A Thaiföldre való átköltözés alapreceptje nagyon egyszerű. Ha valaki betöltötte az 50. életévét és van (kb) 1700 euró állandó havi jövedelme, vagy 20 000 euró készpénze, akkor megkérvényezhet egy u.n. “nyugdíjas vízumot” (non-immigrant-o visa) és hipp-hopp, már csomagolhat is. Vagy, csak 850 a havi nyugdíjad, de van mellette 10 000 euró a pénztárcádban. Most mint minden receptet, ezt is fűszerezni lehet. Ha a feleségeddel költözöl akkor mindennek a duplája. Ha az életed párja thaiföldi, akkor a kötelező havi pénzösszegnek a fele, pl. elég ha a nyugdíjad alig 1000 euró. Most mivel Thaiföldön minden lehetséges, ezeket a követelményeket is ki lehet kerülni. Csekély 500-600 eurós kenőpénzzel agyafúrt ügynökségek elintézik, hogy még pénz hiányában is “letelepedhessél”. Mondjuk ezt az alternatívát nem ajánlanám senkinek, de valóban, sokan éveken keresztül élnek ezzel a lehetőséggel. Akárhogy is működik, mindig csak egy éves tartózkodási engedélyt kapsz, amellyel nem dolgozhatsz, nem tanulhatsz, nem üzletelhetsz, csak Thaiföldön lakhatsz, elköltheted a pénzedet és ábrándozhatsz. Minden máshoz külön engedély kell. Három havonta be kell jelentkezned és évente minden papírt újra ki kell töltened.
Most, hogy senki se keseredjen el, megnyugtatlak, Thaiföld nem lenne Thaiföld kisebb- nagyobb kapuk nélkül. Ha van felesleges 16 000 euród akkor kaphatsz 5 éves tartózkodási engedélyt, 30 000-ért 10 évest és még 20 éves is lehetséges. Hogy ennek az “Elite-visumnak” mi értelme van még nem jöttem rá teljesen, ha csak az nem, hogy jól megkopasszanak bennünket. Ne zavarjon, hogy a márkás és kiemelt vízummal sem dolgozhatsz, de legalább nem kell 50. évedet betöltened. Láthatod, Thaiföldön pénzért semmi sem lehetetlen.
Azok is akik egy nyelviskolába beiratkoznak, hosszabb ideig az országban maradhatnak. Legalábbis addig, amíg a suli tart, talán legjobb lesz sokszor megbukni. Persze, ha nagyon erőlködsz akkor egy üzletet is nyithatsz, kár, hogy ehhez feltétlenül (szinte mindig) egy thaiföldi társ is kell, akinek az üzleted 51%- a birtokában lesz. Magyarul, a saját üzleted nem a tied lesz. Vagy keresel egy munkahelyet, aminek nagy előnye, hogy a vízumot a munkahelyed intézi el, nem kell vacakolnod vele. Mert ami a vízumokat illeti, nincs egy ország a világon, ahol annyi féle lenne mint Thaiföldnek. A franc igazodik el rajtuk, még a thaiföldi hivatalnokok is csak töprengenek, hogy melyik vízum is a legalkalmasabb az előttük szipogó külföldinek. Ezt nem levegőből szedtem, az utolsó hetekben vízumos ügyekben teljesen eltérő információkat kaptam. Hivatalos szervektől, nagykövetségektől.
De amit most elmeséltem, az mind csak a leggyakrabban kiadott vízumokra és csak nagy általánosságban érvényesek, szándékosan nem mesélek el mindent részletesebben. Pedig vannak sokkal csavarosabb lehetőségek is. A számtalan rendelkezés gyakran és egyik napról a másikra alaposan megváltozhat, amit ma leírnék, az holnapra talán már igaz sem lenne. Még az is előfordulhat, hogy már ma sem igaz. Nem véletlen, hogy ilyen dolgokról sosem terveztem egy külön posztot, pedig gondolom, ezek a dolgok sokak számára érdekesek lehetnek.
