A thaiföldi életfilozófia

 

K.Amery Thaiföldön

Elhagyott helyek, hátborzongató történetek

Bangkok közepén, a Chao Phraya közelében, áll  egy 185 méter magas toronyház, amely világhírnévre tett szert. Története bejárta a világsajtót, legendák, hátborzongató történetek kötődnek hozzá. A neve Sathorn Unique Tower, de sokan csak “Ghost Tower” (szellemtorony) néven ismerik. Nem véletlenül. Tény, habár maga az épület felépült, sosem lett kész teljesen, az egész egy koromfekete csontvázra emlékeztet. A világ legnagyobb elhagyatott épülete.

A thaiföldiek elátkozott helynek tartják. Olyan hírek keringőznek, hogy a torony egy régi temetőn épült és ezzel a sorsa már előre meg volt pecsételve. De ami sokkal súlyosabb ok volt, hogy árnyékot vetett a híres Wat Yannawa templomra, amely a szent hely szellemeit alaposan felbőszítette. Ez pedig tényleg tűrhetetlen. 2014-ben, a 43. emeleten egy holttestet találtak, egy svéd turistának ez a hely tűnt a legalkalmasabbnak, hogy felakassza magát. Kész, ezzel már a torony vérfagyasztó hírneve örökre meg is volt alapozva.

Azóta bemenni szigorúan tilos, mégis kalandorok, influencerek, falfirkálók kedvelt célpontja. Állítólag nappal macskák kóborolnak, éjjel denevérek röpködnek benne. A falakon graffitik, többek között egy figyelmeztetés. “Itt csak szenvedést fogsz találni.” 

És valóban, a Bangkok Post idéz egy őrt, aki szerint rendszeresen kísértenek szellemek az épületben. 

“Egyszer egy árnyas lény kandikált ki egy oszlop mögül. A szellem egy fekete hajú, csak ágyékkötőbe öltözött munkás képében ott állt és őt figyelte. Egy másik szellem megragadta és felemelte, amikor beteg volt. Amikor egy pár szelfizett egy liftaknában, a képeken árnyékos alakok látszottak a háttérben.” – mondta az őr. Huhuhuhu!!!

Mások nem ennyire babonásak. Szerintük a 20. század végén elkezdődött gazdasági világválság torpedózta meg az építkezés befejezését.  Egyszerűen elfogyott a pénz. Tény, nem csak ez az épület maradt félben.

Egy másik bangkoki épület, helyesebben hotel, az évek óta pénz hiányában elhagyott és üres, a “Grand Ayudhaya Hotel.” Ott ahol még néhány éve rendszeresen gazdagoknak és szépeknek az ajtónállók szélesre tárták a bejáratokat, most csak patkányok rohangálnak.

Borzongató hely ez. Tányérok, poharak még ma is a terített asztalokon állnak, az uszoda mellett pedig papucsok hevernek. Mintha csak most hagyták volna el a vendégek a szállodát. A hotel fogadócsarnoka is mintha még mindig vendégekre várna. A pulton egy tábla, - Hotel Limousine. Ventilátor, üres vizes palackok. Vajon a pálmákat ki öntözi? Mindenhol székek, bútorok. Huhuhuhu!!

És akkor még nem is meséltem a New World Mall áruházról. Az 1982-ben épült egykori bevásárlóközpont, nem messze a kínai negyedből, több mint 20 éve elhagyatottan “díszíti” a főváros történelmi negyedét. A 11 emeletes áruház 15 éven keresztül jövedelmezően működött, mire - hogy hogy nem - kiderült, hogy építése során megsértették az építési szabályokat, csak 4 emeletet lehetett volna felhúzni.  Miután ilyen gyorsan kiderült a tupisság, kénytelenek voltak lehúzni a rolót.

Két évvel később rejtélyes, a mai napig felderítetlen okok miatt tűz ütött ki benne. A lángokat eloltották, a felső emeleteket lebontották, a megmaradt 4 emelet tető nélkül maradt. Évekig áztatta  a monszun, aminek a következménye az lett, hogy az áruház belseje, a szúnyogok milliárdjaival együtt, egy igazi mocsaras biotoppá változott. Nosza, megkezdődött a biológiai védelem, -  Á la Thailand. Az előcsarnokot  egy hatalmas halastóra változtatták, ahol a halak annyira elhíztak a sok szúnyog elemózsiától, hogy a kínai negyedből is ide jártak pecázni. Megszületett a “Fish Mall.” A halakat a macsekok is szeretik, több száz cica éttermes otthonra talált. A hatóságok kénytelenek egy megoldást találni. Kitelepítik a halakat, az egész épületet lakat alá zárják. Senki se ki, se be. 

