K.Amery Thaiföldön

Végszó?

Németországban van egy mondás, hogy; - “Mindennek (egy) vége van csak a kolbásznak van két vége.” Most nem tudom, hogy az én kolbászomnak hány vége van és lesz, de ami a “A thaiföldi életfilozófia” sorozatot illeti, azt ma befejezem. Ez nem azt jelenti, hogy véglegesen abbahagyom a Thaiföldről szóló írásokat, de én úgy érzem, hogy elérkezett az ideje változtatni, valami újat kitalálni, csinálni. 

Tulajdonképpen én sosem terveztem Thaiföldről online mesélni és egy tavalyi esős, unalmas szeptemberi napon még csak nem is gondoltam rá. Éppen pörgettem az internetben és szemembe ötlött egy oldal, amely elmesélte hogyan lehet posztokat online szerkeszteni, megjelentetni. Gondoltam kipróbálom hogyan is működik, és hipp-hopp, már másnap egy rövid írásom meg is jelent. 2021 szeptember 21.-én megcsodálhatta mindenki a legelső remekművemet, amelyet a mai napig 55 nagyobb poszt és több tucat apróbb irka-firka követett. Az írásokat a Facebook oldalon kívül, a Blogger-ben és a WordPress-ben is megjelentettem, és nagy meglepetésemre hamarosan egyre több olvasóm lett. 

Én tisztában vagyok vele, hogy sok mindenről nem írtam részletesebben, de néhány témát szándékosan kerültem. Ezek közé tartoznak pl. a kivándorláshoz szükséges információk, lakás bérlés, munkavállalás és keresés. Ezek olyan dolgok, hogy ha valakinek ilyen szándékai lennének, akkor szerezzen be pontos és frissebb információkat, mert ezek elég gyakran változnak. Nem szeretnék félrevezetni senkit.

Egy másik témára abszolút nem volt kedvem kitérni, és ez a rasszizmus  jelenléte Thaiföldön. Ez olyan kemény téma, hogy nem lehet egy rövid blogban vele foglalkozni, kezdjük azzal, hogy egy történelem órával kéne kezdeni. Most mégis nagyon röviden néhány szót. Aki végigolvasta az írásokat a thaiföldi életfilozófiáról, az könnyen rájöhet, hogy a buddhizmus, a mosoly, a tolerancia, a sanuk, a sabai, a szépség, a ladyboyok világában egyszerűen nincs helye a rasszizmusnak.

A másik, sokan szerintem teljesen tévhitben vannak és fogalmuk sincs, hogy mit is jelent a rasszizmus valójában, összekeverik az almát a körtével. Mindenesetre én mindig a fejemhez kapok, ha valaki morogni kezd, hogy a thaiok rasszisták, mert a szegény farangnak egy belépőjegyért a nemzeti parkban a többszörösét kell fizetnie mint egy thainak. Szóval aki ilyen érvekkel jön, az szerintem először tanulja meg, hogy mit is jelent a szó rasszizmus és azt mikor és kire lehet alkalmazni. De tovább megyek. Amit mi Európában faji megkülönböztetés, diszkrimináció alatt értünk és a háttér amiért egyáltalán létezik, azon a thaiok teljesen mást értenek és a háttere a nyugati földrész gondolataival összeegyezhetetlen. Sokan megjegyzik, hogy rasszizmus szimbólumai Thaiföldön sokszor láthatóak és arra utalnak, hogy piacokon horogkereszteket is árulnak.

Kétségtelen, én is láttam, de ezek a keresztek gyakran nem mások, mint a Swastika jelképei, amelyek a világ több országában is el vannak terjedve és ma is a szerencse vallási szimbólumaként használják. Ázsia, Európa, Afrika és Amerika számos kultúrája ismeri a jelet, már 10 000 évvel ezelőtt is kőbe vésték vagy barlangfalakra festették, napkerékként és a szerencse szimbólumaként tisztelték. Az igazsághoz tartozik, hogy sok árusnál fasiszta szimbólumok is kaphatóak, még akkor is, ha azt sem tudják, hogy valójában mit is árusítanak. Az egyik kereskedő a kérdésemre, hogy tudja egyáltalán ezek a keresztek mit is jelképeznek, csak széttárta a karját, hogy de az amerikaiak nagyon szeretik és egy jó üzlet. Thaiföldön rendszeresen visszatérő botrányok jelzik, hogy azt sem tudják, hogy mit mutogatnak. Még az is előfordult, hogy egy egész autópályát a bajuszos Adolf fényképével teleplakátoztak és azzal hirdettek. Valószínűleg valaki egy bohócot reggelizett és nem beszélgetett felnőttekkel. Legyünk vele tisztában, hogy az európai rasszizmus történetét és eredetét Thaiföldön annyira ismerik, mint mi Európában Naresuan király életét. Aki azt hiszi, hogy a thaiföldi iskolákban a mi múltunkkal foglalkoznak, azoknak szeretném megemlíteni, hogy pontosan annyit tudnak a történelmünkről mint mi a thaiföldi történelemről.

Akkor nincs is Thaiföldön rasszizmus? Természetesen van, mint a világ valamennyi országában élnek és tépik a szájukat a fajgyűlölők, akik másokat a bőrszínük, nemi hozzáállásuk, vallásuk alapján megítélnek és elítélnek. Miért is lenne Thaiföld kivétel? A kérdés azonban, hogy mennyire mélyen él az ország társadalmában és mennyire van jelen, mennyire van felszínen, mennyire tipikus vagy sem és mit jelent. Én ezt a kérdést már meg sem válaszolom, döntse el mindenki saját maga. Én Thaiföldön személy szerint rasszizmussal több mint 20 év alatt sosem találkoztam, ellentétben Európával, többek között szép hazánkban. Röviden megfogalmazva, azért még valaki nem rasszista, mert a színesbőrű szomszédját, Kunte Kintét ki nem állhatja, akkor rasszista, ha az összes fekete embert lenézi és megveti. 