Summa-summarum, a lehetőségek végtelenek vagy mégsem, semmi sem lehetetlen, vagy lehetséges, csak szerettem volna a “bevándorlási” lehetőségeket nagyon röviden megemlíteni. Akinek ilyen vagy hasonló tervei vannak az érdeklődjön inkább hivatalos helyeken. Azért nem árt tudni, hogy ki, hová, hogyan és főleg miért megy.
A legtöbb állandóan élő farang Thaiföldön nyugdíjas. Csak Pattayán és a tőle alig egy köpésre fekvő Jomtien-ben, a világjárvány előtti régi szép években, 40 000-en is éltek. A hivatalos adatok szerint, hogy valójában mennyien, csak találgatni lehet. Az illegálisan a városban és a környékén kavargók, beleértve a körözött bűnözők, nagy számát felbecsülni lehetetlen. A többségében Németországból, Ausztriából, Svájcból érkező fiatalos vénemberek itt szeretnék kipihenni eddigi létük fáradalmait, kinyújtoztatni öreg csontjaikat és gondtalan, nyugalmas utolsó években, évtizedekben reménykednek. Gyakran csekély nyugdíjjal, és úgy gondolják, hogy itt jobban boldogulnak, mint az anyaországban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon gyakran nem is tévednek.
Az idősebb korosztályhoz tartozó egyedül utazó férfiak figyelmét a helyi prostituáltak tartós mosolya és az olcsó árak sem kerülték el, ne csináljunk titkot belőle, a legtöbben ezért verik fel a sátrat éppen Pattayán fel. De hadd ne legyek igazságtalan, jönnek ide “normális” családok és üzletemberek is, nem is kevesen. A “bűnök városát” valaki vagy szereti vagy gyűlöli, szerintem mind a két csoport véleménye több mint helytelen. Nyilván, ha valaki nem szereti a zenebonát az nem szívesen sétálgat a város tengerparti részén, de nem is muszáj neki. Pattaya város nem csak szexbárokból áll, megtalálható itt minden amit a turista egy tipikus thaiföldi városban keres. Alig hagyjuk el a lebujok negyedét, már két utcával feljebb egy egészen más világ, valódi thai élet vár ránk. Mint ahogy Hamburg sem csak Sankt Pauli, úgy Pattaya sem csak bárokból áll. Pattayáról nem szeretném magamat ismételgetni, a városról és a lányokról több posztom is megjelent, akiket esetleg érdekel az oldalamon megtalálja mindet.
Akárki akármiért is itt él, Pattaya egy gócpont, ahol több 10 000 farang telepedett le. Ehhez jön még évente több millió turista. (2019-ben majdnem 10 millió, idén egy rohamra készülnek) Nincs még egy város Thaiföldön, ahol ennyi külföldi és thaiföldi egymással állandóan érintkezik, találkozik, és mégis a két csoport annyira messze van egymástól mint Budapest a Marstól. Érintkezési pontok (szinte) nincsenek, a két csoport nagy része nem egymással közösen, hanem egy párhuzamos, paralel világban, teljesen elkülönülve létezik. Ez odáig fajult, hogy a város több részében kerítések veszik körül a farang háztömböket. A legtöbb idős német a kulturális háttérre annyira kíváncsi, mint ahogy egy thaiföldit a székelykáposzta megfőzésének a titkai érdeklik. Ha felborul Pekingben egy zsák tele rizzsel, az nagyobb érdeklődést kelt fel mindenkiben. Mindez nem véletlen. Egy németnyelvűnek Pattayán minden megtalálható amit egy kellemes élet megkövetel. Nem kell megtanulniuk a thai nyelvet, otthon németül tévézhetnek, vannak német éttermek, bárok német sláger zenével, újságok, élelmiszerek, ételek és annyi sört dönthetnek a hordó hasukba, amennyit csak akarnak. Önkéntes apácák még a gonosz lelkekről is gondoskodnak, az ima németül van és még szociális segítséget is adnak a rászorulóknak. Az expat évtizedeket leélhet idegenben anélkül, hogy hazai ízekről és anyanyelvű barátokról le kéne mondania, nem is nagyon törekedszik arra, hogy új hazájáról többet megtudjon. Sokan Thaiföldből csak annyit látnak, amennyit a német kocsma és a szálláshely közötti útszakaszon regisztrálnak, a thaiokkal csak a prostituált lányok közelsége kapcsolja össze.
