A thaiföldi életfilozófia

K.Amery Thaiföldön

Farangok és thaiok

4. rész

Amikor én még fiatal és szép srác voltam, éppen a menetrendszerű szerelmi bánatommal küzdöttem, mert legnagyobb meglepetésemre megint elhagytak. Akkor már Németországban éltem, családomtól távol, de nem elszakadva. Amikor a két unokatestvérem megtudta, hogy otthon magányosan pityergek, feladtak egy budapesti hírlapban egy házassági hirdetést a nevemben. Valami olyasmiket írtak bele, hogy “Baromi jóképű, dúsgazdag, művelt, jó képzettségű, daliás termetű Németországban élő bika fiatalember keres hozzá illő csinos hölgyet.” Szóval csak szerényen az igazat jelezték rólam. Én a hirdetésről nem tudtam, csak a két őrült meg akart a lányokkal lepni engem. Valójában 46 levelet kaptam, ezeket el is postázták nekem. A lányok, akik jelentkeztek,  meglepően szépek és fiatalok voltak, de valami sokkal inkább felkeltette a kíváncsiságomat. Olyannyira, hogy feladtunk még egy hirdetést, amire megint 34 levelet kaptam. A visszajelzések nagy száma alapján valaki könnyen arra a következtetésre juthatott volna, hogy a magyar lányok nagy része nyugatra, és ott is utánam vágyakozik. De ami valójában meglepő volt, hogy egyetlen lány sem jelentkezett Budapestről, rájuk, ez a különben is hamis általánosítás, nem vonatkozott. 

Franciaországban, ahol egy rövidebb ideig éltem, sem kerülte el a figyelmemet, hogy mennyire mások a párizsi és a provence-ből származó lányok. Kétségtelen, Budapesten más mentalitású emberek élnek mint vidéken, Párizsban meg pláne. Ez Thaiföldön sincsen másképpen. A bangkoki és a vidéki lakosság között akkora a különbség, mint a budapesti és a vidéki vagy a párizsi és a provence-ban élők között. Vagy még nagyobbak. Nem azt mondom, hogy jobbak vagy rosszabbak, hanem mások. Ha nagy általánosságban találunk is számos közös tulajdonságot, mégis a különbségek nyilvánvalóak. 

A 20. században megalakult délkelet-ázsiai szabadkereskedelmi övezettel kezdetét vette Thaiföld exportiparának rohamos fellendülése és ennek köszönhetően egyre több thaiföldinek izmosabb és mosolygósabb lett a bank folyószámlája.

A megerősödött városi, elsősorban bangkoki, középosztály anyagi helyzete meglendült, a vásárlóerejük erősebb lett, új igények születtek, amelyeket ki kellett elégíteni. A gazdagok és a szupergazdagok egyre inkább igényelték a luxuscikkeket, új életformákat kerestek, egyre inkább a “modern nyugati világ” felé tekintgettek. A szuper bevásárlóközpontok száma évről évre növekedett és a választékuk semmivel sem maradt a new-yorki mall-ek mögött. Sem áruválasztékban, sem az árakban. 

Az internet és a közösségi média egyre nagyobb jelentőséggel bírt, a legfontosabb hírforrás és marketingcsatorna lett. Ma a lakosság több mint 80 százaléka használja az internetet, ha máshol nem akkor a telefonjukon keresztül pörgetve. Egy thaiföldi meghalna a telefonja nélkül, az összegyűlt baráti társaságok már nem egymással beszélgetnek, hanem körben ülnek és elmerülnek a közösségi média programok őserdejében. A bangkoki fiatalság nagy része semmiben sem különbözik az európai fiatalság nagy részétől, vagy mondjuk inkább úgy, hogy  nem sokban, gondtalanul élnek,  szórakoznak, orrba-szájba shoppingolnak, utaznak, fenntartják életstílusukat, amelyeket  influencerektől másolnak.

Nekem mindig nevetnem kell, amikor fórumokban felmerül a kérdés, hogy hogyan tud Maxi egy thaiföldi barátnőt megismerni és a lányt Európába hozni. Mindig jönnek a válaszok, hogy Thaiföldön ingyen osztogatják az eladó menyecskéket és csak meghívás meg garancia kell. Ez természetesen a mai napig érvényes, ha valaki a bárban való kisasszonyt szeretné maga mellé venni, de azért azt ne felejtsük el, hogy a thaiföldi lányok nagy többsége nem keres egy faranggal ismeretséget és nem kevesen önállóan, egy normális turistavízummal utazgatnak a nagyvilágban. A nyugati, amerikai, kínai egyetemeken nem ritkák a thaiföldi tanulók, de a bangkoki egyetemek padjai is megteltek. Pedig az oklevél megszerzése nem olcsó mulatság. A diplomákkal rendelkező új nemzedék, amelyek többsége a 20. század utolsó negyedében született és Y generációnak neveznek, a legfontosabb vásárló csoport és mindent el lehet róluk mondani, csak azt nem, hogy szegények.