"Senkit sem lehet megkülönböztetni vagy előnyben részesíteni, a származása, a neme, a faja, a nyelve, a nemzetisége, a származása, a hitvallása, a politikai meggyőződése alapján. Senkit sem lehet fogyatékossága miatt hátrányos megkülönböztetésben részesíteni." - a rasszizmusnak ezt a megfogalmazását nem én találtam ki. Most, hogy ebbe a kategóriába beletartozik az is, hogy egy farangnak többe kerül a belépőjegy? Mert ilyen érvek alapján az egész világ összes polgára kivétel nélkül rasszista. Akkor én most rasszista vagyok, mert jobban szeretem a tőlem származó lányomat, és ezért mindenben előnyben részesítem mint a szomszéd gyermekét. Kérdőjel.

Én remélem, hogy posztjaimon keresztül sikerült a thaiföldi életet közelebb hozni mindenkihez, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy amit én írogatok az nem feltétlenül kőbe vésett és megrendíthetetlen igazság. Én megpróbáltam neutrális maradni, ami természetesen nem mindig sikerült, de jól van ez így ahogy van. Néhányan jelezték a kommentárokban és privát is velem, megköszönik, hogy ezekről a dolgokról mesélek, és már ezért megérte, hogy megírtam őket. Sokan jelezték, hogy a posztok alapján sok mindent megértettek és másképpen látják Thaiföldet, köszönöm szépen mindenkinek.

Végül egy kis statisztika. 549 állandó követőm lett, de a hetente megjelenő írásokat átlagban 3000-4000-en is olvasták, akik közül többen a posztokat rendszeresen tovább megosztották. Több írásom megjelent más csoportokban, a Blog.hu-ban és az Index.hu-ban is. A legnagyobb sikere “A híd a hamis folyón” lett, legalábbis ami az olvasók számát illeti. De itt meg kell jegyeznem, hogy összesen majdnem 50 helyen átvették, utazási irodák, ügynökségek és ez volt az első, de nem utolsó, posztom az Index.hu-ban is. De a farang-thai kapcsolatokról szóló történeteket is nagy érdeklődéssel olvasták, természetesen inkább ami a férfi közösséget illeti. Néhány hete német csoportokban is posztolok, az egyik oldalon meglepő sikerrel, a másik oldalon meglepően sok, valóban nagyon primitív kommentárral kísérve. A posztoknak köszönhetően világhírű lettem, összesen 51 országban követtek, a legtöbben Magyarországon, Németországban és Thaiföldön. Ne zavarjon senkit, hogy több tucat országban csak egyetlen egy olvasóm jött össze, mindegy, akkor is képviselve voltam és terjesztették a jó hírnevemet.

A legkevesebben az “Adományok” oldalát tekintették meg, hogy őszinte legyek, milliomos nem lettem belőle. Mindenesetre azon kicsit meglepődtem, hogy (szinte) senki még csak meg sem nézte, még 10-en sem mentek be, és itt hadd tisztázzak valamit. Én nem azért tettem be, mert koldulni szeretnék, hanem azért, mert be lehet tenni. Gondoltam beteszem, lesz ami lesz, de semmit sem vártam el tőle. Gondoltam néha már tiszteletből is elolvashassák és szerintem egy 500 forintos adomány, vagy 1 euró senkit sem rúg hátba. Romolhat az értéke nálam is tovább. Ha meg valakinek nincs 500 forintja, akkor adja meg a bankszámláját, átutalok én neki gyorsan. Nekem mindenesetre egy kis anyagi támogatás nagy megtiszteltetés, és főleg a  tevékenységemnek elismerése lett volna, és alaposan meglendítette volna a lelkesedésemet. De ezzel szerintem minden blogos így van, mindenki az elismerést keresi.

Adományok:https://thaiinfoblog.wordpress.com/adomanyok/

 

Akárhogyan is van, én összegyüjtöttem a legfontosabb 55 posztomat egy WordPress oldalon és ha valaki esetleg szeretné megint elolvasni őket, vagy esetleg nem látta, olvasta, ott megtalálhatja. A poszt végén megadom a címet. De a cikkek a Facebook oldalon is továbbra láthatók lesznek, ennek előnye, hogy itt megvannak az apró humorosabb képek, karcolatok és kommentárok. Ki mit szeret.

Visszatérve a kolbász végére, hogy most hogyan megy tovább, nem tudom, talán csak egy vége lesz, talán kettő, talán több. Természetesen szeretném ha továbbra is együtt maradnánk, de ehhez most új ötletek kellenek. Gondoltam rá, hogy Thaiföldön vezetek egy naplót, hol vagyok és mit csinálok, talán az érdekelne titeket. Na, nem arra gondolok, hogy mikor kelek és mit reggelizem, hanem a hangsúly a thaiföldi hétköznapi élet bemutatása lenne. Nem tudom mit szóltok az ötlethez, érdekelne benneteket vagy sem.

Egyenlőre most elbúcsúzom, kívánok nektek, ha túl korán is, de kellemes ünnepeket, boldog új évet. Ne fagyjatok meg, ne haljatok a mai árakkal éhen. És ha mentek Thaiföldre legalább egy tanácsomat fogadjátok meg, - Vigyetek egy kosár mosolyt magatokkal, nem fogjátok megbánni. De hozzatok is vissza valamennyi kedvességet, Európára alaposan ráfér most egy kis önzetlenség és egy nagy lapát illem.

A megígért  blogtömb itt található, lehet addig is böngészni köztük. Nagyon örülnék ha megosztanátok, talán segítenek új olvasóknak is.

https://thaiinfoblog.wordpress.com/a-thaifoldi-eletfilozofia/?frame-nonce=1dffe09f39

Köszönöm a figyelmeteket, maradjatok egészségesek.

Karcsi

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók

https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.

