K.Amery Thaiföldön
Farangok és thaiok
3. rész
Hogy hány farang él Thaiföld észak-keleti részében, Isaanban, arról csak gyatra saccolások vannak. A legmegbízhatóbb számokat talán a népszámlálási adatok mutatják. Az egyik szerint - meglepetés - a 20. század végéig alig 1000 nyugati férfi élhetett tartósan a régióban. Ettől az időtől kezdve a helyzet alaposan megváltozott, és alig néhány évvel később már 17 000 farangot számláltak. Ebben az is közrejátszhatott, hogy a bevándorlási törvényeket ebben az időben könnyebbé tették. Hogy ezek a számok egyáltalán körülbelül is stimmelnek, erősen kétlem, sokkal valószínűbb, hogy a farang-thai kapcsolatok száma a térségben sokkal magasabb volt mindig. De egyre biztosan rámutatnak. Az utolsó évtizedekben a farangok száma Isaanban elég szépen megnövekedett, először a nagyobb városokban, (Udon Thani, Khon Kaen, Nong Khai) és ha lassan is de biztosan vidéken, kisebb-nagyobb falvakban is.
Itt szeretném megjegyezni, hogy amíg az ország más részeiben házaspárok, sőt egyedülálló asszonyok is letelepednek, addig Isaan vidéki részein szinte kizárólag csak férfiak. Az átlagos életkoruk 60 év, 75%-a 50 év feletti, 40% dolgozik, több mint a fele falvakban él. Meglepően nagy az oroszok, norvégok száma, de természetesen németek, svájciak, osztrákok sem maradhatnak el. Ma feltehetőleg 30-40 000 expat választott magának új otthont itt, akiknek a 90%-a egy itt született lányt feleségül is vett. A farang-thai házasságok feltűnően nagy része go-go bárok világában kezdődött, ezt nem lebecsülésképpen jegyzem meg, hanem ténynek. Sokan le sem tagadják, mások természetesen nem dicsekednek vele. Az isaani lányok többségét nem a szerelem, hanem (többek között) a pénztelenség is motiválja, hogy faranghoz menjenek feleségül. A megkötött menyegző egy csábító alternatíva, hogy prostituáltként végzett munkájukat végleg abbahagyhatják és -, vagy a szegénységből kikecmereghessenek. (De tévedés lenne azt hinni, hogy az egyedüli ok.) 
A faranggal házasodott nők 54 százaléka beismeri, hogy egy bárban ismerkedett meg a férjével, 20 százalék egy közvetítő segítségével, 20 százalék állította, hogy véletlenül. Marad még az internet. A felmért adatok szerint a farang átlagban 10-18 évvel idősebb a thaiföldi feleségénél, a legtöbben elváltak vagy özvegyek és nyugdíjat kapnak. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a farang-thai házasságok még a múlt század közepéig nagyrészt a felsőbb osztályokra korlátozódtak, korábban egy isaani falu lakossága nagyon gyanakodva nézte ezeket a kapcsolatokat. Ezen az állásponton csak egy pénzzel megtömött puttony látványa változtatott, és a fiatal lányok körében végzett felmérések során kiderült, hogy ma a legtöbben nem lennének ellene egy külföldihez kötni az életüket. Természetesen ezek az interjúk nem biztos, hogy kőbe vannak vésve, mert attól függően, hogy hol és milyen korosztályokkal végezték, teljesen más eredményekhez vezettek. Ha elmélyültek a kérdések, akkor kiderült, hogy a külföldi férjek alatt sokan inkább dél-koreai férfiakra gondoltak, és ami igaz volt Isaanban az nem volt érvényes Bangkokban. A fővárosiak nagy része nem nézi jó szemmel a farangos kapcsolatokat, és habár ott is találni vegyes házasságokat, biztosan nem 20-30 éves különbséggel és a viszonyok szinte kivétel nélkül nem anyagi érdekűek. Ezt különben a személyes tapasztalataim is alátámasztják, több bangkoki ismerősöm kifejezetten elutasít egy faranggal való házasságot, amíg Isaanban egyáltalán nem voltak ellene.