Szinte otthon érezhetik magukat, alig hihető, de tény, hogy sokan a várost évekig még csak el sem hagyják. Gyakran úgy viselkednek mintha ők lennének Thaiföldön az urak és minden thai csak arra vár, hogy tátott szájjal feljegyezze a farang bölcsességeket és kövesse őket. A súrlódások a thaiokkal előre vannak programozva, évről évre fokozodnak és hogy csak ritkán élesednek veszélyessé az csak a thaiföldiek türelmének, toleranciájának köszönhető. A thai-farang kapcsolatokon a Covid világjárvány is csak rontott. (Bár itt meg kell jegyeznem, hogy valójában sok külföldi rengeteget segített a szegény lakosságnak.) Kétségtelen, ahogy a legtöbb farang Thaiföldön viselkedik, az pontosan olyan, mint ahogy egy elefánt egy porcelános boltban rosszalkodik. Sokan nincsenek vele tisztában, hogy nem otthon osztják az észt, nem hozzájuk kell a thaioknak alkalmazkodni, nem a thaioknak kell németül vagy angolul megtanulni. Mindenféle kulturális háttér ismerete nélkül kritizálják a vendéglátókat, földhöz vágják magukat ha valamit nem értenek, nem veszik figyelembe a kulturális eltéréseket. A thaiföldi életfilozófiáról fogalmuk sincsen és nem is érdekli őket. A napokban betettem egy posztomat a “kreng jai” címmel több német csoportba is, és meg sem lepődtem, hogy néhányan nekemestek, miért is érinti őket ez vagy hasonló információ, mi hasznuk lehetne belőle. Kit érdekel a thaiföldi életfilozófia?
Erre különben van két jó kis anekdotám. Néhány éve egy jómódú thaiföldi férfi és a felesége meghívott engem és egy német ismerősömet egy kiemelt étteremben ebédre. Miután mindenki jól bekajált, a német elnézést kért és úgy tett mintha szeretné az illemhelyet meglátogatni. Valójában felkereste a főpincért és lerendezte az egész cechet. De ami nálunk szép és jó, az Thaiföldön nem biztos, hogy szép és jó, és pontosan ez történt most is. A vendéglátónk méltán fel volt háborodva, hogy lejáratták az egész étterem személyzete előtt, mert nem fogadták el a meghívását és helyette mindent kifizettek. Thaiföldön mindig az állja a számlát, aki meghívja a társaságot, aki rendel és ezzel egyben jelzi az autoritását is mindenkinek. Amiről a német vendég azt gondolta, hogy kedvesség, az valójában egy durva megsértése volt a thai etikettnek.
A múlt század 80-as éveiben a Kína egy vasútvonal építésére pályázatot hirdetett. Végül két vállalat maradt versenyben, egy francia és egy német. A franciák nyertek. A németek elkövettek egy hibát, hogy a tárgyalásokra mindig pontosan érkeztek. Ázsiában a pontosság mást jelent mint nálunk, és egy üzletkötésre pontosan megjelenni gyakran kifejezetlen udvariatlan. A kínaiak méltán fel voltak háborodva, hogy ha egy jövendőbeli üzleti partner még ezzel sincsen tisztában, akkor mi lesz később. A döntés a németeket milliárdoktól fosztotta meg. Csak csöndesen jegyzem meg, hogy Thaiföldön ha valakit egy thai kedvesen vacsorára a lakásába invitál, akkor ott sem illik pontosan megjelenni. Ha a meghívás este 7 órára szólt, akkor ne menj soha ½ 8 előtt. Szóval az a szemrehányás, hogy a thaiok pontatlanok, nem mindig igaz, csak náluk a pontosság lehet, hogy fél órával később kezdődik. Más országok, más szokások, jobb ha tisztában vagyunk vele hol élünk.
