2024. december 30., hétfő

 

K.AMERY

300 oldalon keresztül mesélek arról, hogyan élnek és gondolkodnak a thaiok, és rengeteg praktikus tanáccsal látlak el, legyél utazó vagy expat. A könyv igazi kalauzként szolgál mindazoknak, akik szeretnék mélyebben megérteni ezt az egzotikus és lebilincselő kultúrát. 🌴

tartalom.jpg

Fontos kiemelni, hogy a könyv tartalma nem különbözik az eddig megjelent PDF formátumú változattól, viszont, ha olvasásról van szó, az e-könyv sokkal praktikusabb. Amíg a PDF inkább egy merev adat, addig az e-könyv epub és mobi formátuma rugalmasabb, a betűtípus és nagyság beállítható az olvasó szeméhez, képernyőjéhez. Könnyebben, kényelmesebben olvasható, lapozható akár mobilon is. Ezek a formátumok kifejezetten digitális olvasásra készültek.

A PDF könyv 800 forintért, illetve 2 euróért, továbbra is nálam megrendelhető.🌴


Fizetni ezen a linken keresztül lehet.

donate_1.jpeg

A megrendelés és a fizetés talán két percet vesz igénybe és máris kinyitom a könyvet, amelyet letölthetsz, egy- vagy kétoldalasan olvashatsz, de akár ki is nyomtathatod.🌴🌴

Az E-könyv a következő linken rendelhető meg. 

e-book_1.jpeg

Próbáld ki most, és hagyd, hogy Thaiföld színei, gondolatai és varázslatos képei magukkal ragadjanak! 🌏📚🌴

Kapcsolat:

k.png

2022. november 21., hétfő

K.Amery Thaiföldön

Farangok és thaiok

4. rész

Amikor én még fiatal és szép srác voltam, éppen a menetrendszerű szerelmi bánatommal küzdöttem, mert legnagyobb meglepetésemre megint elhagytak. Akkor már Németországban éltem, családomtól távol, de nem elszakadva. Amikor a két unokatestvérem megtudta, hogy otthon magányosan pityergek, feladtak egy budapesti hírlapban egy házassági hirdetést a nevemben. Valami olyasmiket írtak bele, hogy “Baromi jóképű, dúsgazdag, művelt, jó képzettségű, daliás termetű Németországban élő bika fiatalember keres hozzá illő csinos hölgyet.” Szóval csak szerényen az igazat jelezték rólam. Én a hirdetésről nem tudtam, csak a két őrült meg akart a lányokkal lepni engem. Valójában 46 levelet kaptam, ezeket el is postázták nekem. A lányok, akik jelentkeztek,  meglepően szépek és fiatalok voltak, de valami sokkal inkább felkeltette a kíváncsiságomat. Olyannyira, hogy feladtunk még egy hirdetést, amire megint 34 levelet kaptam. A visszajelzések nagy száma alapján valaki könnyen arra a következtetésre juthatott volna, hogy a magyar lányok nagy része nyugatra, és ott is utánam vágyakozik. De ami valójában meglepő volt, hogy egyetlen lány sem jelentkezett Budapestről, rájuk, ez a különben is hamis általánosítás, nem vonatkozott. 

Franciaországban, ahol egy rövidebb ideig éltem, sem kerülte el a figyelmemet, hogy mennyire mások a párizsi és a provence-ből származó lányok. Kétségtelen, Budapesten más mentalitású emberek élnek mint vidéken, Párizsban meg pláne. Ez Thaiföldön sincsen másképpen. A bangkoki és a vidéki lakosság között akkora a különbség, mint a budapesti és a vidéki vagy a párizsi és a provence-ban élők között. Vagy még nagyobbak. Nem azt mondom, hogy jobbak vagy rosszabbak, hanem mások. Ha nagy általánosságban találunk is számos közös tulajdonságot, mégis a különbségek nyilvánvalóak. 

A 20. században megalakult délkelet-ázsiai szabadkereskedelmi övezettel kezdetét vette Thaiföld exportiparának rohamos fellendülése és ennek köszönhetően egyre több thaiföldinek izmosabb és mosolygósabb lett a bank folyószámlája.

A megerősödött városi, elsősorban bangkoki, középosztály anyagi helyzete meglendült, a vásárlóerejük erősebb lett, új igények születtek, amelyeket ki kellett elégíteni. A gazdagok és a szupergazdagok egyre inkább igényelték a luxuscikkeket, új életformákat kerestek, egyre inkább a “modern nyugati világ” felé tekintgettek. A szuper bevásárlóközpontok száma évről évre növekedett és a választékuk semmivel sem maradt a new-yorki mall-ek mögött. Sem áruválasztékban, sem az árakban. 

Az internet és a közösségi média egyre nagyobb jelentőséggel bírt, a legfontosabb hírforrás és marketingcsatorna lett. Ma a lakosság több mint 80 százaléka használja az internetet, ha máshol nem akkor a telefonjukon keresztül pörgetve. Egy thaiföldi meghalna a telefonja nélkül, az összegyűlt baráti társaságok már nem egymással beszélgetnek, hanem körben ülnek és elmerülnek a közösségi média programok őserdejében. A bangkoki fiatalság nagy része semmiben sem különbözik az európai fiatalság nagy részétől, vagy mondjuk inkább úgy, hogy  nem sokban, gondtalanul élnek,  szórakoznak, orrba-szájba shoppingolnak, utaznak, fenntartják életstílusukat, amelyeket  influencerektől másolnak.

Nekem mindig nevetnem kell, amikor fórumokban felmerül a kérdés, hogy hogyan tud Maxi egy thaiföldi barátnőt megismerni és a lányt Európába hozni. Mindig jönnek a válaszok, hogy Thaiföldön ingyen osztogatják az eladó menyecskéket és csak meghívás meg garancia kell. Ez természetesen a mai napig érvényes, ha valaki a bárban való kisasszonyt szeretné maga mellé venni, de azért azt ne felejtsük el, hogy a thaiföldi lányok nagy többsége nem keres egy faranggal ismeretséget és nem kevesen önállóan, egy normális turistavízummal utazgatnak a nagyvilágban. A nyugati, amerikai, kínai egyetemeken nem ritkák a thaiföldi tanulók, de a bangkoki egyetemek padjai is megteltek. Pedig az oklevél megszerzése nem olcsó mulatság. A diplomákkal rendelkező új nemzedék, amelyek többsége a 20. század utolsó negyedében született és Y generációnak neveznek, a legfontosabb vásárló csoport és mindent el lehet róluk mondani, csak azt nem, hogy szegények.

Én mindig csodálkozva tekintek azokra a farangokra, akik szerint; -  “Ez az étterem a thaioknak drága. A thaiföldiek tanulatlanok mert nincs lehetőségük iskolába járni. A thaiföldi lányokat csak az anyagiak érdeklik. Ha feleséget szeretnél, akkor gyere Thaiföldre és rögtön találsz egyet. Csak vigyázz a pénzedre.” - hogy csak néhány tipikus és absurd előítéletet említsek meg. Ilyen és hasonló posztokat, videókat százával és rendszeresen látok. Ilyenkor mindig megkérdezem tőlük, hogy ti akkor miről és kiről is beszéltek? Az egyik fiatal “Thaiföld felfedező”, aki valószínűleg a YouTube új Super&Star generációjához tartozik, éppen egy (szerinte drága) steak étteremben forgatta a filmjét, és közben megjegyezte, hogy ez a hely a thaiföldiek anyagi helyzetébe már nem fér bele. Közben ő volt az egyetlen farang, aki bement, körülötte csak helyiek étkeztek. Annyi esze nem volt, hogy mielőtt hülyeségeket terjeszt, megforduljon és szétnézzen. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte ezt az éttermet csak a külföldieknek nyitották meg?  Kétségtelen, a jómódú thaiföldi középosztályról a legtöbb farangnak még csak halvány gőze sincsen. Ennek a legfontosabb oka, hogy szinte sosem érintkeznek egymással. Egy pattayai sörbárban, egy isaani faluban ezek a kapcsolatok elérhetetlenek. 