De ennyi elég is most a statisztikákból. Talán sokkal izgalmasabb kérdés, hogy miért pont itt élnek a legtöbben. Ezen én is nagyon sokat töprengtem, hogy miért cseréli el a német vagy a svájci a modern európai otthont minden előnyével és tisztaságával egy új világra, amely Thaiföld legszegényebb és legpiszkosabb része. És valóban, az első felületes pillanatban szinte érthetetlen. Még akkor is ha a farangok összlétszáma a régióban elég nagy, ne felejtsük el, hogy Isaan mérete nem marad el Svájc nagyságától. Az expatok olyan ritkák, mint a fehér holló a mesében és csak elszórtan találkozni velük vidéken. Itt honfitársakat, barátokat találni nem könnyű, sokan elszigetelve élnek. Hogy mégis szinte minden faluban él legalább egy, azt könnyen fel lehet ismerni arról, hogy kőházakat, gyakran magas kerítéssel építenek. Én az utóbbiakat úgy hívom, hogy “akik a bunkerben élnek”. Természetesen egy kerítésnek nagy előnye, hogy nem látni az utcáról be, de nagy hátránya, hogy nem is látni az utcára ki. Amit néhány farang a környezetéből évtizedeken keresztül lát az nem más, mint a fehérre meszelt kőfal a lakhelye területén. Ezért kár volt sok pénzért egy kuckót felhúzni, szerintem ha a berlini falat le is bontották, nézelődni még sok tégla Európában is maradt.
És valóban, én sokszor is megfigyeltem farangokat vidéken, hogy nem lehet őket megfigyelni. Hogy mi a francot csinálnak a lehúzott redőnyös bunkerben nem tudom, de azt tudom, hogy miért ott telepedtek le. Mert a feleségük szülőfalujában élnek. De a választ csak a lányokra leszűkíteni túl egyszerű lenne.
Tell Vilmos egész életét Zürichben töltötte el, 35 éven keresztül szorgalmasan dolgozott. A megérdemelt nyugdíjas életét egyik napról a másikra szegénységben kezdte el. Tegnap mint montírozó egy nagyobb cégnél 5000 frankot keresett, elég volt egy szép életre. Mától a nyugdíja 2350 frank, még a fele sem az eddigieknek. Szép három szobás lakását már nem tudja fedezni, mivel a felesége 2 éve meghalt, amúgy is nagy neki. Kicseréli egy kisebbre, alig 20 négyzetméter, a havi lakbér 1200 frank. Sorsával nincsen egyedül, egész Európa tele van magányos nyugdíjasokkal, akiknek a legtöbb ideje azzal telik el, hogy magányosan és szerény körülmények között a pókhálókat a sarokban nézegetik. Nem kevesen masnit kötnek a batyura és kivándorolnak, többek között Thaiföldre. Nem csoda, 2350 frankos nyugdíjból Ázsiában mint királyok élnek és nem kell sokáig egyedül szomorkodni sem. Tell Vilmos ugyan nem hülye, tudja, hogy a csinos fiatal menyecske a bárban nem a szépsége miatt ül az ölében, de 65 évesen kompromisszumokkal élni kell. Én teljesen megértem ezeket a férfiakat, akik életük utolsó évtizedeire Thaiföldre mennek, egy új életet kezdenek, ahelyett hogy egy nyirkos, nedves országban reumás fájdalmakkal és köszvénnyel köhögcséljenek.
Kétségtelen, azok számára akik inkább csendes helyet keresnek, akik jól érzik magukat egy falusi környezetben, azoknak Isaan nem rossz választás. Sok expat, akik Isaanból származó thaiföldi nővel házasodtak össze, úgy döntenek, hogy ide vonulnak vissza. Messze a bangkoki és a turista fellegvárak ricsajától és a gyakran kínosan viselkedő honfitársaktól távol. A megélhetési költségek is sokkal alacsonyabbak a észak-keleten, mint az ország legtöbb más részében.
