A thaiföldi életfilozófia

 

K.Amery Thaiföldön

 Mookata

Egy jó kaja olyan mint egy jó szex, minél többet kóstolgatod, annál többet kérsz belőle. Ez rögtön azt is jelenti, hogy amit ma megehetsz azt ne halaszd holnapra. Élni, szeretni, enni, én nem szeretnék úgy meghalni, hogy a halálos ágyamon jajgatok, - Azt is megkóstolhattam  volna!

A thai konyha a világ legjobbjai közé tartozik, nem méltatlanul világhírű. Nincs egy thaiföldi poszt, egy könyv, nincs egy thaiföldi beszámoló az erős, édes és enyhén savanykás ételek megemlítése nélkül. Nálam sem maradhatnak el. De amíg az internetet már teletömték a leghíresebb és legfinomabb ennivalók receptjeivel, addig én inkább a legfurcsább, sőt mondhatni néha a legrosszabb elemózsiákra fogok koncentrálni. Mert a thaiföldi terülj-terülj asztalkán néha elég furcsa dolgokat is feltálalnak.

Most biztos sokakat meg fog lepni, de a papaya salátával kezdem. A “Som Tam” Thaiföld nemzeti eledele, egy som tam nélküli nap egy thaiföldinek egy elveszett nap. A saláta sikere elég meglepő, mert az éretlen papayának szinte semmilyen íze nincs. Nem csoda, hogy mindenféle összetevőkkel összeboronálják.  A papaya salátának több receptje is van, de leggyakrabban a lereszelt gyümölcs mellé még összepofozott fokhagyma, répa, természetesen sok chili, paradicsom, citromlé, mogyoró, halszósz, cukor és sokszor (szárított) nyers hal és garnélarák kerül a mozsárba. És az utolsó hozzávalókkal kezdődnek a problémák. Kevesen tudják, hogy az extrém sóval erjesztett nyers hal májrákot okozó féregfertőzéseket válthat ki. "Sok thai ember egészségtelenül él azzal, hogy som tamot eszik" - jelezte már évekkel ezelőtt Dr. Sutat Duangdeeden, a Chonburi Cancer Hospital rákkezelő főorvosa.  -  "A rákos megbetegedések száma az elmúlt években riasztóan megnőtt az országban, évente körülbelül 60 000 esetről tudunk.”

És valóban, főleg az Isaan ételeinek egyik fontos ízesítője nem más, mint egy erjesztett, más szavakkal rothadó hal és tengeri herkentyű. A nyers halat sóval és pörkölt rizzsel együtt több hónapra egy fazékba, gyakran a föld alá temetik, ahol a trópusi hőség segítségével különösen gyorsan romlanak és a májrákot okozó féregfertőzéseket válthatnak ki. Aki még az esélyét is szeretné elkerülni, hogy erjesztett hal kerüljön a tányérjába, az rendeljen mindig papaya salátát Bangkok módra.

Én különben is felhívnám a figyelmét mindenkinek, hogy legyen óvatos a nyers és hámozatlan gyümölcsökkel, a piaci asztalokon álló salátákkal, ne egyetek félnyers húst, halat és nem rendesen átsütött tojást. Egy frissnek tűnő és étvágygerjesztő tojásos Pad Thai  csak addig tesz jót a bendőnknek amíg elkerüljük a szalmonellamérgezést. Túlzok? Éppen most mesélte egy ismerősöm, hogy egy fincsi Pad Thai vacsora után napokig szenvedett a gyomrával. Nem egyedi eset Thaiföldön, ahol a higiéniai előírásokat nem mindig veszik nagyon komolyan.

Aki egészen friss salátát szeretne abrakolni, annak a “Kung Ten”-t ajánlom. A “táncoló garnélák”-nak nevezett finomság valóban frissebb nem is lehetne, mindenféle zöldség, fűszer, szósz tetejére rápakolnak egy akváriumból több tucat apró élő garnélát. Utána indulhat a verseny, vagy te vagy gyorsabb és sikerül belapátolnod őket a szádba, vagy ők “táncolnak” ki a tányérodból.