K.Amery Thaiföldön

Farangok és thaiok

4. rész

Amikor én még fiatal és szép srác voltam, éppen a menetrendszerű szerelmi bánatommal küzdöttem, mert legnagyobb meglepetésemre megint elhagytak. Akkor már Németországban éltem, családomtól távol, de nem elszakadva. Amikor a két unokatestvérem megtudta, hogy otthon magányosan pityergek, feladtak egy budapesti hírlapban egy házassági hirdetést a nevemben. Valami olyasmiket írtak bele, hogy “Baromi jóképű, dúsgazdag, művelt, jó képzettségű, daliás termetű Németországban élő bika fiatalember keres hozzá illő csinos hölgyet.” Szóval csak szerényen az igazat jelezték rólam. Én a hirdetésről nem tudtam, csak a két őrült meg akart a lányokkal lepni engem. Valójában 46 levelet kaptam, ezeket el is postázták nekem. A lányok, akik jelentkeztek,  meglepően szépek és fiatalok voltak, de valami sokkal inkább felkeltette a kíváncsiságomat. Olyannyira, hogy feladtunk még egy hirdetést, amire megint 34 levelet kaptam. A visszajelzések nagy száma alapján valaki könnyen arra a következtetésre juthatott volna, hogy a magyar lányok nagy része nyugatra, és ott is utánam vágyakozik. De ami valójában meglepő volt, hogy egyetlen lány sem jelentkezett Budapestről, rájuk, ez a különben is hamis általánosítás, nem vonatkozott. 

Franciaországban, ahol egy rövidebb ideig éltem, sem kerülte el a figyelmemet, hogy mennyire mások a párizsi és a provence-ből származó lányok. Kétségtelen, Budapesten más mentalitású emberek élnek mint vidéken, Párizsban meg pláne. Ez Thaiföldön sincsen másképpen. A bangkoki és a vidéki lakosság között akkora a különbség, mint a budapesti és a vidéki vagy a párizsi és a provence-ban élők között. Vagy még nagyobbak. Nem azt mondom, hogy jobbak vagy rosszabbak, hanem mások. Ha nagy általánosságban találunk is számos közös tulajdonságot, mégis a különbségek nyilvánvalóak. 

A 20. században megalakult délkelet-ázsiai szabadkereskedelmi övezettel kezdetét vette Thaiföld exportiparának rohamos fellendülése és ennek köszönhetően egyre több thaiföldinek izmosabb és mosolygósabb lett a bank folyószámlája.

A megerősödött városi, elsősorban bangkoki, középosztály anyagi helyzete meglendült, a vásárlóerejük erősebb lett, új igények születtek, amelyeket ki kellett elégíteni. A gazdagok és a szupergazdagok egyre inkább igényelték a luxuscikkeket, új életformákat kerestek, egyre inkább a “modern nyugati világ” felé tekintgettek. A szuper bevásárlóközpontok száma évről évre növekedett és a választékuk semmivel sem maradt a new-yorki mall-ek mögött. Sem áruválasztékban, sem az árakban. 

Az internet és a közösségi média egyre nagyobb jelentőséggel bírt, a legfontosabb hírforrás és marketingcsatorna lett. Ma a lakosság több mint 80 százaléka használja az internetet, ha máshol nem akkor a telefonjukon keresztül pörgetve. Egy thaiföldi meghalna a telefonja nélkül, az összegyűlt baráti társaságok már nem egymással beszélgetnek, hanem körben ülnek és elmerülnek a közösségi média programok őserdejében. A bangkoki fiatalság nagy része semmiben sem különbözik az európai fiatalság nagy részétől, vagy mondjuk inkább úgy, hogy  nem sokban, gondtalanul élnek,  szórakoznak, orrba-szájba shoppingolnak, utaznak, fenntartják életstílusukat, amelyeket  influencerektől másolnak.

Nekem mindig nevetnem kell, amikor fórumokban felmerül a kérdés, hogy hogyan tud Maxi egy thaiföldi barátnőt megismerni és a lányt Európába hozni. Mindig jönnek a válaszok, hogy Thaiföldön ingyen osztogatják az eladó menyecskéket és csak meghívás meg garancia kell. Ez természetesen a mai napig érvényes, ha valaki a bárban való kisasszonyt szeretné maga mellé venni, de azért azt ne felejtsük el, hogy a thaiföldi lányok nagy többsége nem keres egy faranggal ismeretséget és nem kevesen önállóan, egy normális turistavízummal utazgatnak a nagyvilágban. A nyugati, amerikai, kínai egyetemeken nem ritkák a thaiföldi tanulók, de a bangkoki egyetemek padjai is megteltek. Pedig az oklevél megszerzése nem olcsó mulatság. A diplomákkal rendelkező új nemzedék, amelyek többsége a 20. század utolsó negyedében született és Y generációnak neveznek, a legfontosabb vásárló csoport és mindent el lehet róluk mondani, csak azt nem, hogy szegények.

Én mindig csodálkozva tekintek azokra a farangokra, akik szerint; -  “Ez az étterem a thaioknak drága. A thaiföldiek tanulatlanok mert nincs lehetőségük iskolába járni. A thaiföldi lányokat csak az anyagiak érdeklik. Ha feleséget szeretnél, akkor gyere Thaiföldre és rögtön találsz egyet. Csak vigyázz a pénzedre.” - hogy csak néhány tipikus és absurd előítéletet említsek meg. Ilyen és hasonló posztokat, videókat százával és rendszeresen látok. Ilyenkor mindig megkérdezem tőlük, hogy ti akkor miről és kiről is beszéltek? Az egyik fiatal “Thaiföld felfedező”, aki valószínűleg a YouTube új Super&Star generációjához tartozik, éppen egy (szerinte drága) steak étteremben forgatta a filmjét, és közben megjegyezte, hogy ez a hely a thaiföldiek anyagi helyzetébe már nem fér bele. Közben ő volt az egyetlen farang, aki bement, körülötte csak helyiek étkeztek. Annyi esze nem volt, hogy mielőtt hülyeségeket terjeszt, megforduljon és szétnézzen. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte ezt az éttermet csak a külföldieknek nyitották meg?  Kétségtelen, a jómódú thaiföldi középosztályról a legtöbb farangnak még csak halvány gőze sincsen. Ennek a legfontosabb oka, hogy szinte sosem érintkeznek egymással. Egy pattayai sörbárban, egy isaani faluban ezek a kapcsolatok elérhetetlenek. 