Ha Pattayáról azt írtam, hogy ott párhuzamos világok léteznek, akkor ez Bangkokra kétszeresen is érvényes. Az egyik oldalon a luxus villák, felhőkarcolók pazarló világa, és azoknak a lábánál a nyomor és a nincstelenség gettóinak az univerzuma. Hogy a két teljesen ellentétes közösség egymással semmilyen viszonyt nem tart fent, az szerintem egyértelmű mindenkinek.

Közöttük a thaiföldi munkásosztály, a tanultabb középosztály és az expátok különböző színes rétege. A vagyon egyenlőtlenül van szétosztva, amíg több mint 64 000 thainak van legalább 1 millió dollárja a malacperselyben, a milliárdosokat már meg sem említem, addig a lakosság nagy százaléka nyomorban tengeti mindennapi életét. Az érintkezési pontok nullák, vagy csak nagyon felületesek. A vagyonos fővárosaiak fütyülnek a nyugdíjas farangokra, keményen beszólva, szóba sem állnak velük. Ez a középosztály lányaira is vonatkozik, bizonyára nem az az életcéljuk, hogy egy nyugati férfihoz kössék az életüket. A magasabb színvonalú szórakozóhelyek, éttermek vendégei nagy többségben thaiföldi (vagy a napjainkban indiai),  farangok ezekre a helyekre csak elvétve térnek be. A thaiföldi új generáció rugalmasabban értelmezi a thaiföldi életfilozófiát. Új utakat keres, kiemelkedik a tradiciók világából és még a thaiföldi három “szentség” fogalmát, a király, a buddhizmus, a nép szoros összetartozását is kritikusabban vizsgálja meg. Egyre inkább azon a véleményen vannak, hogy a hagyományos thaiföldi  életforma és gondolkodásmód elavult és sürgős reformációkra szorul. Elítélik a (szerintük) hazug mosolyok világát, meg akarnak szabadulni a kreng chai kényszerűségből, a kérdésekre nem kitérő, udvarias, hanem egyenes, direkt válaszokat keresnek. A feltörekvő új mozgalom, akik közé multimilliárdosok, munkások, diákok, művészek is tartoznak, programjának legnagyobb része az lett, hogy a thaiföldi életfilozófia nem őszinte, a kreng chai csak a burzsujok legfelső rétegét szolgálja, követeli az abortusz jogának feltételek nélküli engedélyét, a nők egyenjogúságát. Lobogtatják az alkotmány 27. bekezdését, amely kimondja, hogy “minden ember egyenlő a törvény előtt és hogy a férfiakat és a nőket egyenlő jogok illetik meg.” Ezek a követelések a mi világunkban természetesek, de a thaiföldi politikai életet alapjaiban rengetik meg. A radikális hangoknak a sikere kétségtelenül annak köszönhető, hogy képesek érezni a középosztályhoz tartozó sok fiatal frusztrációját. A művelt, társadalomtudományi, orvosi vagy művészeti egyetemi diplomával rendelkező és a világot bejárt középosztály képviselői elutasítják a mai társadalom nacionalizmusát (nem összekeverni a rasszismussal!) és hierarchikus dogmáit.

Két éve egy hajó szállodában töltöttünk néhány napot a Kwai folyón, az Erawan nemzeti parktól nem messze. A hajó két részre volt osztva, jobbra és balra mind a két oldalon 4-4 szoba, középen pedig egy közösségi rész, konyhával, asztalokkal, padokkal. Az egyik délután új vendégek jöttek, egy fiatal thaiföldi pár. Már messziről lehetett róluk látni, hogy mások, hogy kiemelkednek az átlagból. A fiú fekete nadrágot és fényesre suvickolt cipőt, fehér inget viselt, méregdrága karóráját biztosan nem a Chatuchak piacon vette. A lányon egy hagyományos ruha díszelgett és mint a karácsonyfán a díszek ragyognak, úgy fénylettek a nyakán, a kezén az eredeti thai arany ékszerek. Kifejezetten ápoltak voltak, és valóban nagyon szépek. Egyenes testtartással, kéz a kézben  jöttek be, testük nem görnyedt meg alázatosan, és ha az első benyomásom kimértnek ítélte meg őket, de semmi esetre sem barátságtalannak, vagy mit adj isten nagyképűnek. Az első pillanatban lehetett róluk látni, hogy szerelmesek, éppen ezért eléggé csodálkoztam, hogy az éjszakára külön-külön szobát béreltek. Este ők is leültek a hajó peremére, lábukkal a vízben pancsikólva játszottak. Egy idő után vettem magamnak a bátorságot és megkérdeztem honnan jönnek meg hasonló banális kérdéseket tettem fel. Egy thaiföldivel nehéz egy folyamatos beszélgetést folytatni, mert inkább félénkek, visszahúzódnak és ha válaszolnak is, mindig ügyelnek arra, hogy azt feleljék amit szerintük mi szívesen hallani szeretnénk. Ez a fiatal pár teljesen más volt. Én, aki direktségemmel már sok kellemetlen helyzetbe kerültem, most megtaláltam a mesteremet. Teljesen nyíltan, őszintén válaszoltak, de nem kíméltek engem sem. Teljesen kifaggattak honnan jövök, mit csinálok, dolgozok, milyen az élet Európában, a tolmácsolásban közben a hozzánk letelepedett thaiföldi feleségem is segített. Később már teljesen komoly témákra váltottunk, mint a farangokra, a farang-thai házasságokra, politikára, olyan témákat hoztunk szóba, amelyek normális körülmények között elképzelhetetlenek lennének. Elmesélték, hogy Kínában tanultak, ott ismerkedtek meg és jövő hónapban lesz az esküvőjük, szeretettel meghívnak minket. Azóta verem a fejemet a falba, hogy nem tudtam elmenni a lakomára, mert addigra vissza kellett mennem Európába. De amin meglepődtem, hogy bár az esküvőjük napja már ki volt tűzve, akkor miért külön szobában aludtak? Elmondták, hogy Thaiföldön nem tisztességes a házasság előtti szexuális élet és ők ezt szeretnék a nászéjszakára fenntartani. 