Én gyakran hallottam thaiföldi asszonyoktól, lányoktól, hogy farangok az utcán leszólítják őket és megkérdezik, hogy mennyibe kerülnek. Egy ma már ki nem irtható tévhit, hogy Thaiföldön minden lány egy prostituált, és csak meg kell kérdezni őket, máris lendülnek. Ezt a különböző német nyelvű fórumokon szinte minden nap látom. Nem is egyszer olvastam posztokat ahol 70! éves vénemberek tanácsot kérnek, hogy hol találhatnának egy rendes fiatal thaiföldi feleséget. A kommentárok fele azzal kezdődik és végződik, hogy gyere Thaiföldre, itt rögtön találsz egyet. Az egyiknek beírtam, hogy - Igen, a lányok pontosan ilyen vénemberek után epekednek és amíg a bedobott viagra hatni kezd, addig türelmesen várnak rád. - És komolyan, ezt a hülyeséget el is hitte. Rögtön visszakérdezett, hogy igen, ezt már hallotta, de hol találja őket? Szerintem a példa magáért beszél, nem kell mellé semmi kommentár.
A thaiok gyakran hiányolják, hogy a farangok a kulturájukat, országukat nem tisztelik, cipővel, félmeztelenül, piszkosan sétálnak a templomokban, a szent helyeken. Azt hiszem aki már járt Thaiföldön, az látott többször is ilyeneket. Néhány éve a világsajtót bejárta egy fénykép és annak története, ahol egy turista lány a buszon utazva a lábát az előtte ülő fejére tette. De hogy nem egyedi eset mutatja, hogy sok farang kommentárja a lányt még meg is védte. Az egyik úgy vélekedett, hogy egy hosszú úton őt sem érdekelné mit szólnak hozzá, joga van kényelmesebben elfeküdni az ülésen.
A thaiföldi sajtó és internet napokig dühöngött, amit nem is csodálok. Azt pedig, ahogyan a pattayai piroslámpás negyedben a farangok egy része viselkedik, szerintem nem is kell megemlítenem. A dorbézoló, üvöltöző, handabandázó részeg tömeg láttán a helyi lakosoknak meg lehet a véleményük rólunk. A farangok gyakran panaszkodnak, hogy a thaiok lenézik, nem veszik komolyan őket. Hát ne is csodálkozzunk rajta.
Mert azért a farangok sem lennének farangok, ha nem lamentálnának. Egy tipikus véleményt szó szerint idézek.
“Nekünk (farangoknak) nincs itt semmi jogunk, csak a fogd be pofádat és FIZESSÉL. 44 éves félelmetes tapasztalat beszél belőlem, sok barátom már tönkrement és minden pénzéből kiforgatták. Aki ezt nem veszi realitásnak, az csak rózsaszín szemüveggel nézi a világot. Mindenki jobban tudott mindent mint én és minden tönkrementek. Hm…hm…hm”
Nekem ehhez nincs is mit hozzáfűznöm, csak azt nem értem, hogy akkor mi a fenét csinál 44 éve Thaiföldön.
Sok expat, akik még a Flintstone családból rekedtek vissza, szerint a thaiok lekezelik a letelepedett vendégeket, másodosztályúnak tekintik őket. Egy örökzöld szemrehányás, hogy a nemzeti parkok belépőjegyére sokkal többet kell fizetniük, mint a hazaiaknak. Ezek a sérelmek gyakran olyan mélyek, hogy a thaiokat rasszizmussal vádolják. Thaiföld egyre drágább lett és vége a kedvességnek, a jólétnek. Valójában a thaiföldi infláció Európához képest minimális, az hogy a farangoknak minden drágább lett, azt a rossz valuta árfolyamoknak (is) köszönhetik. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a nyugaton élő magyarok nyugdíja idén, a forint padlón fekvése miatt, több mint 10%-kal kevesebb lett.) Közben azért elfelejtik megemlíteni, hogy a thaiok lehetővé teszik, hogy kényelmesen, jól és sokkal olcsóbban mint Európában éljenek.
A legtöbb farang gyakran és teljesen feleslegesen kritizálja a thaiokat, minden apróságon fentakad, kukacoskodik, problémázik. A thaiok nem kedvelik a direktséget, az okoskodást, a túlzott közvetlenséget, a közelséget. Amit mi egy jóindulatú tanácsnak szánunk, abban valószínű, hogy thaiok egy fontoskodó, arrogáns megnyilvánulást látnak. Gyakran nem is ok nélkül. Hibákra rámutatni, fölényeskedni extrém kellemetlen és abszolút tiszteletlen egy thaiföldivel szemben. De ezt mi európaiak sem tűrnénk. Rózsa Sándor is összevonná a szemöldökét, ha egy thai Magyarországon kioktatna minket, hogy hogyan lehetne ezt vagy azt a problémát okosabban megoldanunk. Mondjuk ilyesmi egy thainak eszébe sem jutna. Én még sosem hallottam egy thaitól, hogy mi rasszisták vagyunk, pedig nekik több okuk is lehetne. Amíg mi ingyenes vízummal látogathatjuk meg országukat, addig nekik egy hosszadalmas és költséges procedurán kell átmenniük, hogy egyáltalán egy pecséthez jussanak.
Én most csak néhány példát említettem meg, de ezekből is látható, hogy sok farang elég szépen tornászik azért, hogy lejárasson mindent és mindenkit. A gyakran hallott panaszon, hogy a thaiok az utóbbi években megváltoztak, nem is hökkenek meg. Pedig a thaiok nem változtak meg, ez így nem korrekt. Módosult a hozzáállásuk a farangokkal szemben. A híres őszinte thaiföldi mosollyal, vendégszeretettel, kedvességgel Pattaya tengerparti részen (és nagyobb idegenforgalmi gócpontokon) egyre ritkábban találkozhatunk. Én sem vigyorgok mindenkire, ha évekig csak mogorva, morcos, udvariatlan emberek mellett élek. De a barátságos, melegszívű thaiföldiek nem tűntek el teljesen és nem is változtak meg. Csak el kell mennünk néhány méterre messzebbre. Vagy meg kéne adni nekik mindenhol a megfelelő tiszteletet.
De az igazsághoz hozzátartozik, hogy a farangok nagy része Thaiföldön nem pocskondiázik, nem kritizálja az új hazáját, beilleszkedik, boldogan él a családjával és a thaiföldi környezetével, gyakran évtizedeken keresztül is. Csak róluk nem tudni semmit, vagy csak nagyon keveset, ők nem érzik szükségesnek fórumokon vagy kocsmákban életüket bemutatni, tapasztalataikat nyilvánossá tenni. Ezt meghagyják azoknak akik valamilyen ok miatt megbuktak, csődöt mondtak, vagy csak irigyek és kötözködni szeretnének. Sok farang saját maga is tudja, hogy a honfitársak csak szégyent hoznak a világra. Mondjuk ezt felismerni nem is kell egyetemi diploma. Egy idő után megunják a betonkemény törzsasztalokat, a körben ülő állandóan zsörtölődő kőkorszaki tagokat, felállnak és továbbmennek, egy más vidékre költöznek. Ehhez a kocsmában felszedett thaiföldi menyecske is nagyokat tapsol, hiszen már évek óta arra vár, hogy valakit Isaanba vonszoljon. Hiába na, “isten tervez, asszonyka végez”, sehol sem igaz annyira, mint a farang-thai kapcsolatokban. A legtöbben hirtelen Isaanban találták magukat, és még csak nem is vették észre.
Hogy ott mit csinálnak, erről fog szólni a következő történet.
További érdekességek, praktikus tanácsok, útmutatások és még sok más minden a Thaiföldről mesélő E-könyvemben.
Bővebben a következő linken. Kattints a képre.
Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.