A könnyebb megértés kedvéért itt egy szemléletes videó.

https://www.youtube.com/watch?v=bcRqNBfiAWk

Aki ügyesen nézelődik a  piacokon azoknak előbb-utóbb feltűnhetnek  sokáig pácolt, igazi tartósított ételek is. Főleg a kínai negyedben találhatók az 1000 éves isteni tojások. Ok, a Kínából származó ezeréves tojások valójában nem 1000, hanem legfeljebb három évesek. A tojásokat  égetett mészből, sóból és vízből, citromos hamuból készült kotyvalékban áztatják, minél tovább, annál szarabb lesz. Nem túlzás, idővel a záptojások belül kocsonyás masszák lesznek és a tojás sárgája pedig befeketedik.  A minőség ehetetlen és pocsék között változik. De sokan esküsznek rá.

Emlékszem néhány éve a feleségem is “befőzött” egy doboz tojást, alig 4 hét múlva szerinte már jó is lett. Hát mit mondjak, szerintem semmi különbség nem volt egy rendes főtt tojástól, kár volt a fáradozásért. Talán mégis 3 évig kell beáztatni.

De a tojások más meglepetéseket is tartalmazhatnak. A Fülöp-szigetekről származó “Balut” egy igazi húsvéti kakukktojás. A gondosan kiválasztott tojásokat 15-20 napig “keltetik”, ennyi idő alatt az embrió teste már szinte teljesen kifejlődött, majd sós vízben megfőzik. Készen is van a nyalánkság. Ha kibontod a csomagot máris rádpislog két apró szem egy csőrrel középen. Állítólag olyan íze van mint egy csirkének tojás sárgával, de lehet kiskacsát is kapni. Ki mit szeret.

Ami nálunk egy sós chips, az Thaiföldön egy frissen kisütött fűszeres rovar, vagy bogár, vagy skorpió. A piacokon ezek a nassolnivalók éppúgy az ínyencségek részét képezik, mint a gyümölcsök és a zöldségek. Sós vízben rövid ideig főzik, majd forró olajban kisütik őket. Nem is olcsó mulatság, egy jóképű nagyobb bogár vagy skorpió még 50-100 bahtba is kerülhet.  Itt szeretném elmesélni, hogy a rovaros csemegék annyira népszerűek lettek Thaiföldön, hogy szinte az egész ország összes tücskét, bogarát felkajálták. Ma már ipari színvonalon tenyésztik őket és valójában egy nagyon jól jövedelmező vállalkozás. Véleményem szerint ha éppen randira készülsz nem biztos, hogy jó ötlet előtte egy zsák sült csemegét elropogtatni. Elképzelhető, hogy egy hosszú bogárláb, vagy egy skorpiós páncélzat  beakad a fogaid közé és a szerelmedre úgy fogsz mosolyogni, hogy jobbra-balra kilóg egy bogárvirgács. 

Grillezett patkány nem ritkaság és kedvelt különlegesség, fincsi levest is lehet belőle főzni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt nem piszkos csatornákban kavargó rágcsálókról van szó, hanem a rizsföldeken egészségesen meghízott állatokról. Ami Dél-Amerikában egy szerencsétlen tengerimalac, az Thaiföldön egy nyársra húzott mezei patkány. Hogy mennyire népszerű harapnivaló, mutatja, hogy a szép időkben naponta  3 tonna patkányhúst importáltak (importálnak) Kambodzsából. Pedig ők is szeretik. 

Kígyót én még sosem láttam az ottléteim alatt, valószínüleg vak voltam, mert ahogy hallom vannak rendesen. Csak Bangkokban naponta százakat gyűjtenek össze az erre a munkára a betanított mesterek. A zsákba dugott hüllőket aztán vagy egy farmra szállítják ahol a mérgük segítségével gyógyszereket állítanak elő, vagy szabadon engedik őket az őserdőben.  Én az utóbbiban eléggé kételkedem, mert elsősorban a kínai származású thaiok szerint a mérgező kígyók a fogyasztása nagyon egészséges. Még azt is rebeskedik, hogy a kígyóhús hatalmat és erőt ad, de bizony még az ágyban is. Nem csoda ha sokan a kobrák találkozásánál késsel és kanállal a kezükben tisztelegnek.

Ha jót ettünk, nehogy elcsapjuk a gyomrunkat, ezért gurítsunk le egy igazi kupica kígyópálinkát. Azt mesélik, hogy a kígyómérges szesznek szinte minden betegségre gyógyító hatása van. Na most az ne zavarjon senkit, hogy az alkohol teljesen közömbösíti a mérget, akkor nem tudom hogyan tud gyógyítani. Mondjuk az igaz, hogy ilyen kaják után jól jön egy agyködösítő.  Arra azonban vigyázzunk, hogy Europába ezeket a kígyós palackokat behozni szigorúan tilos.

A legvégére hagytam a legfinomabbat. Ez pedig semmi más, mint szarvasmarha méhlepény. Nem vicc és bármilyen bizarrul is hangzik, valóban árulják a thaiföldi piacokon. Gyakran fogyasztják currys pörköltként, marhahúslevesben. A méhlepény állítólag nagyon tápláló, még akkor is ha a “húsa” nagyon rágcsálós.

Elismerem ma csúnya voltam, belátom ma gonosz voltam, írhattam volna egy más blogot is a világhírű thaiföldi konyháról, receptekkel, szép, étvágygerjesztő képekkel. Én biztos egyik kaját sem sajnálom tőletek, jó étvágyat kívánok mindegyikhez, megehetitek az én részemet is. Mégis, hogy kibékítselek benneteket bemutatom (a szerintem) Thaiföld egyik legjellegzetesebb és legjobb ételét, amelyben szinte virágzik a thaiföldi életfilozófia. Ebben a kajában minden benne van amit a thaiföldiek szeretnek. Sanuk (vidámság), sabai, (dobd el magad kényelmesen), suay (az étkezés szépsége), jó társaság, csevegés, ücsörgés és lazítós időtöltés pompás, változatos ételekkel, amelyekről olyan szép mobil fényképeket lehet kattintani. Ez pedig nem más mint az utolsó években nagyon divatossá vált “Mookata”, vagy másképpen írva ““Mu Kratha”.

A mookata egy Koreából bevándorolt asztali grill specialitás, mondhatni a sütős és a leveses fondue keveréke. A speciális faszenes, vagy elektromos grillezőt, de egyben főzős edényt, körbeüli a társaság és mindenki kedve szerint azt süt és főzöcskézik amihez éppen kedve tartja. A vékonyra vágott húst, szalonnát, tengeri gyümölcsöket lehet grillezni, a levesbe zöldséget, tésztát főznek. A nyalánkságokat csípős szószok kerekítik ki.

A hozzávalókat szinte felsorolni is lehetetlen. 

Húsok, mint csirke, marha, sertés, máj,  hal, szalonna, tengeri gyümölcsök, tojás, gyömbér, citromfű, zöldségek, gomba, korianderzöld, hagyma, újhagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, chili,  szecsuáni bors, citrus gyümölcslé, pálmacukor, halszósz, szezámolaj, szójaszósz, méz, üvegtészta, és még sorolhatnám.

De mielőtt tovább mesélnék, talán jobb lesz ha megosztok egy Lillawadee videót ebben a témában is. Mint tudjuk Lillawadee egy két lábon járó delicatesse étterem, akinek éjjel- nappal azon jár az esze, hogy a követőit jobbnál jobb kajákkal felpukkassza.  

A videóban szemléletesen lehet érzékelni, hogy mi is a mookata és hogyan készíthetjük el akár otthon is.

Videó: https://www.youtube.com/watch?v=r-RdH3tC-o4

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók

https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.