A leromlott állapotú áruházat bontásra ítélték, kiadták a vezérszót, - Most! A most azóta is tart. Csak a moszkitók szaporodnak megint becsületesen.

Valljuk be, egy repülőgéptemető Bangkok közepén nem egy klasszikus turista mágnes. De mikor van lehetőséged egy Boeing 747 utasterén, rakterén átsétálni és beülni  a pilótafülkébe? Az egykor büszke thai repülés gépei ma egy magánterületen rozsdásodnak, ide eljönni egy egészen különleges hangulatú, rendkívül érdekes úti cél. A roncsokban különben egész családok élnek, akik szorgalmasan beszedik tőled az “önkéntes” anyagi támogatást, hogy egyáltalán bemehessél.

Sok thaiföldi (és turista) szereti a hátborzongató történeteket, a rémségekhez kapcsolodó turizmusnak hagyományai vannak az országban. A buddhisták azt hiszik, hogy ha rossz karmád van, akkor a pokolba és ott bíróság elé kerülsz. Hogy ott milyen büntetések várnak rád azokat részletesen láthatod a buddhista “pokoltemplomokban.” Festmények, fából faragott ábrázolások adnak ízelitőt, hogy mi lesz veled ha rossz leszel. A kínzási lehetőségeknek és képzeletnek nincs határa.

A legenyhébb büntetések, levesben való megfőzés, tüskés fára való felmászás vagy ragadozó állatok szaggatnak szét, hóhérok kibeleznek, karjaidat, lábaidat levágják, egyszóval, a bíró igazságos büntetésre ítéli az újonnan érkezőket. De ezek csak a klasszikus büntetések, van több lehetőség is, ki mit szeret. 

A pokol templomai nem titkok,  több mint 60 található az országban. Több száz másik templomban vannak pokoli kertek, pokoli falfestmények. Buddhista ünnepeken tömve vannak, mindenki bepakol 3 napra enni és innivalót és irány az egész családdal a holtak birodalmába.

Az egyik “legaranyosabb” Chiang Mai-tól nem messze található, a Wat Mae Kaet Noi. Itt a démonok már motorkerékpárral kergetnek, fejlődni kell a világgal. Szerszámaik közül csak az elektromos fűrészt és a bicikliláncot szeretném megemlíteni, szintén modern felszerelés. Érdekes, a legnagyobb bűnösöknek egy csoportszexben kell bűnhődniük. Hogy ebben mi a retorzió, döntse el mindenki saját maga. 

Bangkok környékén is van két büntető intézmény, de a Chiang Mai-ban található “szórakoztató parkhoz” képest ezek csak nevetséges csiklandozós kertek.

Gyakran megemlítettem már, hogy a thaiok minden alkalmat megragadnak, hogy egy kicsit szórakozzanak, ünnepeljenek. Ebben a szellemek, kegyetlen démonok fesztiválja sem kivétel. A híres Loei Ghost Festivalt évente májusban vagy júniusban rendezik meg az isaani Loei tartományban. A háromnapos ünnepség egy legendán alapul. Eszerint Buddha mint herceg életében sokat utazott, és egyszer olyan sokáig csavargott, hogy az emberek azt hitték soha többé nem jön vissza. Amikor hosszú-hosszú idő után végre visszatért, a falubeliek olyan hangosan ünnepeltek, hogy még a halottak is felriadtak. Ezeket a feltámadott szellemeket képviselik az álarcos thaiok.

Akinek még mindig nem volt elég a démonok világából azoknak van egy tippem, ezek után már minden mindegy. Torz emberi magzatok, kínzóeszközök egy múzeumi meglátogatása ugyan nem tartozik mindenkinek a thaiföldi szabadság csomagjába, egy kiállított és kitömött sorozatgyilkos megtekintése meg pláne nem. De ha valaki  nagyon unatkozik Bangkokban azoknak a figyelmébe ajánlom a Siriraj Medical Museum-ot. Itt aztán van minden ami a borzalomnak szem szája ingere. Deformált magzatok, emberi agyak vagy megőrzött sziámi ikrek üvegekben mint befőttek eltéve.

A tetőpont,  egy mumifikált sorozatgyilkos üvegketrecben. Egy japán turista különösen fel van zaklatva a látványán, percekig járja körbe és körbe, láthatóan keres valamit. Gondolom a kulcsot amivel a hullát fel lehet húzni.

Japánban már vannak ilyesmik.

Magamról: 

Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.