Én mindig csodálkozva tekintek azokra a farangokra, akik szerint; -  “Ez az étterem a thaioknak drága. A thaiföldiek tanulatlanok mert nincs lehetőségük iskolába járni. A thaiföldi lányokat csak az anyagiak érdeklik. Ha feleséget szeretnél, akkor gyere Thaiföldre és rögtön találsz egyet. Csak vigyázz a pénzedre.” - hogy csak néhány tipikus és absurd előítéletet említsek meg. Ilyen és hasonló posztokat, videókat százával és rendszeresen látok. Ilyenkor mindig megkérdezem tőlük, hogy ti akkor miről és kiről is beszéltek? Az egyik fiatal “Thaiföld felfedező”, aki valószínűleg a YouTube új Super&Star generációjához tartozik, éppen egy (szerinte drága) steak étteremben forgatta a filmjét, és közben megjegyezte, hogy ez a hely a thaiföldiek anyagi helyzetébe már nem fér bele. Közben ő volt az egyetlen farang, aki bement, körülötte csak helyiek étkeztek. Annyi esze nem volt, hogy mielőtt hülyeségeket terjeszt, megforduljon és szétnézzen. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte ezt az éttermet csak a külföldieknek nyitották meg?  Kétségtelen, a jómódú thaiföldi középosztályról a legtöbb farangnak még csak halvány gőze sincsen. Ennek a legfontosabb oka, hogy szinte sosem érintkeznek egymással. Egy pattayai sörbárban, egy isaani faluban ezek a kapcsolatok elérhetetlenek. 

Ha Pattayáról azt írtam, hogy ott párhuzamos világok léteznek, akkor ez Bangkokra kétszeresen is érvényes. Az egyik oldalon a luxus villák, felhőkarcolók pazarló világa, és azoknak a lábánál a nyomor és a nincstelenség gettóinak az univerzuma. Hogy a két teljesen ellentétes közösség egymással semmilyen viszonyt nem tart fent, az szerintem egyértelmű mindenkinek.

Közöttük a thaiföldi munkásosztály, a tanultabb középosztály és az expátok különböző színes rétege. A vagyon egyenlőtlenül van szétosztva, amíg több mint 64 000 thainak van legalább 1 millió dollárja a malacperselyben, a milliárdosokat már meg sem említem, addig a lakosság nagy százaléka nyomorban tengeti mindennapi életét. Az érintkezési pontok nullák, vagy csak nagyon felületesek. A vagyonos fővárosaiak fütyülnek a nyugdíjas farangokra, keményen beszólva, szóba sem állnak velük. Ez a középosztály lányaira is vonatkozik, bizonyára nem az az életcéljuk, hogy egy nyugati férfihoz kössék az életüket. A magasabb színvonalú szórakozóhelyek, éttermek vendégei nagy többségben thaiföldi (vagy a napjainkban indiai),  farangok ezekre a helyekre csak elvétve térnek be. A thaiföldi új generáció rugalmasabban értelmezi a thaiföldi életfilozófiát. Új utakat keres, kiemelkedik a tradiciók világából és még a thaiföldi három “szentség” fogalmát, a király, a buddhizmus, a nép szoros összetartozását is kritikusabban vizsgálja meg. Egyre inkább azon a véleményen vannak, hogy a hagyományos thaiföldi  életforma és gondolkodásmód elavult és sürgős reformációkra szorul. Elítélik a (szerintük) hazug mosolyok világát, meg akarnak szabadulni a kreng chai kényszerűségből, a kérdésekre nem kitérő, udvarias, hanem egyenes, direkt válaszokat keresnek. A feltörekvő új mozgalom, akik közé multimilliárdosok, munkások, diákok, művészek is tartoznak, programjának legnagyobb része az lett, hogy a thaiföldi életfilozófia nem őszinte, a kreng chai csak a burzsujok legfelső rétegét szolgálja, követeli az abortusz jogának feltételek nélküli engedélyét, a nők egyenjogúságát. Lobogtatják az alkotmány 27. bekezdését, amely kimondja, hogy “minden ember egyenlő a törvény előtt és hogy a férfiakat és a nőket egyenlő jogok illetik meg.” Ezek a követelések a mi világunkban természetesek, de a thaiföldi politikai életet alapjaiban rengetik meg. A radikális hangoknak a sikere kétségtelenül annak köszönhető, hogy képesek érezni a középosztályhoz tartozó sok fiatal frusztrációját. A művelt, társadalomtudományi, orvosi vagy művészeti egyetemi diplomával rendelkező és a világot bejárt középosztály képviselői elutasítják a mai társadalom nacionalizmusát (nem összekeverni a rasszismussal!) és hierarchikus dogmáit.