A kitűnő ételek nagy választéka és a kifejezetten barátságos helyiek csak megerősítik a döntés helyességét. Ha valaki nem utasítja el a thaiföldi vidéki életmódot, megtanul legalább minimálisan thaiul, annak sokkal könnyebb lesz egy falusi thai közösségen belül élni, barátokat vagy ismerősöket és főleg programokat találni. Mert azért falusi romantika ide vagy oda, egy idő után itt nagyon unalmassá válhat. Én, aki nagyon szívesen tartozkodom Isaanban, magam is érzem legalábbis néhány nap eltelte után. A faluban a legnagyobb látványosság a főutca balra, aztán meg vissza. A nyári rekkenő hőségben a kiszáradt, poros utakon csatangolni senkinek sincs kedve, az esős időszakot elfelejtheted, a legjobb grilles, sörös parti is csak hetente hétszer lehetséges. A valóban nagyon kedves thaiföldiekkel egy kapcsolatot kiépíteni ugyan nem nehéz, de legtöbbször rengeteg pénzbe kerül. Nekem nagyon tetszett egy németnek az állásfoglalása, aki szinte az egész falut etette-itatta. Ő is tisztában van vele, hogy minél bőkezűbb annál kedvesebbek hozzá, magyarul levágják, de őt ez nem érdekli, a nyugdíjából kitelik, hogy másoknak is fizessen. Sok farangnak más a véleménye, ők nem hagyják magukat “levenni és kihasználni”, na, pont ezek élnek a kerítés mögött a bunkerben. A környező világból semmit sem látnak és értenek meg, nem csoda, a béka segge alól nem látni semmit, akármilyen fényes. Kommunikációs vágyaikat online fórumokon elégítik ki, nem is egyszer észrevettem, hogy van aki reggeltől estig, szünet nélkül, több mint 10 csoportban is osztja az észt. Némelyik teljesen be van csavarodva, a legnagyobb szórakozásuk Thaiföldet szidni és másokkal kötözködni, anyázni. Mi magyarok sem vagyunk semmik, a mondás igaz, ahol két magyar összefut, ott öt perc múlva már veszekedés van. De amit ezek a német nyelvű expatok egymással művelnek, az már tényleg több mint hülyeség. Hogy miért van annyi aszociális és kulturálatlan közöttük azt csak azzal tudom megmagyarázni, hogy unatkoznak. Az egyik német csoportban valaki megkérdezte, hogy kell adapter Thaiföldre vagy sem. Az egyszerű kérdésre több mint 300 válasz érkezett, több mint a fele kötekedés, sértegetés volt, a kommentek színvonala napról napra egyre inkább eldurvult. Amikor egy hét után a csoport adminja felrobbant és a kommentár funkciót bezárta, akkor átmentek egy másik fórumra és ott folytatták a veszekedést. Ezek az örökös trollok sosem akarják megérteni és felfogni, hogy Thaiföldön minden más mint a nyugati világban, más a múlt és a jelen, mások a hagyományok, a szokások, más az életfilozófia. Mindent és mindenkit, amit itt látnak és tapasztalnak állandóan összehasonlítanak a magukkal cipelt sablonokkal és meg vannak szentül győződve, hogy amit életükben eddig tapasztaltak, csak az a helyes és a bölcsességük kőbe van vésve. De amit mi nem értünk, az nem azt jelenti, hogy helytelen, begyöpösödött felfogással természetesen nem lehet Thaiföldön (sem) élni. Szóval, aki azt hiszi, hogy az öregségére bölcsebb lett, azt el kell keserítenem. Lehet, hogy rendkívül sok ideig segg hülye maradt. Gyakran arra gondolok, hogy igaza van a NASA-nak, hogy nem a földön, hanem a világűrben keres értelmes lényeket. Még szerencse, hogy ezek a javíthatatlan zsörtölődök kisebbségben vannak.
Mások sokkal értelmesebben töltik el a szabadidejüket, meglepően jó dolgokkal foglalkoznak, hasznos és értelmes elfoglaltság után mennek.