Aki azt hiszi, hogy ezen az estén mi egy csodabogár fiatal párt ismertünk meg, az nagyon téved. A thaiföldi hagyományokat ugyan tisztelő, de a másik oldalon változásokra vágyakozó fiatalok száma évről évre növekedik. És, hogy nem feltétlenül csak a bangkoki fiatalságra vonatkozik, azt Európában mindenki tapasztalhatja. Az itt élő thaiföldiek, elismerve elsősorban lányok és asszonyok, néhány hónap után egy változáson mennek keresztül, amelynek első jelei abban mutatkoznak, hogy sokkal őszintébbek, nem kertelnek és direktek lesznek. Mondhatnám úgy is, hogy itt nem szorítja őket a thaiföldi élet gyakran merev filozófiája. Én személyesen rengeteget tanultam tőlük, mert a kérdéseimre legtöbbször egyenes választ adtak, ami Thaiföldön mélyebb kérdéseknél szinte sosem lehetséges. 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a thaiföldi középosztály messze nem alkot egy homogén társadalmi osztályt, még a fővárosban sem, vidéken meg pláne nem. Az ország mélyen megosztott, a városi felső- és középosztálya és a vidéki lakosság eszméi erősen ütköznek egymással. A bangkoki jólét és az ezzel járó szemléletváltozás nem jutott el mindenkihez, az ország észak-keleti, vidéki területén meg szinte ismeretlen. Az új középosztály tagjainak politikai és gazdasági háttere sokszínű, és az európai társadalmakkal összehasonlítani nem lehet. Még annak a meghatározása is nehéz, hogy ki tartozik középosztályhoz, és ki az, akit még az alsó osztályhoz kell sorolni. 


Ha először találkozol egy thaiföldivel, akivel szeretnél barátságot kötni, legyél vele tisztában, hogy az első dolga lesz, hogy rögtön felmér, felbecsüli benned a hovatartozást, az anyagi helyzetet, iskolai végzettséget, egyszóval, hogy a hierarchikus rendszerben te fölötte vagy alatta állsz. A további kapcsolat ennek a jegyében folytatódik és a kliséből kikecmeregni nem lesz mindig könnyű feladat. Ennek a legfőbb oka, hogy ha nem felelsz meg a követelménynek, akkor utána már szóba sem állnak veled. Mert a thaiok is tudnak nagyon direktek lenni és haszontalan dolgokkal nem töltik el az idejüket. Ha egy thaiföldi lány az ismerkedés első napján megkérdezi a farangot, hogy tudsz egy házat építeni neki vagy sem, az egyetlen dolgot jelent, hogy felméri mit is várhat el a jövőben tőled. Ezeket és a hasonló kérdéseket jobb ha mindenki komolyan vesz és nem becsüli le. Ilyenkor nem segít egy taktikai füllentés, annak a reményében, hogy majd a házasság után minden másképpen lesz. Megnyugtatlak, semmi igény nem lesz kevesebb, ha nem tudod a kívánságait teljesíteni, amiket korábban megígértél, feláll az asszonyka és tovább megy. A padlón fekvő expat ilyenkor elátkozza a thaiföldi világot és szétkürtöli a nagyvilágban, hogy a thaiok mindenkit becsapnak és hazudnak. Pedig a lány előre megmondta mit vár el, nem hazudott, és nem fogja feleslegesen az idejét egy reménytelen tervvel tovább fecsérelni. 


Egy bangkoki felsőbb középosztályhoz tartozó lánynak, 50 000-100 000 baht havi fizetéssel, nincs szüksége egy új házra vagy egy pénzes élettársra, nincs feltétlenül egy eltartóra rászorulva. És egy nyugdíjas vénembert meg pláne nem keres. A szerelmi kapcsolataik ugyan nekik is pragmatikusak, de a pénz nem áll az első helyen. Mint Európában fontos szerepet játszik a jövendőbelije testi és lelki szépsége, de legyünk vele tisztában, hogy náluk is a párválasztásnál először a fej és csak utána a szív dönt el mindent. Ez nem azt jelenti, hogy Bangkokban nincsenek farang-thai házasságok, kapcsolatok, de egészen más alapokon nyugszanak. A tartósan itt élő farangok száma meglepően kevés, (ha alapul vesszük Bangkok nagyságát és népességét) és a statisztikák szerint igazságosan megosztódik a férfiak és a nők között.  Érthető módon a nyugdíjasok inkább a tengerparti részeket részesítik előnyben és nem szeretnék életüket a városi ricsajban, nyüzsgésben eltölteni.  Akik az angyalok városában élnek, azok közül sokan dolgoznak vagy üzletelnek, kapcsolataik a thaiokkal, már érdekből is, szorosabbak. Ha valaki hosszabb távon elviseli a főváros hektikus világát, szennyes, szmogos levegőjét az valószínűleg meg is szerette a bangkoki életet. És valóban, felmérések mutatják, hogy a külföldiek túlnyomó többsége elégedett a thaiföldi életével, legyen az Bangkokban, Pattayán vagy vidéken. 

Egy farang, aki egy thaiföldi cégnek dolgozik vagy eredményesen üzletelni szeretne, rá van kényszerítve, hogy tanulmányozza a thaiföldi kultúrát, mentalitást. Ne zavarjon senkit, hogy ez nem vonatkozik mindenkire. Én mindig meglepődöm rajta, hogy valaki 10 éve Bangkokban él és dolgozik, és mégsem beszél thaiul és azt sem tudja, hogy mi az a kreng chai. Mindenesetre a nemzetközi munkahelyeken, angolul el lehet vergődni, új ismeretségeket a nyitott thaiokkal megkötni nem lesz nehéz. És valóban a vegyes házasságok ha nem is gyakoriak, de nem ismeretlenek. Itt szeretném megjegyezni, hogy gyakran a feleség a farang és a férj egy thaiföldi,  és nekem nincs olyan érzésem, hogy boldogtalanok lennének.



További érdekességek, praktikus tanácsok, útmutatások és még sok más minden a Thaiföldről mesélő E-könyvemben.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.

2022. november 14., hétfő

 

K.Amery Thaiföldön

Farangok és thaiok

3. rész

Hogy hány farang él Thaiföld észak-keleti részében, Isaanban, arról csak gyatra saccolások vannak. A legmegbízhatóbb  számokat talán a népszámlálási adatok mutatják. Az egyik szerint - meglepetés - a 20. század végéig alig 1000 nyugati férfi élhetett tartósan a régióban. Ettől az időtől kezdve a helyzet alaposan megváltozott, és alig néhány évvel később már 17 000 farangot számláltak. Ebben az is közrejátszhatott, hogy a  bevándorlási törvényeket ebben az időben könnyebbé tették. Hogy ezek a számok egyáltalán körülbelül is stimmelnek, erősen kétlem, sokkal valószínűbb, hogy a farang-thai kapcsolatok száma a térségben sokkal magasabb volt mindig. De egyre biztosan rámutatnak. Az utolsó évtizedekben a farangok száma Isaanban elég szépen megnövekedett, először a nagyobb városokban, (Udon Thani, Khon Kaen, Nong Khai) és ha lassan is de biztosan vidéken, kisebb-nagyobb falvakban is.

Itt szeretném megjegyezni, hogy amíg az ország más részeiben házaspárok, sőt egyedülálló asszonyok is letelepednek, addig Isaan vidéki részein szinte kizárólag csak férfiak. Az átlagos életkoruk 60 év, 75%-a 50 év feletti, 40% dolgozik, több mint a fele falvakban él. Meglepően nagy az oroszok, norvégok száma, de természetesen németek, svájciak, osztrákok sem maradhatnak el. Ma feltehetőleg 30-40 000 expat választott magának új otthont itt, akiknek a 90%-a egy itt született lányt feleségül is vett. A farang-thai házasságok feltűnően nagy része go-go bárok világában kezdődött, ezt nem lebecsülésképpen jegyzem meg, hanem ténynek. Sokan le sem tagadják, mások természetesen nem dicsekednek vele. Az isaani lányok többségét nem a szerelem, hanem (többek között) a pénztelenség is motiválja, hogy faranghoz menjenek feleségül. A megkötött menyegző egy csábító alternatíva, hogy prostituáltként végzett munkájukat végleg abbahagyhatják és -, vagy a szegénységből kikecmereghessenek. (De tévedés lenne azt hinni, hogy az egyedüli ok.)

A faranggal házasodott nők 54 százaléka beismeri, hogy egy bárban ismerkedett meg a férjével, 20 százalék egy közvetítő segítségével, 20 százalék állította, hogy véletlenül. Marad még az internet. Az utóbbin keresztül évről évre egyre többen. A felmért adatok szerint a farang átlagban 10-18 évvel idősebb a thaiföldi feleségénél, a legtöbben elváltak vagy özvegyek és nyugdíjat kapnak. 

Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a farang-thai házasságok még a múlt század közepéig nagyrészt a felsőbb osztályokra korlátozódtak, korábban egy isaani falu lakossága nagyon gyanakodva nézte ezeket a kapcsolatokat. Ezen az állásponton csak egy pénzzel megtömött puttony látványa változtatott, és a fiatal lányok körében végzett felmérések során kiderült, hogy ma a legtöbben nem lennének ellene egy külföldihez kötni az életüket. Természetesen ezek az interjúk nem biztos, hogy kőbe vannak vésve, mert attól függően, hogy hol és milyen korosztályokkal végezték, teljesen más eredményekhez vezettek. Ha elmélyültek a kérdések, akkor kiderült, hogy a külföldi férjek alatt sokan inkább dél-koreai férfiakra gondoltak, és ami igaz volt Isaanban az nem volt érvényes Bangkokban. A fővárosiak nagy része nem nézi jó szemmel a farangos kapcsolatokat, és habár ott is találni vegyes házasságokat, biztosan nem 20-30 éves különbséggel és a viszonyok gyakran nem anyagi érdekűek. Ezt különben a személyes tapasztalataim is alátámasztják, több bangkoki ismerősöm kifejezetten elutasít egy faranggal való házasságot. Habár itt meg kell jegyeznem, hogy a 30-35 éves lányok körében itt sem nagyon tiltakoznak, Isaanban pedig egyáltalán nem voltak ellene.

De ennyi elég is most a statisztikákból. Talán sokkal izgalmasabb kérdés, hogy miért pont itt él ennyi farang szívesen. Ezen én is nagyon sokat töprengtem, hogy miért cseréli el a német vagy a svájci a modern európai otthont minden előnyével és tisztaságával egy új világra, amely Thaiföld legszegényebb és legpiszkosabb része. És valóban, az első felületes pillanatban szinte érthetetlen. Még akkor is ha a farangok összlétszáma a régióban elég nagy, ne felejtsük el, hogy Isaan mérete nem marad el Svájc nagyságától.  Az expatok olyan ritkák, mint a fehér holló a mesében és csak elszórtan találkozni velük vidéken. Itt honfitársakat, barátokat találni nem könnyű, sokan elszigetelve élnek. Hogy mégis szinte minden faluban él legalább egy, azt könnyen fel lehet ismerni arról, hogy kőházakat, gyakran magas kerítéssel  építenek. Én az utóbbiakat úgy hívom, hogy “akik a bunkerben élnek”. Természetesen egy kerítésnek nagy előnye, hogy nem látni az utcáról be, de nagy hátránya, hogy nem is látni az utcára ki. Amit néhány farang a környezetéből évtizedeken keresztül lát az nem más, mint a fehérre meszelt kőfal a lakhelye területén. Ezért kár volt sok pénzért egy kuckót felhúzni, szerintem ha a berlini falat le is bontották, nézelődni még sok tégla Európában is maradt. 

És valóban, én sokszor is megfigyeltem farangokat vidéken, hogy nem lehet őket megfigyelni. Hogy mi a francot csinálnak a lehúzott redőnyös bunkerben nem tudom, de azt tudom, hogy miért ott telepedtek le. Mert a feleségük szülőfalujában élnek. De a választ csak a lányokra leszűkíteni túl egyszerű lenne. 

Tell Vilmos egész életét Zürichben töltötte el, 35 éven keresztül szorgalmasan dolgozott. A megérdemelt nyugdíjas életét egyik napról a másikra szegénységben kezdte el. Tegnap mint montírozó egy nagyobb cégnél 5000 frankot keresett, elég volt egy szép életre. Mától a nyugdíja 2350 frank, még a fele sem az eddigieknek. Szép három szobás lakását már nem tudja fedezni, mivel a felesége 2 éve meghalt, amúgy is nagy neki. Kicseréli egy kisebbre, alig 20 négyzetméter, a havi lakbér 1200 frank. Sorsával nincsen egyedül, egész Európa tele van magányos nyugdíjasokkal, akiknek a legtöbb ideje azzal telik el, hogy magányosan és szerény körülmények között a pókhálókat a sarokban nézegetik. Nem kevesen masnit kötnek a batyura és kivándorolnak, többek között Thaiföldre. Nem csoda, 2350 frankos nyugdíjból Ázsiában mint királyok élnek és nem kell sokáig egyedül szomorkodni sem. Tell Vilmos ugyan nem hülye, tudja, hogy a csinos fiatal menyecske a bárban nem a szépsége miatt ül az ölében, de 65 évesen kompromisszumokkal élni kell. Én teljesen megértem ezeket a férfiakat, akik életük utolsó évtizedeire Thaiföldre mennek, egy új életet kezdenek, ahelyett hogy egy nyirkos, nedves országban reumás fájdalmakkal és köszvénnyel köhögcséljenek.


Kétségtelen, azok számára akik inkább csendes helyet keresnek, akik jól érzik magukat egy falusi környezetben, azoknak Isaan nem rossz választás. Sok expat, akik Isaanból származó thaiföldi nővel házasodtak össze, úgy döntenek, hogy ide vonulnak vissza. Messze a bangkoki és a turista fellegvárak ricsajától és a gyakran kínosan viselkedő honfitársaktól távol. A megélhetési költségek is sokkal alacsonyabbak észak-keleten, mint az ország legtöbb más részében.

A kitűnő ételek nagy választéka és a kifejezetten barátságos helyiek csak megerősítik a döntés helyességét. Ha valaki nem utasítja el a thaiföldi vidéki életmódot, megtanul legalább minimálisan thaiul, annak sokkal könnyebb lesz egy falusi thai közösségen belül élni, barátokat vagy ismerősöket és főleg programokat találni. Mert azért falusi romantika ide vagy oda, egy idő után itt nagyon unalmassá válhat. Én, aki nagyon szívesen tartozkodom Isaanban, magam is érzem legalábbis néhány nap eltelte után. A faluban a legnagyobb látványosság a főutca balra, aztán meg vissza. A nyári rekkenő hőségben a kiszáradt, poros utakon csatangolni senkinek sincs kedve, az esős időszakot elfelejtheted, a legjobb grilles, sörös parti is csak hetente hétszer lehetséges. A valóban nagyon kedves thaiföldiekkel egy kapcsolatot kiépíteni ugyan nem nehéz, de legtöbbször rengeteg pénzbe kerül. Nekem nagyon tetszett egy németnek az állásfoglalása, aki szinte az egész falut etette-itatta. Ő is tisztában van vele, hogy minél bőkezűbb annál kedvesebbek hozzá, magyarul levágják, de őt ez nem érdekli, a nyugdíjából kitelik, hogy másoknak is fizessen. Sok farangnak más a véleménye, ők nem hagyják magukat “levenni és kihasználni”, na, pont ezek élnek a kerítés mögött a bunkerben.  A környező világból semmit sem látnak és értenek meg, nem csoda, a béka segge alól nem látni semmit, akármilyen fényes. Kommunikációs  vágyaikat online fórumokon elégítik ki, nem is egyszer észrevettem, hogy van aki reggeltől estig, szünet nélkül, több mint 10 csoportban is osztja az észt. Némelyik teljesen be van csavarodva, a legnagyobb szórakozásuk Thaiföldet szidni és másokkal kötözködni, anyázni. Mi magyarok sem vagyunk semmik, a mondás igaz, ahol két magyar összefut, ott öt perc múlva már veszekedés van. De amit ezek a német nyelvű expatok egymással művelnek, az már tényleg több mint hülyeség. Hogy miért van annyi aszociális és kulturálatlan közöttük azt csak azzal tudom megmagyarázni, hogy unatkoznak. Az egyik német csoportban valaki megkérdezte, hogy kell adapter Thaiföldre vagy sem. Az egyszerű kérdésre több mint 300 válasz érkezett, több mint a fele kötekedés, sértegetés volt, a kommentek színvonala napról napra egyre inkább eldurvult. Amikor egy hét után a csoport adminja felrobbant és a kommentár funkciót bezárta, akkor átmentek egy másik csoportba és ott folytatták a veszekedést. Ezek az örökös trollok sosem akarják megérteni és felfogni, hogy Thaiföldön minden más mint a nyugati világban, más a múlt és a jelen, mások a hagyományok, a szokások, más az életfilozófia.  Mindent és mindenkit, amit itt látnak és tapasztalnak állandóan összehasonlítanak a magukkal cipelt sablonokkal és meg vannak szentül győződve, hogy amit életükben eddig tapasztaltak, csak az a helyes és a bölcsességük kőbe van vésve. De amit mi nem értünk, az nem azt jelenti, hogy helytelen, begyöpösödött felfogással természetesen nem lehet Thaiföldön (sem) élni. Szóval, aki azt hiszi, hogy az öregségére bölcsebb lett, azt el kell keserítenem. Lehet, hogy rendkívül sok ideig segg hülye maradt. Gyakran arra gondolok, hogy igaza van a NASA-nak, hogy nem a földön, hanem a világűrben keres értelmes lényeket. Még szerencse, hogy ezek a javíthatatlan zsörtölődök kisebbségben vannak.

Mások sokkal értelmesebben töltik el a szabadidejüket, meglepően jó dolgokkal foglalkoznak, hasznos és értelmes elfoglaltság után mennek. 

A legnagyobb benyomást egy tehénfarm tette rám, amelyet egy bajor férfi valósított meg. Valóban nagy mozi volt amit nála láttam. Fekete teheneket tartott, volt neki vagy két tucat, kizárólag húseladás céljából tenyésztett. Egy amerikai ranch-ot sem lehetett volna jobban megcsinálni, amit ez a férfi a thaiföldi családjával közösen felépített az előtt le a kalappal.  A rokonság közösen dolgozik, mindenkinek megvan a napi kötelező feladata. Ragyogóan tiszta és ápolt volt minden, nagy szabad területekkel az állatok részére. Igazi Bio farm. Amikor mindezt láttam, arra gondoltam, hogy ez a mintája lehetne annak, amiért Isaanban élni érdemes. A farm munkát, elfoglaltságot nyújt az egész családnak, és ezen keresztül segíti őket, hogy szerény anyagi helyzetükön segítsen. Ámultam, bámultam. Sajnálatomra tejjel, sajtkészítéssel nem foglalkoztak, mint mesélte, a tejet eladni csak veszteséges üzlet. Alig kapna 10 baht-ot 1 kiló tejért. (Thaiföldön a tejet nem literben hanem kilóban mérik.)

Egy másik farmer disznókat tenyészt. Mondjuk ezzel sem lesz az ember milliomos, de tevékenységnek elég, már aki szereti. Mindenesetre van egy nagy előnye, neki sosem kell a piacon disznótorost venni. Ha levágnak egy malacot, akkor a ház előtt felállítanak egy pultot és a friss húst a tűző napon árusítják. Vagy az érett állatokat élve elszállítják. Van egy falusi boltja is, ahol mindenféle élelmiszert, kacatot-vacakot vásárolhatnak a helyiek. A kasszánál a felesége vigyáz a helyes elszámolásra. 

Én sosem gondoltam volna, hogy olajfát Thaiföldön nevelni lehet, de úgy tűnik néhányan hisznek benne. Mindenesetre vannak próbálkozások, habár még elég gyatra eredményekkel. A fák ugyan ha lassan is de megnőnek, de termésük az nincsen. De talán egyszer rájönnek, hogy miért is nem. Az, hogy sokan gyümölcsös kerteket, rizsföldeket ápolnak, szerintem nem is kell megemlítenem. Olyannal is találkoztam, aki campinget épített, más pedig angoltanárként szorgoskodott egy falusi iskolában.

Angol tanár én is lehettem volna, szerény fizetéssel és egy még szerényebb ház ingyenes bérlésével, egy ideig komolyan gondolkodtam is rajta. Ebben az sem akadályozott volna meg, hogy az angol nyelvtudásom nem haladja meg még a közepes szintet sem. 

Hogy a kép teljesen kerek legyen, meg kell említenem a farangok meglepően nagy számát is, akik valamilyen okból kifolyólag elbuktak, tönkrementek, mindenüket elvesztették. Én legelőször kb. 30 éve láttam egy doku filmet házas farangokról, akik thaiföldi családjukkal közösen házat, éttermet, hotelt építettek fel annak a reményében, hogy mától csak a hintaszékben elégedetten pöfékelnek. A valóság előbb-utóbb nagyon sokat padlóra küldött, szó szerint egyetlen gatyában menekültek vissza az őshazába. Most nem szeretnék ítéletet hozni, hogy ki a hibás, a naiv férfiak sokasága vagy a pénzéhes thaiföldi  lányok gonoszsága, az okok sokrétűek. Mindenesetre én inkább mindig azon csodálkozom, hogy még 30 évvel később is ilyen esetek napirenden előfordulnak. Pedig az internet tömve van intő információval. Mindenesetre nem árt előre tudni, hogy egy házat felhúzni szép és jó, de megtartani nem mindig könnyű. Ha a thaiföldi családjának eszébe jut, hogy kifelé, akkor ettől a farangot az atyaúristen sem védi meg. Tudom, vannak megállapodások, amelyek biztosítják még egy válás esetén is a lakhatósági jogaikat. De hiába lobogtatja, amikor konyhakéssel ébresztik fel minden reggel. Egy német elég furcsán oldotta meg a gordiuszi csomót, mielőtt visszatért volna hazájába, felgyújtotta az isaani házat amit épített.

 

Az Isaanban élő farangok nagy többsége súrlódásmentesen és minden túlzás nélkül boldogan él a helyiekkel egy közösségben és megáldják a napot is amikor itt telepedtek le. Amíg a pattayai farangok gyakran arról sopánkodnak, hogy a thaiok megváltoztak, én még sosem hallottam Isaanban, hogy ezt egy farang igazolta volna és elégedetlenek lennének. (Kivéve természetesen akiket becsaptak, tönkretettek.) Isaanban nem tűnt el a mosoly, a kedvesség, a kreng chai, a sanuk és senki sem mondja, hogy rasszisták lennének. Az isaani emberek a legkedvesebbek közé tartoznak Thaiföldön, legalábbis addig, amíg túlzottan nem piszkálják őket.

A legtöbb expat, hogy is lehetne másképpen, természetesen Bangkokban él. Pedig nem a legnépszerűbb város Thaiföldön, legalábbis nem a kivándorlók környezetében. Egy biztos, aki idejön lakni, az nem biztos, hogy itt is szeretne véglegesen maradni. Itt, ha figyelembe vesszük a főváros nagyságát,  viszonylag kevés külföldi, összesen talán 110 000, tartózkodik tartósan. Farang pedig jóval kevesebb.

Róluk fog szólni a következő történet. Folytatás következik.


További érdekességek, praktikus tanácsok, útmutatások és még sok más minden a Thaiföldről mesélő E-könyvemben.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.



2022. november 7., hétfő

K.Amery 

Farangok és thaiok
2. rész


Ha engem valaki megkérdez, hogy hogyan lehet Thaiföldre ki-, illetve bevándorolni, mindig azt válaszolom, hogy sehogy sem. Ilyenkor csodálkozva merednek rám; - “De hiszen Jóska ott él már 20 éve.” Igen, Thaiföldön él, de én a bevándorlás alatt mást értek. Ha én a szülőhazámat elhagyom és egy másik otthont választok, akkor elvárom, hogy az új országban egyszer egyenrangú állampolgár lehessek, állampolgárságát felvehessem, szavazhassak, engedélyek nélkül dolgozhassak, szociális segítségeket igényelhessek, üzletelhessek, tanulhassak, egy szóval, helyzetemet legalizálni tudjam. Ettől a Thaiföldön élő expatok 99,999999%-a nagyon messze van. Ha nagyon keményen szeretnék fogalmazni, akkor leírhatnám, hogy Thaiföldön, ha szívesen is, de csak megtűrnek minket, jogaink nincsenek. 

A Thaiföldre való átköltözés alapreceptje nagyon egyszerű. Ha valaki betöltötte az 50. életévét és van (kb) 1700 euró állandó havi jövedelme, vagy 20 000 euró készpénze, akkor megkérvényezhet egy u.n. “nyugdíjas vízumot” (non-immigrant-o visa) és hipp-hopp, már csomagolhat is. Vagy, csak 850 a havi nyugdíjad, de van mellette 10 000 euró a pénztárcádban. Most mint minden receptet, ezt is fűszerezni lehet. Ha a feleségeddel költözöl akkor mindennek a duplája. Ha az életed párja  thaiföldi, akkor a kötelező havi pénzösszegnek a fele, pl. elég ha a nyugdíjad alig 1000 euró. Most mivel Thaiföldön minden lehetséges, ezeket a követelményeket is ki lehet kerülni. Csekély 500-600 eurós kenőpénzzel agyafúrt ügynökségek elintézik, hogy még pénz hiányában is “letelepedhessél”. Mondjuk ezt az alternatívát nem ajánlanám senkinek, de valóban, sokan éveken keresztül élnek ezzel a lehetőséggel. Akárhogy is működik, mindig csak egy éves tartózkodási engedélyt kapsz, amellyel nem dolgozhatsz, nem tanulhatsz, nem üzletelhetsz, csak Thaiföldön lakhatsz, elköltheted a pénzedet és ábrándozhatsz. Minden máshoz külön engedély kell. Három havonta be kell jelentkezned és évente minden papírt újra ki kell töltened. 

Most, hogy senki se keseredjen el, megnyugtatlak, Thaiföld nem lenne Thaiföld kisebb- nagyobb kapuk nélkül. Ha van felesleges 16 000 euród akkor kaphatsz 5 éves tartózkodási engedélyt, 30 000-ért 10 évest és még 20 éves is lehetséges. Hogy ennek az “Elite-visumnak” mi értelme van még nem jöttem rá teljesen, ha csak az nem, hogy jól megkopasszanak bennünket. Ne zavarjon, hogy a márkás és kiemelt vízummal sem dolgozhatsz, de legalább nem kell 50. évedet betöltened. Láthatod, Thaiföldön pénzért semmi sem lehetetlen. 

Azok is akik  egy nyelviskolába beiratkoznak,  hosszabb ideig az országban maradhatnak. Legalábbis addig, amíg a suli tart, talán legjobb lesz sokszor megbukni. Persze, ha nagyon erőlködsz akkor egy üzletet is nyithatsz, kár, hogy ehhez feltétlenül (szinte mindig) egy thaiföldi társ is kell, akinek az üzleted 51%- a birtokában lesz. Magyarul, a saját üzleted nem a tied lesz. Vagy keresel egy munkahelyet, aminek nagy előnye, hogy a vízumot a munkahelyed intézi el, nem kell vacakolnod vele. Mert ami a vízumokat illeti, nincs egy ország a világon, ahol annyi féle lenne mint Thaiföldnek. A franc igazodik el rajtuk, még a thaiföldi hivatalnokok is csak töprengenek, hogy melyik vízum is a legalkalmasabb az előttük szipogó  külföldinek. Ezt nem levegőből szedtem, az utolsó hetekben vízumos ügyekben teljesen eltérő információkat kaptam. Hivatalos szervektől, nagykövetségektől. 

De amit most elmeséltem, az mind csak a leggyakrabban kiadott vízumokra és csak nagy általánosságban érvényesek, szándékosan nem mesélek el mindent részletesebben. Pedig vannak sokkal csavarosabb lehetőségek is. A számtalan rendelkezés gyakran és egyik napról a másikra alaposan megváltozhat, amit ma leírnék, az holnapra talán már igaz sem lenne. Még az is előfordulhat, hogy már ma sem igaz. Nem véletlen, hogy ilyen dolgokról sosem terveztem egy külön posztot, pedig gondolom, ezek a dolgok sokak számára érdekesek lehetnek.


Summa-summarum, a lehetőségek végtelenek vagy mégsem, semmi sem lehetetlen, vagy lehetséges, csak szerettem volna a “bevándorlási” lehetőségeket nagyon röviden megemlíteni. Akinek ilyen vagy hasonló tervei vannak az érdeklődjön inkább hivatalos helyeken. Azért nem árt tudni, hogy ki, hová, hogyan és főleg miért megy. 


A legtöbb állandóan élő farang Thaiföldön nyugdíjas. Csak Pattayán és a tőle alig egy köpésre fekvő Jomtien-ben, a világjárvány előtti régi szép években, 40 000-en is éltek. A hivatalos adatok szerint, hogy valójában mennyien, csak találgatni lehet. Az illegálisan a városban és a környékén kavargók, beleértve a körözött bűnözők, nagy számát felbecsülni lehetetlen. A többségében Németországból, Ausztriából, Svájcból érkező fiatalos vénemberek itt szeretnék kipihenni eddigi létük fáradalmait, kinyújtoztatni öreg csontjaikat és gondtalan, nyugalmas utolsó években, évtizedekben reménykednek. Gyakran csekély nyugdíjjal, és úgy gondolják, hogy itt jobban boldogulnak, mint az anyaországban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon gyakran nem is tévednek.

Az idősebb korosztályhoz tartozó egyedül utazó férfiak figyelmét a helyi prostituáltak tartós mosolya és az olcsó árak sem kerülték el, ne csináljunk titkot belőle, a legtöbben ezért verik fel a sátrat éppen Pattayán fel. De hadd ne legyek igazságtalan, jönnek ide “normális” családok és üzletemberek is, nem is kevesen. A “bűnök városát” valaki vagy szereti vagy gyűlöli, szerintem mind a két csoport véleménye több mint helytelen. Nyilván, ha valaki nem szereti a zenebonát az nem szívesen sétálgat a város tengerparti részén, de nem is muszáj neki. Pattaya város nem csak szexbárokból áll, megtalálható itt minden amit a turista egy tipikus thaiföldi városban keres. Alig hagyjuk el a lebujok negyedét, már két utcával feljebb egy egészen más világ, valódi thai élet vár ránk. Mint ahogy Hamburg sem csak Sankt Pauli, úgy Pattaya sem csak bárokból áll. Pattayáról nem szeretném magamat ismételgetni, a városról és a lányokról több posztom is megjelent, akiket esetleg érdekel az oldalamon megtalálja mindet. 


Akárki akármiért is itt él, Pattaya egy gócpont, ahol több 10 000 farang telepedett le. Ehhez jön még évente több millió turista. (2019-ben majdnem 10 millió, idén egy rohamra készülnek) Nincs még egy város Thaiföldön, ahol ennyi külföldi és thaiföldi egymással állandóan érintkezik, találkozik, és mégis a két csoport annyira messze van egymástól mint Budapest a Marstól. Érintkezési pontok (szinte) nincsenek, a két csoport nagy része nem egymással közösen, hanem egy párhuzamos, paralel világban, teljesen elkülönülve létezik. Ez odáig fajult, hogy a város több részében kerítések veszik körül a farang háztömböket. A legtöbb idős német a kulturális háttérre annyira kíváncsi, mint ahogy  egy thaiföldit  a székelykáposzta megfőzésének a titkai érdeklik. Ha felborul Pekingben egy zsák tele rizzsel, az nagyobb érdeklődést kelt fel mindenkiben. Mindez nem véletlen. Egy németnyelvűnek Pattayán  minden megtalálható amit egy kellemes élet megkövetel. Nem kell megtanulniuk a thai nyelvet, otthon németül tévézhetnek, vannak német éttermek, bárok német sláger zenével, újságok, élelmiszerek, ételek és annyi sört dönthetnek a hordó hasukba, amennyit csak akarnak. Önkéntes apácák még a gonosz lelkekről is gondoskodnak, az ima németül van és még szociális segítséget is adnak a rászorulóknak. Az expat évtizedeket leélhet idegenben anélkül, hogy hazai ízekről és anyanyelvű barátokról le kéne mondania, nem is nagyon törekedszik arra, hogy új hazájáról többet megtudjon. Sokan Thaiföldből csak annyit látnak, amennyit a német kocsma és a szálláshely közötti útszakaszon regisztrálnak, a thaiokkal csak a prostituált lányok közelsége kapcsolja össze.

Szinte otthon érezhetik magukat, alig hihető, de tény, hogy sokan a várost évekig még csak el sem hagyják. Gyakran úgy viselkednek mintha ők lennének Thaiföldön az urak és minden thai csak arra vár, hogy tátott szájjal feljegyezze a farang bölcsességeket és kövesse őket. A súrlódások a thaiokkal előre vannak programozva, évről évre fokozodnak és hogy csak ritkán élesednek veszélyessé az csak a thaiföldiek türelmének, toleranciájának köszönhető. A thai-farang kapcsolatokon a Covid világjárvány is csak rontott. (Bár itt meg kell jegyeznem, hogy valójában sok külföldi rengeteget segített a szegény lakosságnak.) Kétségtelen, ahogy a legtöbb farang Thaiföldön viselkedik, az pontosan olyan, mint ahogy egy elefánt egy porcelános boltban rosszalkodik. Sokan nincsenek vele tisztában, hogy nem otthon osztják az észt, nem hozzájuk kell a thaioknak alkalmazkodni, nem a thaioknak kell németül vagy angolul megtanulni. Mindenféle kulturális háttér ismerete nélkül kritizálják a vendéglátókat, földhöz vágják magukat ha valamit nem értenek, nem veszik figyelembe a kulturális eltéréseket. A thaiföldi életfilozófiáról fogalmuk sincsen és nem is érdekli őket. A napokban betettem egy posztomat a “kreng jai” címmel több német csoportba is, és meg sem lepődtem, hogy néhányan nekemestek, miért is érinti őket ez vagy hasonló információ, mi hasznuk lehetne belőle. Kit érdekel a thaiföldi életfilozófia?

Erre különben van két jó kis anekdotám. Néhány éve egy jómódú thaiföldi férfi és a felesége meghívott engem és egy német ismerősömet egy kiemelt étteremben ebédre. Miután mindenki jól bekajált, a német elnézést kért és úgy tett mintha szeretné az illemhelyet meglátogatni. Valójában felkereste a főpincért és lerendezte az egész cechet. De ami nálunk szép és jó, az Thaiföldön nem biztos, hogy szép és jó, és pontosan ez történt most is. A vendéglátónk méltán fel volt háborodva, hogy lejáratták az egész étterem személyzete előtt, mert nem fogadták el a meghívását és helyette mindent kifizettek. Thaiföldön mindig az állja a számlát, aki meghívja a társaságot, aki rendel és ezzel egyben jelzi az autoritását is mindenkinek. Amiről a német vendég azt gondolta, hogy kedvesség, az valójában egy durva megsértése volt a thai etikettnek. 


A múlt század 80-as éveiben a Kína egy vasútvonal építésére pályázatot hirdetett. Végül két vállalat maradt versenyben, egy francia és egy német. A franciák nyertek. A németek elkövettek egy hibát, hogy a tárgyalásokra mindig pontosan érkeztek. Ázsiában a pontosság mást jelent mint nálunk, és egy üzletkötésre pontosan megjelenni gyakran kifejezetlen udvariatlan. A kínaiak méltán fel voltak háborodva, hogy ha egy jövendőbeli üzleti partner még ezzel sincsen tisztában, akkor mi lesz később. A döntés a németeket  milliárdoktól fosztotta meg.  Csak csöndesen jegyzem meg, hogy Thaiföldön ha valakit egy thai kedvesen vacsorára a lakásába invitál, akkor ott sem illik pontosan megjelenni. Ha a meghívás este 7 órára szólt, akkor ne menj soha ½ 8 előtt. Szóval az a szemrehányás, hogy a thaiok pontatlanok, nem mindig igaz, csak náluk a pontosság lehet, hogy fél órával később kezdődik. Más országok, más szokások, jobb ha tisztában vagyunk vele hol élünk.


Én gyakran hallottam thaiföldi asszonyoktól, lányoktól, hogy farangok az utcán leszólítják őket és megkérdezik, hogy mennyibe kerülnek. Egy ma már ki nem irtható tévhit, hogy Thaiföldön minden lány egy prostituált, és csak meg kell kérdezni őket, máris lendülnek. Ezt a különböző német nyelvű fórumokon szinte minden nap látom. Nem is egyszer olvastam posztokat ahol 70! éves vénemberek tanácsot kérnek, hogy hol találhatnának egy rendes fiatal thaiföldi feleséget. A kommentárok fele azzal kezdődik és végződik, hogy gyere Thaiföldre, itt rögtön találsz egyet. Az egyiknek beírtam, hogy - Igen, a lányok pontosan ilyen vénemberek után epekednek és amíg a bedobott viagra hatni kezd, addig türelmesen várnak rád. - És komolyan, ezt a hülyeséget el is hitte. Rögtön visszakérdezett, hogy igen, ezt már hallotta, de hol találja őket? Szerintem a példa magáért beszél, nem kell mellé semmi kommentár.  


A thaiok gyakran hiányolják, hogy a farangok a kulturájukat, országukat nem tisztelik, cipővel, félmeztelenül, piszkosan sétálnak a templomokban, a szent helyeken. Azt hiszem aki már járt Thaiföldön, az látott többször is ilyeneket. Néhány éve a világsajtót bejárta egy fénykép és annak története, ahol egy turista lány a buszon utazva a lábát az előtte ülő fejére tette. De hogy nem egyedi eset mutatja, hogy sok farang kommentárja a lányt még meg is védte. Az egyik úgy vélekedett, hogy egy hosszú úton őt sem érdekelné mit szólnak hozzá, joga van kényelmesebben elfeküdni az ülésen.

A thaiföldi sajtó és internet napokig dühöngött, amit nem is csodálok. Azt pedig, ahogyan a pattayai piroslámpás negyedben a farangok egy része viselkedik, szerintem nem is kell megemlítenem. A dorbézoló, üvöltöző, handabandázó részeg tömeg láttán a helyi lakosoknak meg lehet a véleményük rólunk. A farangok gyakran panaszkodnak, hogy a thaiok lenézik, nem veszik komolyan őket. Hát ne is csodálkozzunk rajta.

Mert azért a farangok sem lennének farangok, ha nem lamentálnának. Egy tipikus véleményt szó szerint idézek. 

“Nekünk (farangoknak) nincs itt semmi jogunk, csak a fogd be pofádat és FIZESSÉL. 44 éves félelmetes tapasztalat beszél belőlem, sok barátom már tönkrement és minden pénzéből  kiforgatták. Aki ezt nem veszi realitásnak, az csak rózsaszín szemüveggel nézi a világot. Mindenki jobban tudott mindent mint én és minden tönkrementek. Hm…hm…hm” 


Nekem ehhez nincs is mit hozzáfűznöm, csak azt nem értem, hogy akkor mi a fenét csinál 44 éve Thaiföldön. 


Sok expat, akik még a Flintstone családból rekedtek vissza, szerint a thaiok lekezelik a letelepedett vendégeket, másodosztályúnak tekintik őket. Egy örökzöld szemrehányás, hogy a nemzeti parkok belépőjegyére sokkal többet kell fizetniük, mint a hazaiaknak. Ezek a sérelmek gyakran olyan mélyek, hogy a thaiokat rasszizmussal vádolják. Thaiföld egyre drágább lett és vége a kedvességnek, a jólétnek. Valójában a thaiföldi infláció Európához képest minimális, az hogy a farangoknak minden drágább lett, azt a rossz valuta árfolyamoknak (is) köszönhetik. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a nyugaton élő magyarok nyugdíja idén, a forint padlón fekvése miatt, több mint 10%-kal kevesebb lett.) Közben azért elfelejtik megemlíteni, hogy a thaiok lehetővé teszik, hogy kényelmesen, jól és sokkal olcsóbban mint Európában éljenek.

A legtöbb farang gyakran és teljesen feleslegesen kritizálja a thaiokat, minden apróságon fentakad, kukacoskodik, problémázik. A thaiok nem kedvelik a direktséget, az okoskodást, a túlzott közvetlenséget, a közelséget. Amit mi egy jóindulatú tanácsnak szánunk, abban valószínű, hogy thaiok egy fontoskodó, arrogáns megnyilvánulást látnak. Gyakran nem is ok nélkül. Hibákra rámutatni, fölényeskedni extrém kellemetlen és abszolút tiszteletlen egy thaiföldivel szemben. De ezt mi európaiak sem tűrnénk. Rózsa Sándor is összevonná a szemöldökét, ha egy thai Magyarországon kioktatna minket, hogy hogyan lehetne ezt vagy azt a problémát okosabban megoldanunk. Mondjuk ilyesmi egy thainak eszébe sem jutna. Én még sosem hallottam egy thaitól, hogy mi rasszisták vagyunk, pedig nekik több okuk is lehetne. Amíg mi ingyenes vízummal látogathatjuk meg országukat, addig nekik egy hosszadalmas és költséges procedurán kell átmenniük, hogy egyáltalán egy pecséthez jussanak.


Én most csak néhány példát említettem meg, de ezekből is látható, hogy sok farang elég szépen tornászik azért, hogy lejárasson mindent és mindenkit. A gyakran hallott panaszon, hogy a thaiok az utóbbi években megváltoztak, nem is hökkenek meg. Pedig a thaiok nem változtak meg, ez így nem korrekt. Módosult a hozzáállásuk a farangokkal szemben. A híres őszinte thaiföldi mosollyal, vendégszeretettel, kedvességgel  Pattaya tengerparti részen (és nagyobb idegenforgalmi gócpontokon) egyre ritkábban találkozhatunk. Én sem vigyorgok mindenkire, ha évekig csak mogorva, morcos, udvariatlan emberek mellett élek. De a barátságos, melegszívű thaiföldiek nem tűntek el teljesen és nem is változtak meg.  Csak el kell mennünk néhány méterre messzebbre. Vagy meg kéne adni nekik mindenhol a megfelelő tiszteletet.


De az igazsághoz hozzátartozik, hogy a farangok nagy része Thaiföldön nem pocskondiázik, nem kritizálja az új hazáját, beilleszkedik, boldogan él a családjával és a thaiföldi környezetével, gyakran évtizedeken keresztül is. Csak róluk nem tudni semmit, vagy csak nagyon keveset, ők nem érzik szükségesnek fórumokon vagy kocsmákban életüket bemutatni, tapasztalataikat nyilvánossá tenni.  Ezt meghagyják azoknak akik valamilyen ok miatt megbuktak, csődöt mondtak, vagy csak irigyek és kötözködni szeretnének. Sok farang saját maga is tudja, hogy a honfitársak csak szégyent hoznak a világra. Mondjuk ezt felismerni nem is kell egyetemi diploma. Egy idő után megunják a betonkemény törzsasztalokat, a körben ülő állandóan zsörtölődő kőkorszaki tagokat, felállnak és továbbmennek, egy más vidékre költöznek. Ehhez a kocsmában felszedett thaiföldi menyecske is nagyokat tapsol, hiszen már évek óta arra vár, hogy valakit Isaanba vonszoljon. Hiába na, “isten tervez, asszonyka végez”, sehol sem igaz annyira, mint a farang-thai kapcsolatokban. A legtöbben hirtelen Isaanban találták magukat, és még csak nem is vették észre


Hogy ott mit csinálnak, erről fog szólni a következő történet.


 További érdekességek, praktikus tanácsok, útmutatások és még sok más minden a Thaiföldről mesélő E-könyvemben.

Bővebben a következő linken. Kattints a képre.

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.



      🇹🇭 ฝรั่งในเมืองไทย ปรัชญาชีวิตแบบไทย ฝรั่งในเมืองไทย - ฝรั่งมองเมืองไทยอย่างไร สวย(งาม)สะดวก สบาย สนุก(สนาน) หนึ่งในแนวคิดพื้นฐานของ...