Ha Pattayáról azt írtam, hogy ott párhuzamos világok léteznek, akkor ez Bangkokra kétszeresen is érvényes. Az egyik oldalon a luxus villák, felhőkarcolók pazarló világa, és azoknak a lábánál a nyomor és a nincstelenség gettóinak az univerzuma. Hogy a két teljesen ellentétes közösség egymással semmilyen viszonyt nem tart fent, az szerintem egyértelmű mindenkinek.

Közöttük a thaiföldi munkásosztály, a tanultabb középosztály és az expátok különböző színes rétege. A vagyon egyenlőtlenül van szétosztva, amíg több mint 64 000 thainak van legalább 1 millió dollárja a malacperselyben, a milliárdosokat már meg sem említem, addig a lakosság nagy százaléka nyomorban tengeti mindennapi életét. Az érintkezési pontok nullák, vagy csak nagyon felületesek. A vagyonos fővárosaiak fütyülnek a nyugdíjas farangokra, keményen beszólva, szóba sem állnak velük. Ez a középosztály lányaira is vonatkozik, bizonyára nem az az életcéljuk, hogy egy nyugati férfihoz kössék az életüket. A magasabb színvonalú szórakozóhelyek, éttermek vendégei nagy többségben thaiföldi (vagy a napjainkban indiai),  farangok ezekre a helyekre csak elvétve térnek be. A thaiföldi új generáció rugalmasabban értelmezi a thaiföldi életfilozófiát. Új utakat keres, kiemelkedik a tradiciók világából és még a thaiföldi három “szentség” fogalmát, a király, a buddhizmus, a nép szoros összetartozását is kritikusabban vizsgálja meg. Egyre inkább azon a véleményen vannak, hogy a hagyományos thaiföldi  életforma és gondolkodásmód elavult és sürgős reformációkra szorul. Elítélik a (szerintük) hazug mosolyok világát, meg akarnak szabadulni a kreng chai kényszerűségből, a kérdésekre nem kitérő, udvarias, hanem egyenes, direkt válaszokat keresnek. A feltörekvő új mozgalom, akik közé multimilliárdosok, munkások, diákok, művészek is tartoznak, programjának legnagyobb része az lett, hogy a thaiföldi életfilozófia nem őszinte, a kreng chai csak a burzsujok legfelső rétegét szolgálja, követeli az abortusz jogának feltételek nélküli engedélyét, a nők egyenjogúságát. Lobogtatják az alkotmány 27. bekezdését, amely kimondja, hogy “minden ember egyenlő a törvény előtt és hogy a férfiakat és a nőket egyenlő jogok illetik meg.” Ezek a követelések a mi világunkban természetesek, de a thaiföldi politikai életet alapjaiban rengetik meg. A radikális hangoknak a sikere kétségtelenül annak köszönhető, hogy képesek érezni a középosztályhoz tartozó sok fiatal frusztrációját. A művelt, társadalomtudományi, orvosi vagy művészeti egyetemi diplomával rendelkező és a világot bejárt középosztály képviselői elutasítják a mai társadalom nacionalizmusát (nem összekeverni a rasszismussal!) és hierarchikus dogmáit.

Két éve egy hajó szállodában töltöttünk néhány napot a Kwai folyón, az Erawan nemzeti parktól nem messze. A hajó két részre volt osztva, jobbra és balra mind a két oldalon 4-4 szoba, középen pedig egy közösségi rész, konyhával, asztalokkal, padokkal. Az egyik délután új vendégek jöttek, egy fiatal thaiföldi pár. Már messziről lehetett róluk látni, hogy mások, hogy kiemelkednek az átlagból. A fiú fekete nadrágot és fényesre suvickolt cipőt, fehér inget viselt, méregdrága karóráját biztosan nem a Chatuchak piacon vette. A lányon egy hagyományos ruha díszelgett és mint a karácsonyfán a díszek ragyognak, úgy fénylettek a nyakán, a kezén az eredeti thai arany ékszerek. Kifejezetten ápoltak voltak, és valóban nagyon szépek. Egyenes testtartással, kéz a kézben  jöttek be, testük nem görnyedt meg alázatosan, és ha az első benyomásom kimértnek ítélte meg őket, de semmi esetre sem barátságtalannak, vagy mit adj isten nagyképűnek. Az első pillanatban lehetett róluk látni, hogy szerelmesek, éppen ezért eléggé csodálkoztam, hogy az éjszakára külön-külön szobát béreltek. Este ők is leültek a hajó peremére, lábukkal a vízben pancsikólva játszottak. Egy idő után vettem magamnak a bátorságot és megkérdeztem honnan jönnek meg hasonló banális kérdéseket tettem fel. Egy thaiföldivel nehéz egy folyamatos beszélgetést folytatni, mert inkább félénkek, visszahúzódnak és ha válaszolnak is, mindig ügyelnek arra, hogy azt feleljék amit szerintük mi szívesen hallani szeretnénk. Ez a fiatal pár teljesen más volt. Én, aki direktségemmel már sok kellemetlen helyzetbe kerültem, most megtaláltam a mesteremet. Teljesen nyíltan, őszintén válaszoltak, de nem kíméltek engem sem. Teljesen kifaggattak honnan jövök, mit csinálok, dolgozok, milyen az élet Európában, a tolmácsolásban közben a hozzánk letelepedett thaiföldi feleségem is segített. Később már teljesen komoly témákra váltottunk, mint a farangokra, a farang-thai házasságokra, politikára, olyan témákat hoztunk szóba, amelyek normális körülmények között elképzelhetetlenek lennének. Elmesélték, hogy Kínában tanultak, ott ismerkedtek meg és jövő hónapban lesz az esküvőjük, szeretettel meghívnak minket. Azóta verem a fejemet a falba, hogy nem tudtam elmenni a lakomára, mert addigra vissza kellett mennem Európába. De amin meglepődtem, hogy bár az esküvőjük napja már ki volt tűzve, akkor miért külön szobában aludtak? Elmondták, hogy Thaiföldön nem tisztességes a házasság előtti szexuális élet és ők ezt szeretnék a nászéjszakára fenntartani. 