A legnagyobb benyomást egy tehénfarm tette rám, amelyet egy bajor férfi valósított meg. Valóban nagy mozi volt amit nála láttam. Fekete teheneket tartott, volt neki vagy két tucat, kizárólag húseladás céljából tenyésztett. Egy amerikai ranch-ot sem lehetett volna jobban megcsinálni, amit ez a férfi a thaiföldi családjával közösen felépített az előtt le a kalappal. A rokonság közösen dolgozik, mindenkinek megvan a napi kötelező feladata. Ragyogóan tiszta és ápolt volt minden, nagy szabad területekkel az állatok részére. Igazi Bio farm. Amikor mindezt láttam, arra gondoltam, hogy ez a mintája lehetne annak, amiért Isaanban élni érdemes. A farm munkát, elfoglaltságot nyújt az egész családnak, és ezen keresztül segíti őket, hogy szerény anyagi helyzetükön segítsen. Ámultam, bámultam. Sajnálatomra tejjel, sajtkészítéssel nem foglalkoztak, mint mesélte, a tejet eladni csak veszteséges üzlet. Alig kapna 10 baht-ot 1 kiló tejért. (Thaiföldön a tejet nem literben hanem kilóban mérik.)
Egy másik farmer disznókat tenyészt. Mondjuk ezzel sem lesz az ember milliomos, de tevékenységnek elég, már aki szereti. Mindenesetre van egy nagy előnye, neki sosem kell a piacon disznótorost venni. Ha levágnak egy malacot, akkor a ház előtt felállítanak egy pultot és a friss húst a tűző napon árusítják. Vagy az érett állatokat élve elszállítják. Van egy falusi boltja is, ahol mindenféle élelmiszert, kacatot-vacakot vásárolhatnak a helyiek. A kasszánál a felesége vigyáz a helyes elszámolásra. Én sosem gondoltam volna, hogy olajfát Thaiföldön nevelni lehet, de úgy tűnik néhányan hisznek benne. Mindenesetre vannak próbálkozások, habár még elég gyatra eredményekkel. A fák ugyan ha lassan is de megnőnek, de termésük az nincsen. De talán egyszer rájönnek, hogy miért is nem. Az, hogy sokan gyümölcsös kerteket, rizsföldeket ápolnak, szerintem nem is kell megemlítenem. Olyannal is találkoztam, aki campinget épített, más pedig angoltanárként szorgoskodott egy falusi iskolában.
Angol tanár én is lehettem volna, szerény fizetéssel és egy még szerényebb ház ingyenes bérlésével, egy ideig komolyan gondolkodtam is rajta. Ebben az sem akadályozott volna meg, hogy az angol nyelvtudásom nem haladja meg még a közepes szintet sem. Hogy a kép teljesen kerek legyen, meg kell említenem a farangok meglepően nagy számát is, akik valamilyen okból kifolyólag elbuktak, tönkrementek, mindenüket elvesztették. Én legelőször kb. 30 éve láttam egy doku filmet házas farangokról, akik thaiföldi családjukkal közösen házat, éttermet, hotelt építettek fel annak a reményében, hogy mától csak a hintaszékben elégedetten pöfékelnek. A valóság előbb-utóbb nagyon sokat padlóra küldött, szó szerint egyetlen gatyában menekültek vissza az őshazába. Most nem szeretnék ítéletet hozni, hogy ki a hibás, a naiv férfiak sokasága vagy a pénzéhes thaiföldi lányok gonoszsága, az okok sokrétűek. Mindenesetre én inkább mindig azon csodálkozom, hogy még 30 évvel később is ilyen esetek napirenden előfordulnak. Pedig az internet tömve van intő információval. Mindenesetre nem árt előre tudni, hogy egy házat felhúzni szép és jó, de megtartani nem mindig könnyű. Ha a thaiföldi családjának eszébe jut, hogy kifelé, akkor ettől a farangot az atyaúristen sem védi meg. Tudom, vannak megállapodások, amelyek biztosítják még egy válás esetén is a lakhatósági jogaikat. De hiába lobogtatja, amikor konyhakéssel ébresztik fel minden reggel. Egy német elég furcsán oldotta meg a gordiuszi csomót, mielőtt visszatért volna hazájába, felgyújtotta az isaani házat amit épített.
