként, hogy
milyen téves elképzelés él az emberekben a thaiföldiekről. Például a
thai lányokról, asszonyokról, akik sokak szerint minden reggel
azzal kelnek fel, hogy ma megcsípnek egy nagyhasú farangot.
Pedig a valóságban a legtöbb thaiföldi lány elutasít egy
kapcsolatot egy nyugati férfival. Sokan beleesnek a
sztereotípiák csapdájába, és azt gondolják, hogy Thaiföldön
a lányokat csak meg kell szólítani, és máris a nyakadba
ugranak. Már a gyakran hallott mondat, hogy – Gyere
Thaiföldre, itt találsz magadnak rögtön egy feleséget, csak
legyen elég pénzed – is megalázó beállítása a thai nőket illetően. Ezek a tapasztalatok csak addig igazak, amíg el nem hagyjuk a go-go bárokat. Valójában a farang-thai kapcsolatok egyáltalán nem egyszerűek, nekem is több évbe tellett mire elfogadtak egyenrangú családtagnak. Írásaim erről (is) szólnak.

– Mikor voltál kint utoljára és milyenek a tapasztalataid?

– Éppen most voltam 5 hétig Bangkokban. Véleményem szerint
az utolsó években a thaiföldiek kicsit megváltoztak, kevésbé vidámak, és valamivel tartózkodóbbak lettek mint korábban. Ebben valószínűleg közrejátszik a koronás két év nehézsége is.

Azt beszélik, nem vagy jó véleménnyel a magyar idegenvezetőkről. Ez igaz?

Ez így nem igaz, mert Thaiföldön, a rendeletek szerint, külföldi, magyar idegenvezető nem dolgozhat, vagyis nincsenek. Ha pedig
nincsenek, akkor nem is lehet róluk véleményem. Ami igaz, hogy nem
szeretem azokat, akik illegálisan kavarnak, minden szaktudás
nélkül túrákat szerveznek, és teljesen hamis infókkal szédítik
az utazókat. Ráadásul sokkal drágábbak, mint a hazaiak.
Róluk valóban nagyon rossz a véleményem. Kivételek
természetesen köztük is vannak, ha nem is sokan.

– Miért nem költöztetek Thaiföldre? Tervezed-e, hogy valamikor
ott fogtok élni?

– Az eredeti terv valóban az volt, hogy egyszer végleg
Thaiföldön fogunk letelepedni. De idővel az ember rájön, hogy
ez nem is olyan egyszerű. Véleményem szerint sokan ezt a
lépést alaposan lebecsülik és nem hosszabb távon gondolkodnak A thai életfilozófiát is nagyon nehéz átérezni, ha meg szeretnéd érteni a thaiokat, kénytelen vagy mindent levetni, ami eddig meghatározta az életedet. Semmi sem lesz igaz, amit eddig tanultál a világról. Egy kivándorláshoz nem elég az akarat, kellenek anyagi fedezetek is. Csak egy jó betegbiztosítás több 100 euróba kerülhet. Az igaz ugyan, hogy 1-2 euróért jókat lehet enni, de ezekkel a tányérokkal átvitt értelemben nem lehet jóllakni. Az időjárás is is csak a “téli” hónapokban kellemes, áprilistól a hőség – számomra – elviselhetetlen. A feleségem például
kifejezetten szereti a durva német teleket. Hogy is mondjam –
azért Németországban sem kellemetlen az élet.