A thaiföldi életfilozófia

  K.Amery Thaiföldön

Baklövések Thaiföldön

Aki először látogatt Thaiföldre legyen vele tisztában, hogy egy teljesen más világba érkezett. Más ország, más kultúra, más szokások. Egy kellemetlen baklövést elkövetni és ezzel  a szabadságot tönkretenni,  nem lesz nehéz. Szerencsére a toleráns thaiföldi a legtöbbször csak egy mosollyal elintézi a farangok ügyetlenségét és nem törödik vele, legfeljebb odaszól a szomszédjához, - “The farang are sooo stupid!”

Egy bizonyos határig.

Egy bangkoki parkban ülök, velem szemben egy templom a 400 közül és élvezem az utca forgalmát. Amíg egy kínai csorda fel nem rezzent. Én egy nagyon toleráns srác vagyok. Nekem teljesen mindegy, hogy valaki fehér vagy fekete, színes vagy színtelen, milyen a szexuális élete, fiú vagy lány, keresztény vagy muzulmán. Én őszintén és egyformán utálok mindenkit. De a kínai turistás hordákat különösen. 

Aki már megélte - és átélte -  hogy egy százezerfős és mindenen átcsörtetős pekingi csapat átvonul rajta, az tudja miről beszélek. Különben ezt ők maguk is tudják. Nem véletlen, hogy a kínai turistáknak maga az állam füzetet nyomtatot, amelyben részletesen felsorolják, hogy idegenben hogyan kell illedelmesen viselkedni. Többek között ilyenek vannak benne. Ne köpködj az utcán, ne ostromold meg a reggeli büfét, hagyjál morzsákat a többi vendégnek, ne böfögj és csámcsogj az evésnél, ne pisilj be a medencébe. A füzetben még magyarországi tilalmak is meg vannak említve, pl. hazánkban nem szabad tükröt ripityára törni.

Már menekülnék is, de késő. Az első kínai osztag   tízszer a lábamra lép, a következő hadtest félrelök és egy még attól sem riad vissza, hogy leköpje a vadonatúj, éppen a sarkon vásárolt, 200 baht-os garantáltan eredeti adidas tornacipőmet. Azért ezt már nekem sem kell tűrnöm, két méteremmel feltornyosulók a porból és a nyakára húzom a szalmakalapját. Sőt, még meg is forgatom a nyakán. Lett is egy kis zenebona, szerencsére velem volt a thaiföldi csapatom egy része, akik semmitől sem riadnak vissza.

De az egész sztori csak mostantól érdekel minket.

Szó szót követett, előkerült egy rendőr is. Rövid idő alatt kiderült az igazság, a kínainak 2000 bathos büntetést kellett fizetnie. Na nem azért, mert leköpte a cipőmet, hanem azért, mert ezt egy szent templom előtt tette. Még olcsón megúszta, engem még meg is dicsértek.

Amit ezzel a kis történettel mesélni szeretnék, hogy Thaiföldön vannak baklövések, amelyek megbocsáthatatlanok és a thaiföldiek könyörtelenek. A királyi család legkisebb megsértésének több éves börtönbüntetés lehet a következménye. A szent buddhista helyeken való rosszalkodás hasonlóképpen. Egy fiatal párnak nem is olyan régen Chiang Mai-ban eszébe jutott, hogy milyen szép is az élet, főleg ha közben szexelünk is egyet. Eddig nem is hangzik rosszul, szerencsétlenségükre ez éppen egy szent fának a  törzsén jutott az eszükbe. Nem volt egy jó ötlet, még hosszú börtönbüntetést is kaphatnak érte.

Annak is egyértelműnek kell lennie, hogy thaiföldiekkel nem merülünk komoly politikai témákba és nem szidjuk a jelenlegi vezetőséget. Most ha még azt is megjegyzed, hogy a kábítószer terjesztése és használata is komoly következményekkel jár, akkor már nagy az esélyed, hogy a szabadságod sikeres lesz és  otthonodba élve vissza is térhetsz. 

Kérlek jegyezd meg ezeket a sorokat, nem vicceket mesélek. De gondolom  intelmekre nincs szükség, minden értelmes ember tudja ezeket.  Habár mesélhetnék nektek igazi történeteket, ők nem kérdeztek meg előtte engemet.

Már a bemutatkozásnál, köszönésnél, zavarba ejtő helyzetbe kerülhetünk. Szinte valamennyi farang teljesen hibásan üdvözli a thaiokat. Azt még talán kapizsgálják, hogy a kézzel való parolázás és ölelgetés nem divat Thaiföldön, így büszkén mutatva thaiföldi ismereteiket egy “wai-al” köszönnek. Pedig nem kéne, csak nevetségessé teszik magukat. A thaiföldi merev és hierarchikus társadalomban (majdnem) mindig az alacsonyabb lépcsőfokon álló személy kezdi az üdvözlést.  A thai pincérnő csodálkozva tekint a farangra, aki először is egy teljesen hamis wai-jal, ráadásul előre köszön és ezzel tudatlanul alárendeli magát egy alacsonyabb rétegnek. Egy a hotelben takarító thai asszony zavartan összehúzza  a szemöldökét ha a wai-os köszöntésére a farang egy wai-jal visszaköszön.  