Az Isaanban élő farangok nagy többsége súrlódásmentesen és minden túlzás nélkül boldogan él a helyiekkel egy közösségben és megáldják a napot is amikor itt telepedtek le. Amíg a pattayai farangok gyakran arról sopánkodnak, hogy a thaiok megváltoztak, én még sosem hallottam Isaanban, hogy ezt egy farang igazolta volna és elégedetlenek lennének. (Kivéve természetesen akiket becsaptak, tönkretettek.) Isaanban nem tűnt el a mosoly, a kedvesség, a kreng chai, a sanuk és senki sem mondja, hogy rasszisták lennének. Az isaani emberek a legkedvesebbek közé tartoznak Thaiföldön, legalábbis addig, amíg túlzottan nem piszkálják őket.
A legtöbb expat, hogy is lehetne másképpen, természetesen Bangkokban él. Pedig nem a legnépszerűbb város Thaiföldön, legalábbis nem a kivándorlók környezetében. Egy biztos, aki idejön lakni, az nem biztos, hogy itt is szeretne véglegesen maradni. Itt, ha figyelembe vesszük a főváros nagyságát, viszonylag kevés külföldi, összesen talán 110 000, tartózkodik tartósan. Farang pedig jóval kevesebb.
Róluk fog szólni a következő történet. Folytatás következik.
További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók
Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.
Hogy hány farang él Thaiföld észak-keleti részében, Isaanban, arról csak gyatra saccolások vannak. A legmegbízhatóbb számokat talán a népszámlálási adatok mutatják. Az egyik szerint - meglepetés - a 20. század végéig alig 1000 nyugati férfi élhetett tartósan a régióban. Ettől az időtől kezdve a helyzet alaposan megváltozott, és alig néhány évvel később már 17 000 farangot számláltak. Ebben az is közrejátszhatott, hogy a bevándorlási törvényeket ebben az időben könnyebbé tették. Hogy ezek a számok egyáltalán körülbelül is stimmelnek, erősen kétlem, sokkal valószínűbb, hogy a farang-thai kapcsolatok száma a térségben sokkal magasabb volt mindig. De egyre biztosan rámutatnak. Az utolsó évtizedekben a farangok száma Isaanban elég szépen megnövekedett, először a nagyobb városokban, (Udon Thani, Khon Kaen, Nong Khai) és ha lassan is de biztosan vidéken, kisebb-nagyobb falvakban is.
Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a farang-thai házasságok még a múlt század közepéig nagyrészt a felsőbb osztályokra korlátozódtak, korábban egy isaani falu lakossága nagyon gyanakodva nézte ezeket a kapcsolatokat. Ezen az állásponton csak egy pénzzel megtömött puttony látványa változtatott, és a fiatal lányok körében végzett felmérések során kiderült, hogy ma a legtöbben nem lennének ellene egy külföldihez kötni az életüket. Természetesen ezek az interjúk nem biztos, hogy kőbe vannak vésve, mert attól függően, hogy hol és milyen korosztályokkal végezték, teljesen más eredményekhez vezettek. Ha elmélyültek a kérdések, akkor kiderült, hogy a külföldi férjek alatt sokan inkább dél-koreai férfiakra gondoltak, és ami igaz volt Isaanban az nem volt érvényes Bangkokban. A fővárosiak nagy része nem nézi jó szemmel a farangos kapcsolatokat, és habár ott is találni vegyes házasságokat, biztosan nem 20-30 éves különbséggel és a viszonyok szinte kivétel nélkül nem anyagi érdekűek. Ezt különben a személyes tapasztalataim is alátámasztják, több bangkoki ismerősöm kifejezetten elutasít egy faranggal való házasságot, amíg Isaanban egyáltalán nem voltak ellene.