Két éve egy hajó szállodában töltöttünk néhány napot a Kwai folyón, az Erawan nemzeti parktól nem messze. A hajó két részre volt osztva, jobbra és balra mind a két oldalon 4-4 szoba, középen pedig egy közösségi rész, konyhával, asztalokkal, padokkal. Az egyik délután új vendégek jöttek, egy fiatal thaiföldi pár. Már messziről lehetett róluk látni, hogy mások, hogy kiemelkednek az átlagból. A fiú fekete nadrágot és fényesre suvickolt cipőt, fehér inget viselt, méregdrága karóráját biztosan nem a Chatuchak piacon vette. A lányon egy hagyományos ruha díszelgett és mint a karácsonyfán a díszek ragyognak, úgy fénylettek a nyakán, a kezén az eredeti thai arany ékszerek. Kifejezetten ápoltak voltak, és valóban nagyon szépek. Egyenes testtartással, kéz a kézben  jöttek be, testük nem görnyedt meg alázatosan, és ha az első benyomásom kimértnek ítélte meg őket, de semmi esetre sem barátságtalannak, vagy mit adj isten nagyképűnek. Az első pillanatban lehetett róluk látni, hogy szerelmesek, éppen ezért eléggé csodálkoztam, hogy az éjszakára külön-külön szobát béreltek. Este ők is leültek a hajó peremére, lábukkal a vízben pancsikólva játszottak. Egy idő után vettem magamnak a bátorságot és megkérdeztem honnan jönnek meg hasonló banális kérdéseket tettem fel. Egy thaiföldivel nehéz egy folyamatos beszélgetést folytatni, mert inkább félénkek, visszahúzódnak és ha válaszolnak is, mindig ügyelnek arra, hogy azt feleljék amit szerintük mi szívesen hallani szeretnénk. Ez a fiatal pár teljesen más volt. Én, aki direktségemmel már sok kellemetlen helyzetbe kerültem, most megtaláltam a mesteremet. Teljesen nyíltan, őszintén válaszoltak, de nem kíméltek engem sem. Teljesen kifaggattak honnan jövök, mit csinálok, dolgozok, milyen az élet Európában, a tolmácsolásban közben a hozzánk letelepedett thaiföldi feleségem is segített. Később már teljesen komoly témákra váltottunk, mint a farangokra, a farang-thai házasságokra, politikára, olyan témákat hoztunk szóba, amelyek normális körülmények között elképzelhetetlenek lennének. Elmesélték, hogy Kínában tanultak, ott ismerkedtek meg és jövő hónapban lesz az esküvőjük, szeretettel meghívnak minket. Azóta verem a fejemet a falba, hogy nem tudtam elmenni a lakomára, mert addigra vissza kellett mennem Európába. De amin meglepődtem, hogy bár az esküvőjük napja már ki volt tűzve, akkor miért külön szobában aludtak? Elmondták, hogy Thaiföldön nem tisztességes a házasság előtti szexuális élet és ők ezt szeretnék a nászéjszakára fenntartani. 

Aki azt hiszi, hogy ezen az estén mi egy csodabogár fiatal párt ismertünk meg, az nagyon téved. A thaiföldi hagyományokat ugyan tisztelő, de a másik oldalon változásokra vágyakozó fiatalok száma évről évre növekedik. És, hogy nem feltétlenül csak a bangkoki fiatalságra vonatkozik, azt Európában mindenki tapasztalhatja. Az itt élő thaiföldiek, elismerve elsősorban lányok és asszonyok, néhány hónap után egy változáson mennek keresztül, amelynek első jelei abban mutatkoznak, hogy sokkal őszintébbek, nem kertelnek és direktek lesznek. Mondhatnám úgy is, hogy itt nem szorítja őket a thaiföldi élet gyakran merev filozófiája. Én személyesen rengeteget tanultam tőlük, mert a kérdéseimre legtöbbször egyenes választ adtak, ami Thaiföldön mélyebb kérdéseknél szinte sosem lehetséges. 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a thaiföldi középosztály messze nem alkot egy homogén társadalmi osztályt, még a fővárosban sem, vidéken meg pláne nem. Az ország mélyen megosztott, a városi felső- és középosztálya és a vidéki lakosság eszméi erősen ütköznek egymással. A bangkoki jólét és az ezzel járó szemléletváltozás nem jutott el mindenkihez, az ország észak-keleti, vidéki területén meg szinte ismeretlen. Az új középosztály tagjainak politikai és gazdasági háttere sokszínű, és az európai társadalmakkal összehasonlítani nem lehet. Még annak a meghatározása is nehéz, hogy ki tartozik középosztályhoz, és ki az, akit még az alsó osztályhoz kell sorolni. 