A wai jelentése, lehet a köszönés, a tisztelet, vagy egy különleges köszönet, vagy egy bocsánatkérés jele. Vagy egyszerre mindegyiknek a jele.

A wainak több fajtája is van, nem mindegy, hogy kit köszöntünk, barátot, főnököt, öreget, szerzetest, vagy atyaúristent és nem mindegy hogyan köszöntünk, és a köszönést fogadjuk vagy kezdjük. A rangsor számunkra néha teljesen érthetetlen lehet, pl. előfordulhat, hogy egy öreg tanárnak kell először egy jómódúbb serdülőt mély meghajlással köszöntenie. Egy politikai posztra pályázó gazdag, híres férfi mindig egy illedelmes wai-jal előre köszön a voksoló polgároknak, hiszen az ő érdeke, hogy rá szavazzanak.  Ez a sorrend a választás után természetesen rögtön megváltozik. A wai összes formáját megtanulni nem könnyű feladat, ezért szerintem aki nem tudja az ne is alkalmazza. Senki sem várja el tőlünk, elég ha mosolyogva egyet biccentünk. 

Egy másik sokat emlegetett és számtalanszor félreértelmezett intelem, hogy ne érintsük, simogassuk meg egy thaiföldinek a  fejét. Természetesen kis tökmagok arcát a thaiok is megérintik és átölelik, sőt még a farang gyermekek buksiját  is kíváncsiságból megtapogatják.  De valóban, a thaiföldi hiedelem szerint az emberi fej testünk legszentebb, lábunk pedig a legpiszkosabb része. Egy királyi plakátra, Buddha szobrokra, thaiföldi személy arcára mutató lábtalp, pl. egy étteremben, vonaton, utcán, parkban durva udvariatlanságot jelent. A hierarchia a mosnivaló ruhadarabokat sem kíméli, sok thaiföldi sosem mos zoknit egy alsógatyával együtt és a szárításnál egy ing mindig magasabbra kerül mint egy bugyi. A fejnek és a lábnak mindig távol kell lennie egymástól. Hogy ez Thaiföldön mennyire fontos és szent szabály, az mindenkinek tudatos lesz, aki meglátogat egy muay thai (box) meccset, ahol orrba-szájba egymást fejen rugdossák. Nesze neked thai kultura. 

Ha egy magasabb rangon álló személlyel találkozunk, vagy mellette elmegyünk, ügyeljünk arra, hogy a kobakunk lehetőleg minél alacsonyabban legyen. Ez a Buddha szobroknál is érvényes, amelyek a vendégszeretőnk verandáját  díszítik. Az is egyértelmű, hogy megáldott  helyeken, de akkor is ha egy thai házat belépünk, akkor a küszöbre nem lépünk és cipőnket, szandálunkat előbb levesszük.  Ennek főleg este, alvás előtt van nagy jelentősége. Én mindig csodálkozva figyeltem, hogy a thaiföldiek a házukban mezítláb járnak, hogy a cipővel ne piszkítsák össze a szobákat. Este, lábuk talpa azért korom fekete és ez egy cseppet sem akadályozza meg őket abban, hogy hipp-hopp be ne ugorjanak aludni az ágyba. Más országok, más szokások.

Egy másik téma amelyet nekünk farangoknak először valóban meg kell érteni, hogy a nyilvánosságban az érzelmek mutogatása nem illedelmes, sőt botrányos is lehet. 

Habár  Pattayán a kéz a kézben való sétálgatás és csumikázás mindennapos látvány, de ez nem jelenti azt, hogy Thaiföldön ezt mindenhol elfogadják. Egy thai, aki alaptermészetében visszafogottabb, haragos tekintettel reagálhat az orra előtt szerelmeskedő párokra. Ez különösen azért érdekes, mert gyakran látni kéz a kézben járó thai lányokat sőt férfiakat.  A félreértések elkerülése végett, ennek semmi köze a szexuális életükhöz, sokkal inkább barátság jele. Ha én a thai feleségemmel Thaiföldön vagyok akkor  ő sosem engedné meg, hogy az utcán megfogjam a kezét. 

Egy megfelelő öltözet nem csak a templomokban kötelező, hanem a mindennapi élet minden pillanatában és tartózkodásunk területén.  A thaiok nem szívesen látnak piszkos alsógatyában sétálgató farangokat egy országban, ahol a ruházatra és a testi tisztaságra nagy figyelmet szentelnek.  Egy félmeztelen német lánynak a 7/11-ben is csak a kukucskálós turisták örülnek. Félmeztelenül motorozni vagy napozni, a strandon dohányozni  szigorúan tilos.  És azt tudjátok, hogy börtönbüntetést vonhat maga után, ha fehérnemű nélkül hagyod  el a házat, a szállodát? Bizony, még akkor is ha ez a törvény ősrégi, mindenesetre még érvényben van. 