De ennyi elég is most a statisztikákból. Talán sokkal izgalmasabb kérdés, hogy miért pont itt élnek a legtöbben. Ezen én is nagyon sokat töprengtem, hogy miért cseréli el a német vagy a svájci a modern európai otthont minden előnyével és tisztaságával egy új világra, amely Thaiföld legszegényebb és legpiszkosabb része. És valóban, az első felületes pillanatban szinte érthetetlen. Még akkor is ha a farangok összlétszáma a régióban elég nagy, ne felejtsük el, hogy Isaan mérete nem marad el Svájc nagyságától. Az expatok olyan ritkák, mint a fehér holló a mesében és csak elszórtan találkozni velük vidéken. Itt honfitársakat, barátokat találni nem könnyű, sokan elszigetelve élnek. Hogy mégis szinte minden faluban él legalább egy, azt könnyen fel lehet ismerni arról, hogy kőházakat, gyakran magas kerítéssel építenek. Én az utóbbiakat úgy hívom, hogy “akik a bunkerben élnek”. Természetesen egy kerítésnek nagy előnye, hogy nem látni az utcáról be, de nagy hátránya, hogy nem is látni az utcára ki. Amit néhány farang a környezetéből évtizedeken keresztül lát az nem más, mint a fehérre meszelt kőfal a lakhelye területén. Ezért kár volt sok pénzért egy kuckót felhúzni, szerintem ha a berlini falat le is bontották, nézelődni még sok tégla Európában is maradt.
És valóban, én sokszor is megfigyeltem farangokat vidéken, hogy nem lehet őket megfigyelni. Hogy mi a francot csinálnak a lehúzott redőnyös bunkerben nem tudom, de azt tudom, hogy miért ott telepedtek le. Mert a feleségük szülőfalujában élnek. De a választ csak a lányokra leszűkíteni túl egyszerű lenne.
Tell Vilmos egész életét Zürichben töltötte el, 35 éven keresztül szorgalmasan dolgozott. A megérdemelt nyugdíjas életét egyik napról a másikra szegénységben kezdte el. Tegnap mint montírozó egy nagyobb cégnél 5000 frankot keresett, elég volt egy szép életre. Mától a nyugdíja 2350 frank, még a fele sem az eddigieknek. Szép három szobás lakását már nem tudja fedezni, mivel a felesége 2 éve meghalt, amúgy is nagy neki. Kicseréli egy kisebbre, alig 20 négyzetméter, a havi lakbér 1200 frank. Sorsával nincsen egyedül, egész Európa tele van magányos nyugdíjasokkal, akiknek a legtöbb ideje azzal telik el, hogy magányosan és szerény körülmények között a pókhálókat a sarokban nézegetik. Nem kevesen masnit kötnek a batyura és kivándorolnak, többek között Thaiföldre. Nem csoda, 2350 frankos nyugdíjból Ázsiában mint királyok élnek és nem kell sokáig egyedül szomorkodni sem. Tell Vilmos ugyan nem hülye, tudja, hogy a csinos fiatal menyecske a bárban nem a szépsége miatt ül az ölében, de 65 évesen kompromisszumokkal élni kell. Én teljesen megértem ezeket a férfiakat, akik életük utolsó évtizedeire Thaiföldre mennek, egy új életet kezdenek, ahelyett hogy egy nyirkos, nedves országban reumás fájdalmakkal és köszvénnyel köhögcséljenek.
Kétségtelen, azok számára akik inkább csendes helyet keresnek, akik jól érzik magukat egy falusi környezetben, azoknak Isaan nem rossz választás. Sok expat, akik Isaanból származó thaiföldi nővel házasodtak össze, úgy döntenek, hogy ide vonulnak vissza. Messze a bangkoki és a turista fellegvárak ricsajától és a gyakran kínosan viselkedő honfitársaktól távol. A megélhetési költségek is sokkal alacsonyabbak a észak-keleten, mint az ország legtöbb más részében.