Ha először találkozol egy thaiföldivel, akivel szeretnél barátságot kötni, legyél vele tisztában, hogy az első dolga lesz, hogy rögtön felmér, felbecsüli benned a hovatartozást, az anyagi helyzetet, iskolai végzettséget, egyszóval, hogy a hierarchikus rendszerben te fölötte vagy alatta állsz vagy nem. A további kapcsolat ennek a jegyében folytatódik és a kliséből kikecmeregni nem lesz mindig könnyű feladat. Ennek a legfőbb oka, hogy ha nem felelsz meg a követelménynek, akkor utána már szóba sem állnak veled. Mert a thaiok is tudnak nagyon direktek lenni és haszontalan dolgokkal nem töltik el az idejüket. Ha egy thaiföldi lány az ismerkedés első napján megkérdezi a farangot, hogy tudsz egy házat építeni neki vagy sem, az egyetlen dolgot jelent, hogy felméri mit is várhat el a jövőben tőled. Ezeket és a hasonló kérdéseket jobb ha mindenki komolyan veszi és nem becsüli le. Ilyenkor nem segít egy taktikai füllentés, annak a reményében, hogy majd a házasság után minden másképpen lesz. Megnyugtatlak, semmi igény nem lesz kevesebb, ha nem tudod a kívánságait teljesíteni, amiket korábban megígértél, feláll az asszonyka és tovább megy. A padlón fekvő expat ilyenkor elátkozza a thaiföldi világot és szétkürtöli a nagyvilágban, hogy a thaiok mindenkit becsapnak és hazudnak. Pedig a lány előre megmondta mit vár el, nem hazudott, és nem fogja feleslegesen az idejét egy reménytelen tervvel tovább fecsérelni. 

Egy bangkoki felsőbb középosztályhoz tartozó lánynak, 50 000-100 000 baht havi fizetéssel, nincs szüksége egy új házra vagy egy pénzes élettársra, nincs feltétlenül egy eltartóra rászorulva. És egy nyugdíjas vénembert meg pláne nem keres. A szerelmi kapcsolataik ugyan nekik is pragmatikusak, de a pénz nem áll az első helyen. Mint Európában fontos szerepet játszik a jövendőbelije testi és lelki szépsége, de legyünk vele tisztában, hogy náluk is a párválasztásnál először a fej és csak utána a szív dönt el mindent. Ez nem azt jelenti, hogy Bangkokban nincsenek farang-thai házasságok, kapcsolatok, de egészen más alapokon nyugszanak. A tartósan itt élő farangok száma meglepően kevés, (ha alapul vesszük Bangkok nagyságát és népességét) és a statisztikák szerint igazságosan megosztódik a férfiak és a nők között.  Érthető módon a nyugdíjasok inkább a tengerparti részeket részesítik előnyben és nem szeretnék életüket a városi ricsajban, nyüzsgésben eltölteni.  Akik az angyalok városában élnek, azok közül sokan dolgoznak vagy üzletelnek, kapcsolataik a thaiokkal, már érdekből is, szorosabbak. Ha valaki hosszabb távon elviseli a főváros hektikus világát, szennyes, szmogos levegőjét az valószínűleg meg is szerette a bangkoki életet. És valóban, felmérések mutatják, hogy a külföldiek túlnyomó többsége elégedett a thaiföldi életével, legyen az Bangkokban, Pattayán vagy vidéken. 

Egy farang, aki egy thaiföldi cégnek dolgozik vagy eredményesen üzletelni szeretne, rá van kényszerítve, hogy tanulmányozza a thaiföldi kultúrát, mentalitást. Ne zavarjon senkit, hogy ez nem vonatkozik mindenkire. Én mindig meglepődöm rajta, hogy valaki 10 éve Bangkokban él és dolgozik, és mégsem beszél thaiul és azt sem tudja, hogy mi az a kreng chai. Mindenesetre a nemzetközi munkahelyeken, angolul el lehet vergődni, új ismeretségeket a nyitott thaiokkal megkötni nem lesz nehéz. És valóban a vegyes házasságok ha nem is gyakoriak, de nem ismeretlenek. Itt szeretném megjegyezni, hogy gyakran a feleség a farang és a férj egy thaiföldi,  és nekem nincs olyan érzésem, hogy boldogtalanok lennének.

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók

https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.