Aki azt hiszi, hogy ezen az estén mi egy csodabogár fiatal párt ismertünk meg, az nagyon téved. A thaiföldi hagyományokat ugyan tisztelő, de a másik oldalon változásokra vágyakozó fiatalok száma évről évre növekedik. És, hogy nem feltétlenül csak a bangkoki fiatalságra vonatkozik, azt Európában mindenki tapasztalhatja. Az itt élő thaiföldiek, elismerve elsősorban lányok és asszonyok, néhány hónap után egy változáson mennek keresztül, amelynek első jelei abban mutatkoznak, hogy sokkal őszintébbek, nem kertelnek és direktek lesznek. Mondhatnám úgy is, hogy itt nem szorítja őket a thaiföldi élet gyakran merev filozófiája. Én személyesen rengeteget tanultam tőlük, mert a kérdéseimre legtöbbször egyenes választ adtak, ami Thaiföldön mélyebb kérdéseknél szinte sosem lehetséges. 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a thaiföldi középosztály messze nem alkot egy homogén társadalmi osztályt, még a fővárosban sem, vidéken meg pláne nem. Az ország mélyen megosztott, a városi felső- és középosztálya és a vidéki lakosság eszméi erősen ütköznek egymással. A bangkoki jólét és az ezzel járó szemléletváltozás nem jutott el mindenkihez, az ország észak-keleti, vidéki területén meg szinte ismeretlen. Az új középosztály tagjainak politikai és gazdasági háttere sokszínű, és az európai társadalmakkal összehasonlítani nem lehet. Még annak a meghatározása is nehéz, hogy ki tartozik középosztályhoz, és ki az, akit még az alsó osztályhoz kell sorolni. 

Ha először találkozol egy thaiföldivel, akivel szeretnél barátságot kötni, legyél vele tisztában, hogy az első dolga lesz, hogy rögtön felmér, felbecsüli benned a hovatartozást, az anyagi helyzetet, iskolai végzettséget, egyszóval, hogy a hierarchikus rendszerben te fölötte vagy alatta állsz vagy nem. A további kapcsolat ennek a jegyében folytatódik és a kliséből kikecmeregni nem lesz mindig könnyű feladat. Ennek a legfőbb oka, hogy ha nem felelsz meg a követelménynek, akkor utána már szóba sem állnak veled. Mert a thaiok is tudnak nagyon direktek lenni és haszontalan dolgokkal nem töltik el az idejüket. Ha egy thaiföldi lány az ismerkedés első napján megkérdezi a farangot, hogy tudsz egy házat építeni neki vagy sem, az egyetlen dolgot jelent, hogy felméri mit is várhat el a jövőben tőled. Ezeket és a hasonló kérdéseket jobb ha mindenki komolyan veszi és nem becsüli le. Ilyenkor nem segít egy taktikai füllentés, annak a reményében, hogy majd a házasság után minden másképpen lesz. Megnyugtatlak, semmi igény nem lesz kevesebb, ha nem tudod a kívánságait teljesíteni, amiket korábban megígértél, feláll az asszonyka és tovább megy. A padlón fekvő expat ilyenkor elátkozza a thaiföldi világot és szétkürtöli a nagyvilágban, hogy a thaiok mindenkit becsapnak és hazudnak. Pedig a lány előre megmondta mit vár el, nem hazudott, és nem fogja feleslegesen az idejét egy reménytelen tervvel tovább fecsérelni. 

Egy bangkoki felsőbb középosztályhoz tartozó lánynak, 50 000-100 000 baht havi fizetéssel, nincs szüksége egy új házra vagy egy pénzes élettársra, nincs feltétlenül egy eltartóra rászorulva. És egy nyugdíjas vénembert meg pláne nem keres. A szerelmi kapcsolataik ugyan nekik is pragmatikusak, de a pénz nem áll az első helyen. Mint Európában fontos szerepet játszik a jövendőbelije testi és lelki szépsége, de legyünk vele tisztában, hogy náluk is a párválasztásnál először a fej és csak utána a szív dönt el mindent. Ez nem azt jelenti, hogy Bangkokban nincsenek farang-thai házasságok, kapcsolatok, de egészen más alapokon nyugszanak. A tartósan itt élő farangok száma meglepően kevés, (ha alapul vesszük Bangkok nagyságát és népességét) és a statisztikák szerint igazságosan megosztódik a férfiak és a nők között.  Érthető módon a nyugdíjasok inkább a tengerparti részeket részesítik előnyben és nem szeretnék életüket a városi ricsajban, nyüzsgésben eltölteni.  Akik az angyalok városában élnek, azok közül sokan dolgoznak vagy üzletelnek, kapcsolataik a thaiokkal, már érdekből is, szorosabbak. Ha valaki hosszabb távon elviseli a főváros hektikus világát, szennyes, szmogos levegőjét az valószínűleg meg is szerette a bangkoki életet. És valóban, felmérések mutatják, hogy a külföldiek túlnyomó többsége elégedett a thaiföldi életével, legyen az Bangkokban, Pattayán vagy vidéken. 

Egy farang, aki egy thaiföldi cégnek dolgozik vagy eredményesen üzletelni szeretne, rá van kényszerítve, hogy tanulmányozza a thaiföldi kultúrát, mentalitást. Ne zavarjon senkit, hogy ez nem vonatkozik mindenkire. Én mindig meglepődöm rajta, hogy valaki 10 éve Bangkokban él és dolgozik, és mégsem beszél thaiul és azt sem tudja, hogy mi az a kreng chai. Mindenesetre a nemzetközi munkahelyeken, angolul el lehet vergődni, új ismeretségeket a nyitott thaiokkal megkötni nem lesz nehéz. És valóban a vegyes házasságok ha nem is gyakoriak, de nem ismeretlenek. Itt szeretném megjegyezni, hogy gyakran a feleség a farang és a férj egy thaiföldi,  és nekem nincs olyan érzésem, hogy boldogtalanok lennének.