A kitűnő ételek nagy választéka és a kifejezetten barátságos helyiek csak megerősítik a döntés helyességét. Ha valaki nem utasítja el a thaiföldi vidéki életmódot, megtanul legalább minimálisan thaiul, annak sokkal könnyebb lesz egy falusi thai közösségen belül élni, barátokat vagy ismerősöket és főleg programokat találni. Mert azért falusi romantika ide vagy oda, egy idő után itt nagyon unalmassá válhat. Én, aki nagyon szívesen tartozkodom Isaanban, magam is érzem legalábbis néhány nap eltelte után. A faluban a legnagyobb látványosság a főutca balra, aztán meg vissza. A nyári rekkenő hőségben a kiszáradt, poros utakon csatangolni senkinek sincs kedve, az esős időszakot elfelejtheted, a legjobb grilles, sörös parti is csak hetente hétszer lehetséges. A valóban nagyon kedves thaiföldiekkel egy kapcsolatot kiépíteni ugyan nem nehéz, de legtöbbször rengeteg pénzbe kerül. Nekem nagyon tetszett egy németnek az állásfoglalása, aki szinte az egész falut etette-itatta. Ő is tisztában van vele, hogy minél bőkezűbb annál kedvesebbek hozzá, magyarul levágják, de őt ez nem érdekli, a nyugdíjából kitelik, hogy másoknak is fizessen. Sok farangnak más a véleménye, ők nem hagyják magukat “levenni és kihasználni”, na, pont ezek élnek a kerítés mögött a bunkerben. A környező világból semmit sem látnak és értenek meg, nem csoda, a béka segge alól nem látni semmit, akármilyen fényes. Kommunikációs vágyaikat online fórumokon elégítik ki, nem is egyszer észrevettem, hogy van aki reggeltől estig, szünet nélkül, több mint 10 csoportban is osztja az észt. Némelyik teljesen be van csavarodva, a legnagyobb szórakozásuk Thaiföldet szidni és másokkal kötözködni, anyázni. Mi magyarok sem vagyunk semmik, a mondás igaz, ahol két magyar összefut, ott öt perc múlva már veszekedés van. De amit ezek a német nyelvű expatok egymással művelnek, az már tényleg több mint hülyeség. Hogy miért van annyi aszociális és kulturálatlan közöttük azt csak azzal tudom megmagyarázni, hogy unatkoznak. Az egyik német csoportban valaki megkérdezte, hogy kell adapter Thaiföldre vagy sem. Az egyszerű kérdésre több mint 300 válasz érkezett, több mint a fele kötekedés, sértegetés volt, a kommentek színvonala napról napra egyre inkább eldurvult. Amikor egy hét után a csoport adminja felrobbant és a kommentár funkciót bezárta, akkor átmentek egy másik fórumra és ott folytatták a veszekedést. Ezek az örökös trollok sosem akarják megérteni és felfogni, hogy Thaiföldön minden más mint a nyugati világban, más a múlt és a jelen, mások a hagyományok, a szokások, más az életfilozófia. Mindent és mindenkit, amit itt látnak és tapasztalnak állandóan összehasonlítanak a magukkal cipelt sablonokkal és meg vannak szentül győződve, hogy amit életükben eddig tapasztaltak, csak az a helyes és a bölcsességük kőbe van vésve. De amit mi nem értünk, az nem azt jelenti, hogy helytelen, begyöpösödött felfogással természetesen nem lehet Thaiföldön (sem) élni. Szóval, aki azt hiszi, hogy az öregségére bölcsebb lett, azt el kell keserítenem. Lehet, hogy rendkívül sok ideig segg hülye maradt. Gyakran arra gondolok, hogy igaza van a NASA-nak, hogy nem a földön, hanem a világűrben keres értelmes lényeket. Még szerencse, hogy ezek a javíthatatlan zsörtölődök kisebbségben vannak.
Mások sokkal értelmesebben töltik el a szabadidejüket, meglepően jó dolgokkal foglalkoznak, hasznos és értelmes elfoglaltság után mennek.