A koronás időkben vegye mindenki figyelembe, hogy Thaiföldön a maszk viselete mindenhol, a szabadban is kötelező.

Egyáltalán, lányok, asszonyok megszólítása akkor is modortalan, ha csak a legközelebbi piacra vezető útvonalat kérdezzük meg. Megérintésük, még csak egy barátságos  hozzáérés a karjukhoz, főleg ha egy thai férfi  társaságában vannak, komoly testi sérelmekhez vezethet. Pattayán a szemem előtt rugdosott meg egy thai lány egy farangot, aki összekeverte egy gogos lánnyal és a kezét a vállára tette.

Thaiföldön a szerzeteseket a legnagyobb tisztelet övezi. Mindenki kisebbre húzza magát ha a társaságukban vannak, egy magasabb pontról lenézni rájuk durva sértése a tiszteletnek. Megérintésük ugyanolyan tilos mint a lányoké és az asszonyoké. Ha egy lány véletlenül megérinti,  akkor a szerzetesnek hosszú és fáradalmas tisztító szertartáson kell részt vennie. Ezért a lányok sosem ülnek a szerzetesek mellé egy buszban, vonaton vagy egy parkban. 

Thaiföldön a borravaló étteremben, taxiban nem kötelező, de természetesen szívesen látják. A thaiok szemében te egy gazdag ember vagy, hiszen már a repülőjegy ára hozzájuk is gyakran több mint 2-3 havi fizetésük. Egy fukar farang hamar elveszti az arcát egy országban ahol a bőkezűséget nagybetűvel írják. 

Véleményem szerint a leggyakoribb baki amit a farangok elkövetnek az a türelmetlenség és az ingerültség a thaiokkal szemben. Én biztos nem vagyok a Nyugodt  Természet gyermeke, én szenvedélyesen, temperamentumosan  vitatkozom, és mint az olaszok kezem jobbra-balra lengetem. Amíg ezt a stílust Európában többé-kevésbé megengedhetem, Thaiföldön jobb ha elfelejtem. Egy kiabáló, pattogó és morcos turista Thaiföldön minden, csak ember nem. És pontosan ezek a farangok mesélik mindenhol, hogy a thaiföldiek már nem a régiek, nem mosolyognak olyan szépen és kedvesen mint régen. Vajon miért nem?

Nem is olyan régen, (még a korona járvány előtt) eltöltöttem néhány napot Pattayán, ahol mindig a hotelben reggeliztem. És valóban, ahogy ballagtam lefelé az étkezdébe, csak mogorva thaiokat láttam. Unottan ácsorogtak a sarokban, senki nem tárta ki előttem az ajtót, nem köszöntöttek fülig érő cheess-el sem.  A tojássütős kislány inkább a parkettát bámulta és aki a kávéra, teára ügyelt, az is inkább morcosan nézett mint kedvesen. Engem különösképpen nem zavart, kezdtem otthon érezni magamat és azon tűnődtem, hogy azért akkor a becsmérlő kommentátoroknak az internetben igazuk is lehet.

Egyik reggel felfedeztem, hogy a toastok fele középen penészes. Megfogtam a kosarat odamentem durcihoz, rámosolyogtam és ujjammal a toastra  mutattam. Különben egy szót sem szóltam. Visszaültem a helyemre, a lány sürgött-forgott, a friss kenyeret az asztalomra tette. Rám nézett, rám mosolygott, óvatosan hozzám hajolt, - “Thank you.”

Másnaptól a szállodában mindenki kedvesen mosolygott rám. Mint a régi szép időkben. 

Ki is mondta, hogy eltűnt a híres thaiföldi mosoly?

Most tudom, megint jelentkeznek az örök trollok, akik “tudják”, hogy a thaiföldi mosolyok nem őszinték. Ok, rendben. De ha így is lenne, nekem még mindig kellemesebb egy kedves thaiföldi “hamis” mosolygás, mint egy őszinte, állandóan mogorva és mindent kritizáló bunkó farang arc.

Természetesen még számtalan viselkedési szabály van, csak a közös étkezésről lehetne egy külön posztot írni.  De nekünk farangoknak nem kell a thainál is nagyobb thainak lenni.  A legtöbb baklövésünket egy széles mosollyal a thaiok rögtön megbocsátanak, főleg ha mi is visszamosolygunk. Egy kedves mosollyal Thaiföldön szinte valamennyi kellemetlen, félreérthető  helyzetet feloldhatunk.

További posztok itt találhatók:https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: 

Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.