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók

https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.

 

K.Amery Thaiföldön

Farangok és thaiok

3. rész

Hogy hány farang él Thaiföld észak-keleti részében, Isaanban, arról csak gyatra saccolások vannak. A legmegbízhatóbb  számokat talán a népszámlálási adatok mutatják. Az egyik szerint - meglepetés - a 20. század végéig alig 1000 nyugati férfi élhetett tartósan a régióban. Ettől az időtől kezdve a helyzet alaposan megváltozott, és alig néhány évvel később már 17 000 farangot számláltak. Ebben az is közrejátszhatott, hogy a  bevándorlási törvényeket ebben az időben könnyebbé tették. Hogy ezek a számok egyáltalán körülbelül is stimmelnek, erősen kétlem, sokkal valószínűbb, hogy a farang-thai kapcsolatok száma a térségben sokkal magasabb volt mindig. De egyre biztosan rámutatnak. Az utolsó évtizedekben a farangok száma Isaanban elég szépen megnövekedett, először a nagyobb városokban, (Udon Thani, Khon Kaen, Nong Khai) és ha lassan is de biztosan vidéken, kisebb-nagyobb falvakban is.

Itt szeretném megjegyezni, hogy amíg az ország más részeiben házaspárok, sőt egyedülálló asszonyok is letelepednek, addig Isaan vidéki részein szinte kizárólag csak férfiak. Az átlagos életkoruk 60 év, 75%-a 50 év feletti, 40% dolgozik, több mint a fele falvakban él. Meglepően nagy az oroszok, norvégok száma, de természetesen németek, svájciak, osztrákok sem maradhatnak el. Ma feltehetőleg 30-40 000 expat választott magának új otthont itt, akiknek a 90%-a egy itt született lányt feleségül is vett. A farang-thai házasságok feltűnően nagy része go-go bárok világában kezdődött, ezt nem lebecsülésképpen jegyzem meg, hanem ténynek. Sokan le sem tagadják, mások természetesen nem dicsekednek vele. Az isaani lányok többségét nem a szerelem, hanem (többek között) a pénztelenség is motiválja, hogy faranghoz menjenek feleségül. A megkötött menyegző egy csábító alternatíva, hogy prostituáltként végzett munkájukat végleg abbahagyhatják és -, vagy a szegénységből kikecmereghessenek. (De tévedés lenne azt hinni, hogy az egyedüli ok.)

A faranggal házasodott nők 54 százaléka beismeri, hogy egy bárban ismerkedett meg a férjével, 20 százalék egy közvetítő segítségével, 20 százalék állította, hogy véletlenül. Marad még az internet. A felmért adatok szerint a farang átlagban 10-18 évvel idősebb a thaiföldi feleségénél, a legtöbben elváltak vagy özvegyek és nyugdíjat kapnak. 

Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a farang-thai házasságok még a múlt század közepéig nagyrészt a felsőbb osztályokra korlátozódtak, korábban egy isaani falu lakossága nagyon gyanakodva nézte ezeket a kapcsolatokat. Ezen az állásponton csak egy pénzzel megtömött puttony látványa változtatott, és a fiatal lányok körében végzett felmérések során kiderült, hogy ma a legtöbben nem lennének ellene egy külföldihez kötni az életüket. Természetesen ezek az interjúk nem biztos, hogy kőbe vannak vésve, mert attól függően, hogy hol és milyen korosztályokkal végezték, teljesen más eredményekhez vezettek. Ha elmélyültek a kérdések, akkor kiderült, hogy a külföldi férjek alatt sokan inkább dél-koreai férfiakra gondoltak, és ami igaz volt Isaanban az nem volt érvényes Bangkokban. A fővárosiak nagy része nem nézi jó szemmel a farangos kapcsolatokat, és habár ott is találni vegyes házasságokat, biztosan nem 20-30 éves különbséggel és a viszonyok szinte kivétel nélkül nem anyagi érdekűek. Ezt különben a személyes tapasztalataim is alátámasztják, több bangkoki ismerősöm kifejezetten elutasít egy faranggal való házasságot, amíg Isaanban egyáltalán nem voltak ellene.

De ennyi elég is most a statisztikákból. Talán sokkal izgalmasabb kérdés, hogy miért pont itt élnek a legtöbben. Ezen én is nagyon sokat töprengtem, hogy miért cseréli el a német vagy a svájci a modern európai otthont minden előnyével és tisztaságával egy új világra, amely Thaiföld legszegényebb és legpiszkosabb része. És valóban, az első felületes pillanatban szinte érthetetlen. Még akkor is ha a farangok összlétszáma a régióban elég nagy, ne felejtsük el, hogy Isaan mérete nem marad el Svájc nagyságától.  Az expatok olyan ritkák, mint a fehér holló a mesében és csak elszórtan találkozni velük vidéken. Itt honfitársakat, barátokat találni nem könnyű, sokan elszigetelve élnek. Hogy mégis szinte minden faluban él legalább egy, azt könnyen fel lehet ismerni arról, hogy kőházakat, gyakran magas kerítéssel  építenek. Én az utóbbiakat úgy hívom, hogy “akik a bunkerben élnek”. Természetesen egy kerítésnek nagy előnye, hogy nem látni az utcáról be, de nagy hátránya, hogy nem is látni az utcára ki. Amit néhány farang a környezetéből évtizedeken keresztül lát az nem más, mint a fehérre meszelt kőfal a lakhelye területén. Ezért kár volt sok pénzért egy kuckót felhúzni, szerintem ha a berlini falat le is bontották, nézelődni még sok tégla Európában is maradt. 

És valóban, én sokszor is megfigyeltem farangokat vidéken, hogy nem lehet őket megfigyelni. Hogy mi a francot csinálnak a lehúzott redőnyös bunkerben nem tudom, de azt tudom, hogy miért ott telepedtek le. Mert a feleségük szülőfalujában élnek. De a választ csak a lányokra leszűkíteni túl egyszerű lenne. 

Tell Vilmos egész életét Zürichben töltötte el, 35 éven keresztül szorgalmasan dolgozott. A megérdemelt nyugdíjas életét egyik napról a másikra szegénységben kezdte el. Tegnap mint montírozó egy nagyobb cégnél 5000 frankot keresett, elég volt egy szép életre. Mától a nyugdíja 2350 frank, még a fele sem az eddigieknek. Szép három szobás lakását már nem tudja fedezni, mivel a felesége 2 éve meghalt, amúgy is nagy neki. Kicseréli egy kisebbre, alig 20 négyzetméter, a havi lakbér 1200 frank. Sorsával nincsen egyedül, egész Európa tele van magányos nyugdíjasokkal, akiknek a legtöbb ideje azzal telik el, hogy magányosan és szerény körülmények között a pókhálókat a sarokban nézegetik. Nem kevesen masnit kötnek a batyura és kivándorolnak, többek között Thaiföldre. Nem csoda, 2350 frankos nyugdíjból Ázsiában mint királyok élnek és nem kell sokáig egyedül szomorkodni sem. Tell Vilmos ugyan nem hülye, tudja, hogy a csinos fiatal menyecske a bárban nem a szépsége miatt ül az ölében, de 65 évesen kompromisszumokkal élni kell. Én teljesen megértem ezeket a férfiakat, akik életük utolsó évtizedeire Thaiföldre mennek, egy új életet kezdenek, ahelyett hogy egy nyirkos, nedves országban reumás fájdalmakkal és köszvénnyel köhögcséljenek.

Kétségtelen, azok számára akik inkább csendes helyet keresnek, akik jól érzik magukat egy falusi környezetben, azoknak Isaan nem rossz választás. Sok expat, akik Isaanból származó thaiföldi nővel házasodtak össze, úgy döntenek, hogy ide vonulnak vissza. Messze a bangkoki és a turista fellegvárak ricsajától és a gyakran kínosan viselkedő honfitársaktól távol. A megélhetési költségek is sokkal alacsonyabbak a észak-keleten, mint az ország legtöbb más részében.

A kitűnő ételek nagy választéka és a kifejezetten barátságos helyiek csak megerősítik a döntés helyességét. Ha valaki nem utasítja el a thaiföldi vidéki életmódot, megtanul legalább minimálisan thaiul, annak sokkal könnyebb lesz egy falusi thai közösségen belül élni, barátokat vagy ismerősöket és főleg programokat találni. Mert azért falusi romantika ide vagy oda, egy idő után itt nagyon unalmassá válhat. Én, aki nagyon szívesen tartozkodom Isaanban, magam is érzem legalábbis néhány nap eltelte után. A faluban a legnagyobb látványosság a főutca balra, aztán meg vissza. A nyári rekkenő hőségben a kiszáradt, poros utakon csatangolni senkinek sincs kedve, az esős időszakot elfelejtheted, a legjobb grilles, sörös parti is csak hetente hétszer lehetséges. A valóban nagyon kedves thaiföldiekkel egy kapcsolatot kiépíteni ugyan nem nehéz, de legtöbbször rengeteg pénzbe kerül. Nekem nagyon tetszett egy németnek az állásfoglalása, aki szinte az egész falut etette-itatta. Ő is tisztában van vele, hogy minél bőkezűbb annál kedvesebbek hozzá, magyarul levágják, de őt ez nem érdekli, a nyugdíjából kitelik, hogy másoknak is fizessen. Sok farangnak más a véleménye, ők nem hagyják magukat “levenni és kihasználni”, na, pont ezek élnek a kerítés mögött a bunkerben.  A környező világból semmit sem látnak és értenek meg, nem csoda, a béka segge alól nem látni semmit, akármilyen fényes. Kommunikációs  vágyaikat online fórumokon elégítik ki, nem is egyszer észrevettem, hogy van aki reggeltől estig, szünet nélkül, több mint 10 csoportban is osztja az észt. Némelyik teljesen be van csavarodva, a legnagyobb szórakozásuk Thaiföldet szidni és másokkal kötözködni, anyázni. Mi magyarok sem vagyunk semmik, a mondás igaz, ahol két magyar összefut, ott öt perc múlva már veszekedés van. De amit ezek a német nyelvű expatok egymással művelnek, az már tényleg több mint hülyeség. Hogy miért van annyi aszociális és kulturálatlan közöttük azt csak azzal tudom megmagyarázni, hogy unatkoznak. Az egyik német csoportban valaki megkérdezte, hogy kell adapter Thaiföldre vagy sem. Az egyszerű kérdésre több mint 300 válasz érkezett, több mint a fele kötekedés, sértegetés volt, a kommentek színvonala napról napra egyre inkább eldurvult. Amikor egy hét után a csoport adminja felrobbant és a kommentár funkciót bezárta, akkor átmentek egy másik fórumra és ott folytatták a veszekedést. Ezek az örökös trollok sosem akarják megérteni és felfogni, hogy Thaiföldön minden más mint a nyugati világban, más a múlt és a jelen, mások a hagyományok, a szokások, más az életfilozófia.  Mindent és mindenkit, amit itt látnak és tapasztalnak állandóan összehasonlítanak a magukkal cipelt sablonokkal és meg vannak szentül győződve, hogy amit életükben eddig tapasztaltak, csak az a helyes és a bölcsességük kőbe van vésve. De amit mi nem értünk, az nem azt jelenti, hogy helytelen, begyöpösödött felfogással természetesen nem lehet Thaiföldön (sem) élni. Szóval, aki azt hiszi, hogy az öregségére bölcsebb lett, azt el kell keserítenem. Lehet, hogy rendkívül sok ideig segg hülye maradt. Gyakran arra gondolok, hogy igaza van a NASA-nak, hogy nem a földön, hanem a világűrben keres értelmes lényeket. Még szerencse, hogy ezek a javíthatatlan zsörtölődök kisebbségben vannak.

Mások sokkal értelmesebben töltik el a szabadidejüket, meglepően jó dolgokkal foglalkoznak, hasznos és értelmes elfoglaltság után mennek. 

A legnagyobb benyomást egy tehénfarm tette rám, amelyet egy bajor férfi valósított meg. Valóban nagy mozi volt amit nála láttam. Fekete teheneket tartott, volt neki vagy két tucat, kizárólag húseladás céljából tenyésztett. Egy amerikai ranch-ot sem lehetett volna jobban megcsinálni, amit ez a férfi a thaiföldi családjával közösen felépített az előtt le a kalappal.  A rokonság közösen dolgozik, mindenkinek megvan a napi kötelező feladata. Ragyogóan tiszta és ápolt volt minden, nagy szabad területekkel az állatok részére. Igazi Bio farm. Amikor mindezt láttam, arra gondoltam, hogy ez a mintája lehetne annak, amiért Isaanban élni érdemes. A farm munkát, elfoglaltságot nyújt az egész családnak, és ezen keresztül segíti őket, hogy szerény anyagi helyzetükön segítsen. Ámultam, bámultam. Sajnálatomra tejjel, sajtkészítéssel nem foglalkoztak, mint mesélte, a tejet eladni csak veszteséges üzlet. Alig kapna 10 baht-ot 1 kiló tejért. (Thaiföldön a tejet nem literben hanem kilóban mérik.)

Egy másik farmer disznókat tenyészt. Mondjuk ezzel sem lesz az ember milliomos, de tevékenységnek elég, már aki szereti. Mindenesetre van egy nagy előnye, neki sosem kell a piacon disznótorost venni. Ha levágnak egy malacot, akkor a ház előtt felállítanak egy pultot és a friss húst a tűző napon árusítják. Vagy az érett állatokat élve elszállítják. Van egy falusi boltja is, ahol mindenféle élelmiszert, kacatot-vacakot vásárolhatnak a helyiek. A kasszánál a felesége vigyáz a helyes elszámolásra. 

Én sosem gondoltam volna, hogy olajfát Thaiföldön nevelni lehet, de úgy tűnik néhányan hisznek benne. Mindenesetre vannak próbálkozások, habár még elég gyatra eredményekkel. A fák ugyan ha lassan is de megnőnek, de termésük az nincsen. De talán egyszer rájönnek, hogy miért is nem. Az, hogy sokan gyümölcsös kerteket, rizsföldeket ápolnak, szerintem nem is kell megemlítenem. Olyannal is találkoztam, aki campinget épített, más pedig angoltanárként szorgoskodott egy falusi iskolában.

Angol tanár én is lehettem volna, szerény fizetéssel és egy még szerényebb ház ingyenes bérlésével, egy ideig komolyan gondolkodtam is rajta. Ebben az sem akadályozott volna meg, hogy az angol nyelvtudásom nem haladja meg még a közepes szintet sem. 

Hogy a kép teljesen kerek legyen, meg kell említenem a farangok meglepően nagy számát is, akik valamilyen okból kifolyólag elbuktak, tönkrementek, mindenüket elvesztették. Én legelőször kb. 30 éve láttam egy doku filmet házas farangokról, akik thaiföldi családjukkal közösen házat, éttermet, hotelt építettek fel annak a reményében, hogy mától csak a hintaszékben elégedetten pöfékelnek. A valóság előbb-utóbb nagyon sokat padlóra küldött, szó szerint egyetlen gatyában menekültek vissza az őshazába. Most nem szeretnék ítéletet hozni, hogy ki a hibás, a naiv férfiak sokasága vagy a pénzéhes thaiföldi  lányok gonoszsága, az okok sokrétűek. Mindenesetre én inkább mindig azon csodálkozom, hogy még 30 évvel később is ilyen esetek napirenden előfordulnak. Pedig az internet tömve van intő információval. Mindenesetre nem árt előre tudni, hogy egy házat felhúzni szép és jó, de megtartani nem mindig könnyű. Ha a thaiföldi családjának eszébe jut, hogy kifelé, akkor ettől a farangot az atyaúristen sem védi meg. Tudom, vannak megállapodások, amelyek biztosítják még egy válás esetén is a lakhatósági jogaikat. De hiába lobogtatja, amikor konyhakéssel ébresztik fel minden reggel. Egy német elég furcsán oldotta meg a gordiuszi csomót, mielőtt visszatért volna hazájába, felgyújtotta az isaani házat amit épített.

 

Az Isaanban élő farangok nagy többsége súrlódásmentesen és minden túlzás nélkül boldogan él a helyiekkel egy közösségben és megáldják a napot is amikor itt telepedtek le. Amíg a pattayai farangok gyakran arról sopánkodnak, hogy a thaiok megváltoztak, én még sosem hallottam Isaanban, hogy ezt egy farang igazolta volna és elégedetlenek lennének. (Kivéve természetesen akiket becsaptak, tönkretettek.) Isaanban nem tűnt el a mosoly, a kedvesség, a kreng chai, a sanuk és senki sem mondja, hogy rasszisták lennének. Az isaani emberek a legkedvesebbek közé tartoznak Thaiföldön, legalábbis addig, amíg túlzottan nem piszkálják őket.

A legtöbb expat, hogy is lehetne másképpen, természetesen Bangkokban él. Pedig nem a legnépszerűbb város Thaiföldön, legalábbis nem a kivándorlók környezetében. Egy biztos, aki idejön lakni, az nem biztos, hogy itt is szeretne véglegesen maradni. Itt, ha figyelembe vesszük a főváros nagyságát,  viszonylag kevés külföldi, összesen talán 110 000, tartózkodik tartósan. Farang pedig jóval kevesebb.

Róluk fog szólni a következő történet. Folytatás következik.

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók

https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.