A legnagyobb benyomást egy tehénfarm tette rám, amelyet egy bajor férfi valósított meg. Valóban nagy mozi volt amit nála láttam. Fekete teheneket tartott, volt neki vagy két tucat, kizárólag húseladás céljából tenyésztett. Egy amerikai ranch-ot sem lehetett volna jobban megcsinálni, amit ez a férfi a thaiföldi családjával közösen felépített az előtt le a kalappal. A rokonság közösen dolgozik, mindenkinek megvan a napi kötelező feladata. Ragyogóan tiszta és ápolt volt minden, nagy szabad területekkel az állatok részére. Igazi Bio farm. Amikor mindezt láttam, arra gondoltam, hogy ez a mintája lehetne annak, amiért Isaanban élni érdemes. A farm munkát, elfoglaltságot nyújt az egész családnak, és ezen keresztül segíti őket, hogy szerény anyagi helyzetükön segítsen. Ámultam, bámultam. Sajnálatomra tejjel, sajtkészítéssel nem foglalkoztak, mint mesélte, a tejet eladni csak veszteséges üzlet. Alig kapna 10 baht-ot 1 kiló tejért. (Thaiföldön a tejet nem literben hanem kilóban mérik.)
Én sosem gondoltam volna, hogy olajfát Thaiföldön nevelni lehet, de úgy tűnik néhányan hisznek benne. Mindenesetre vannak próbálkozások, habár még elég gyatra eredményekkel. A fák ugyan ha lassan is de megnőnek, de termésük az nincsen. De talán egyszer rájönnek, hogy miért is nem. Az, hogy sokan gyümölcsös kerteket, rizsföldeket ápolnak, szerintem nem is kell megemlítenem. Olyannal is találkoztam, aki campinget épített, más pedig angoltanárként szorgoskodott egy falusi iskolában.
Hogy a kép teljesen kerek legyen, meg kell említenem a farangok meglepően nagy számát is, akik valamilyen okból kifolyólag elbuktak, tönkrementek, mindenüket elvesztették. Én legelőször kb. 30 éve láttam egy doku filmet házas farangokról, akik thaiföldi családjukkal közösen házat, éttermet, hotelt építettek fel annak a reményében, hogy mától csak a hintaszékben elégedetten pöfékelnek. A valóság előbb-utóbb nagyon sokat padlóra küldött, szó szerint egyetlen gatyában menekültek vissza az őshazába. Most nem szeretnék ítéletet hozni, hogy ki a hibás, a naiv férfiak sokasága vagy a pénzéhes thaiföldi lányok gonoszsága, az okok sokrétűek. Mindenesetre én inkább mindig azon csodálkozom, hogy még 30 évvel később is ilyen esetek napirenden előfordulnak. Pedig az internet tömve van intő információval. Mindenesetre nem árt előre tudni, hogy egy házat felhúzni szép és jó, de megtartani nem mindig könnyű. Ha a thaiföldi családjának eszébe jut, hogy kifelé, akkor ettől a farangot az atyaúristen sem védi meg. Tudom, vannak megállapodások, amelyek biztosítják még egy válás esetén is a lakhatósági jogaikat. De hiába lobogtatja, amikor konyhakéssel ébresztik fel minden reggel. Egy német elég furcsán oldotta meg a gordiuszi csomót, mielőtt visszatért volna hazájába, felgyújtotta az isaani házat amit épített.
Az Isaanban élő farangok nagy többsége súrlódásmentesen és minden túlzás nélkül boldogan él a helyiekkel egy közösségben és megáldják a napot is amikor itt telepedtek le. Amíg a pattayai farangok gyakran arról sopánkodnak, hogy a thaiok megváltoztak, én még sosem hallottam Isaanban, hogy ezt egy farang igazolta volna és elégedetlenek lennének. (Kivéve természetesen akiket becsaptak, tönkretettek.) Isaanban nem tűnt el a mosoly, a kedvesség, a kreng chai, a sanuk és senki sem mondja, hogy rasszisták lennének. Az isaani emberek a legkedvesebbek közé tartoznak Thaiföldön, legalábbis addig, amíg túlzottan nem piszkálják őket.
A legtöbb expat, hogy is lehetne másképpen, természetesen Bangkokban él. Pedig nem a legnépszerűbb város Thaiföldön, legalábbis nem a kivándorlók környezetében. Egy biztos, aki idejön lakni, az nem biztos, hogy itt is szeretne véglegesen maradni. Itt, ha figyelembe vesszük a főváros nagyságát, viszonylag kevés külföldi, összesen talán 110 000, tartózkodik tartósan. Farang pedig jóval kevesebb.
Róluk fog szólni a következő történet. Folytatás következik.
Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése