A thaiföldi életfilozófia

 

K.Amery Thaiföldön

Barhost Clubs Thaiföldön

A thaiföldi lányokról, asszonyokról mindenki tud mindent. Ha mégsem, akkor csak bepörget a Dr. Google oldalaiba és máris böngészhet a több 100 000 útmutatóban, ismertetőben, élményleírásban. Néhány blog, komment, elolvasása után már tudjuk is, hogy a thaiföldi lányok karcsúak, barna bőrűek, háziasak, szorgalmasak, hűségesek, szeretnek a férfiakhoz hozzábújni, jól főznek, jó feleségek, remek anyák, prima háziasszonyok. A másik oldalon, pénzéhesek, a többségük prostitúcióból él, állandóan hazudnak, színészkednek, különben is aki szép az mind ladyboy, nem számít, hogy a férfi attraktív vagy most jött le a fáról, csak vegyen el feleségül, szabadítson meg a szegénységtől és vigyen el Thaiföldről a gazdag nyugati nagyvilágba. A thai-farang kapcsolatok, sosem alapulnak  szerelmi  érzésekre, sokkal inkább támaszkodnak „to care”-ról szóló  értékekre, én vigyázok rád a magam módján és te gondoskodol rólam a magad módján. A thaiföldi asszonyok csak kihasználják a buta farang partnerjüket. 

Néhány poszt még arra is kitér, hogy a thaiföldi lányokat, asszonyokat kategorizálni is lehet. Ezek szerint vannak eladók, hotelben, étteremben dolgozók, ezek a jó lányok. A rossz lányok a bárokban ugrálnak, vagy prostituálnak. Aztán vannak a piacokon hagymát árusító farmer lányok, vannak polgári, iskolázott  lányok. Gyakran hallani a thaiföldi “második feleségekről” (mia nois), és még ilyen meg olyan lányokról, asszonyokról akiknek farang barátjuk, férjük van.

Én nem is akarom letagadni, hogy ezek a beszámolók gyakran nem is légből kapottak. És mégis, már az alapokban elkövetnek egy hatalmas hibát, mert abból indulnak ki, hogy a thaiföldi lányokat és asszonyokat kisebb-nagyobb csoportokba összesöpörhetik. Ami rögtön feltűnik, hogy ezek az elemzések szinte kizárólag az Isaanban élő lányokról és azok külföldi férjeiről szólnak. Le merem írni, hogy az internetben felbukkanó  vélemények és az ismeretek zöme, szinte mindig csak az isaani lányok és a farangok közötti kapcsolatokra támaszkodnak. Az ilyen posztok folyamatos olvasása és értelmezése előbb-utóbb azt a benyomást kelti az olvasókban, hogy minden thaiföldi lányra vonatkoznak. A közhely elkerülhetetlen, a thaiföldi lányok szegények és a legnagyobb vágyuk, hogy megfogjanak egy gazdag farang férjet maguknak. 

De ez csak a fél igazság, sőt szerintem még annyi sem. Azért Thaiföld nem csak Isaanból áll, nem minden lány származik onnan, nem mindegyik isaani lány megy a bárba, vagy keres egy farang férjet, nem minden thaiföldi asszony szegény mint a templom egere. Thaiföld lányainak nagy része  nem álmodozik tátott szájjal arról , hogy egy burzsuj farangot megcsípjenek, nem keresnek egy kövér német élettársat maguknak, nem kívánják szeretett országukat és családjukat örökre elhagyni és külföldre költözni. Normális körülmények között ezek a lányok alig érintkeznek farangokkal és ha igen, akkor is egészen más kritériumok alapján. A fórumokban meg sem említett  lányokról egyszerűen hiányzik az élménybeszámoló, a tapasztalat, nincsenek témák, mert kapcsolatok nélkül nem tudnak róluk mit mesélni. Talán érdekes lesz most ezokről a lányokról mesélni, akik önállóak, jómódúak, nem nélkülöznek, jó fizetésük, házuk, autójuk van és fütyülnek a világra. 

Én is ismerek néhányat. Az egyik legkedvesebb barátnőm Chiang Mai-ból származik. Több mint 12 éve tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen elcsevegünk dolgokról. Ez a lány szerintem Thaiföld legszebb asszonya, nagyon intelligens, jó szakmája van (Medien Design), mindent el lehet róla mondani, csak azt nem, hogy harcolnia kéne a napi tál kajáért. Sosem tagadta le, hogy sosem menne feleségül egy thaihoz, akik állandóan félrelépnek és csak egy jómódú és jóképű külföldi jöhet nála szóba. Mivel én ezekből a kritériumokból rögtön kiestem, egy franciával, hangsúlyozva nagyon gazdag franciával, hozta össze a sors. Ez a férfi a lányt tényleg a tenyerén hordta. Kedvesen, udvariasan bánt vele, bejárták a világot, az asszonykának a guccik kipukkadoztak a szekrényből, a francia család is zökkenőmentesen befogadta. Minden szép és jó lett volna, a lány mégis boldogtalan volt, gyakran panaszkodott nekem, hogy egy aranykalitkába bezárva érzi magát. Ezt hónapról hónapra egyre inkább érezni lehetett nála. Még a három évet sem várta meg, - amely jogosította volna a francia állampolgárságra - és elvált, visszament Thaiföldre. Ezentúl ha megismerkedett egy faranggal, mindig megkérdezett engem, hogy mi a véleményem, összeillenek vagy sem. Néhány éve megismert egy kanadai férfit aki Chiang Maiban dolgozott. Én ilyen szerelmes párt még életemben nem láttam. Amit ezek összebohóckodtak egymással azt elmesélni nem lehet, a szerelem, a boldogság sugárzott belőlük. 

Egy másik ismerősöm Bangkokban él. A világon senki sem tud olyan szépen mosolyogni mint ő, még Julia Roberts is nála vett órákat. Ez az asszonyka is keresett farang férjecskét magának, míg rá nem jött, hogy neki még olyan sem kell. Nála a legfontosabb kritérium mindig az volt, hogy a jövendőbelije tisztelje a családját és költözzön Thaiföldre. A bankszámla zsírossága sosem érdekelte, megtehette, a reptéri menegeri nagyon jó fizetéséből saját házat, autót vásárolhatott magának. A mai napig az édesanyjával él együtt,  én sosem éreztem nála, hogy boldogtalan lenne. Farang ismerőse, rajtam kívül, nincs egyetlen egy sem. 

Egy másik bangkoki lánnyal ugyan sosem találkoztam, de hónapokig chatteltünk egymással. Egy internetes fórumon keresztül jöttünk össze, nem tagadta, hogy egy farang férjet keres magának. Mint hangsúlyozta, szerinte a thai férfiak nem háziasak és nem segítőkészek az otthoni munkákban, még a szellőztetni sem képesek. Rögtön közölte velem, hogy én nem vagyok az esete, ne is reménykedjek. Arra már nem is kaptam lehetőséget, hogy megismertessem vele  a példátlan belső értékeimet. Mindenesetre jól megvoltunk, sok gondolatot kicseréltünk egymással. Állandóan arról érdeklődött, hogy milyenek a házasságok Európában. Végül talált magának egy német, éppen elvált herceget, akinek mindene volt csak  fehér lova nem, de még a kardja is rozsdás volt. Ráadásul éppen akkor dobták ki a munkahelyéről. A lánynak nem maradt más választása, ő vette meg a repülőjegyet, befogadta a legényt a házába, vett neki egy autót, elintézte a papírokat és összeházasodtak. Ez a lány teljesen bele volt őrülve ebbe a srácba, semmi más nem érdekelte. Biztosan nem egy európai vízumért vagy a gazdagságáért kaparta össze magának ezt a káposztafejűt.

Mindezeket a példákat csak azért meséltem el, mert  szerettem volna nektek jelezni, hogy nem minden thaiföldi lány imádkozik egy farangért és ha igen, akkor sem feltétlenül a pénzéért. Nem mindenki arról ábrándozik, hogy egy hosszú orrú elkocog értük a fehér lován és  kimenti a pincéből a napsütésre. A másik oldalon én teljesen megértem, hogy a thaiföldi lányok (is) nem egy koldussal szeretnének egy tartósabb kapcsolatot felépíteni.

Habár Thaiföldről el lehet mondani, hogy társadalmában inkább a férfiak dominálnak, de ez nem jelenti azt, hogy ott nagyítóval kéne keresni tanult hölgyeket, menedzsereket, tanárokat, orvosokat, művészeket, világjárókat.  Ezek az asszonyok, akik a középső vagy felsőbb osztályokból származnak, oda sem bagóznak a macsós férfi világra, saját lábukon állnak és azt csinálnak ami éppen az eszükbe jut. Az is csak egy teljesen képtelen hiedelem, hogy pl. thaiok csak úgy tudnak Nyugatra utazni, hogy valaki garanciát vállal értük és egy meghívást kapnak. Már megint kibukkan a szegény, farangot kereső isaani lány példázata. 

Hogy Thaiföldön (is) a dolgok másképpen is működhetnek, mutatja egy a thaiföldi életfilozófiának teljesen ellentmondó és nem is olyan új nőies jelenség.

2000-es évek,  Bangkok, valahol a Sukhumvit Road-on, egy magas irodaépületben.  Én a mai napig nem emlékszem, hogy az irodák és az üzletek, éttermek rengetegében hogyan botlottunk bele ebbe a táblátlan ajtóba, ahol egy óriás securitys pali kedvesen mosolygott ránk. Aztán udvariasan intett a feleségemnek, hogy ő bemehet, nekem meg udvariasan intett, hogy tünés a francba. Arra azért rájöttünk, hogy itt valami félreértés történt, mi nem ide készültünk. A feleségem váltott néhány szót az ajtóállóval, majd elkezdett nevetni, karon fogott és elhúzott. -”Menjünk!” 

Azért néha a lányok is nagy francok. Ha mi szegény férfiak néha elmegyünk kicsit szórakozni Pattayára és beugrunk egy pofa sörre egy bárba, máris megkapjuk a magunkét. De bezzeg ha a lányok éppen Kenyában vagy észak Afrikában hancúroznak, akkor csöndbe kell lennie mindenkinek. De miket is beszélek, nem is muszáj olyan messze elutazni, már szinte minden európai nagyvárosban találhatók az úgynevezett “host club-ok” ahol a férfiak szolgálják ki a kedves női vendégeket ezzel, azzal, de még amazzal is. Természetesen kemény valuta ellenében. Hogy egy alapjaiban férfiakkal domináló, konzervatív és macsó thaiföldi világ árnyékában ilyen klubok létezhetnek? Nem arról volt szó a poszt elején, hogy a thaiföldi lányok ilyenek, olyanok, de nem amolyanok?

Thaiföldön (is) a nők meghódítják a férfiak féltve őrzött birodalmát, a szórakozásért, erotikus pillanatokért, sőt szex-ért fizetős klubokat. Az emancipáció vonatja végigdübörög Thaiföldön is. Hogy mikor kezdődött el ez a folyamat pontosan senki sem tudja, a diszkréten eldugott  helységek, ahol a szerelemre, elismerésre, gyengédségre éhes lányok besurrantak, nagy titokban voltak tartva. Napjainkban Thaiföld legnagyobb városaiban mindenhol találhatunk Bar Host Clubokat, ezek már nem csak Bangkokban nyílt titkok. Mindenki tudja, akit érdekel, hol találhatók a “Love Boys”. Csak mi nem tudtuk hová keveredtünk, ezért kötöttek útilaput a talpamra az előbb mesélt történetben. Ezeket a helyeket csak hölgyek látogathatják.

“Legyen a herceg hercegnője ezen az éjszakán.” - hirdetik magukat a klubok.  A Bangkok Post szárazan megjegyzi: "Ez egy új jelenség." Hát ezért annyira nem új.

Ezek a partik nem is olcsó mulatságok és egy sokkal magasabb szintű bajnokságban indulnak, mint az európai, hasonló programokkal csábító klub társak. Természetesen mindent a kíváncsi lányoknak kell fizetnie, bemelegítésnek talán egy üveg whisky jól is áll az asztalon a csábítóan kinéző Love Boys csalogatására. Mert a férfiakért induló harc abban a pillanatban megindult, ahogy a lányok tűsarkú cipőjükben áttipegtek az ajtón. A fiúk fiatalok, karcsúak, izmosak, szinte kivétel nélkül ázsiaiak. Társaságuk az este sok pénzbe fog kerülni, vagy a lány egyedül marad az asztalánál.  Azt pedig senki sem engedheti meg magának. Nem egyszer előfordul, hogy a versenyző lányok, mint egy árverésen túllicitálják egymást. A különösen attraktív férfiakért néha meg is tépik egymást,  30000 baht egy kis társalgásra, nem ritkaság. Ellentétben a női prostituáltakkal, akik többnyire szegény vidéki környezetből származnak, a luxus klubokban a szerelmet áruló fiúk diákok, irodai dolgozók vagy egyetemi végzettségű férfiak, akik tevékenységükkel gyakran szép mellékkeresethez jutnak. Itt egy autó ajándékba, ott fél millió baht a farzsebbe. Képtelenség? Gondolod te, többször előfordult már mint gondolnánk. 

A  tipikus ügyfélkör is thai, többnyire a felső osztály rétegeiből. Néha betéved egy japán, vagy koreai üzletasszony, akik egy kimerítő munkanap után szeretnék egy puha kézzel a verejtéket a homlokukról letötöröltetni, de a fehér külföldi vendégek száma is évről évre növekszik. Aki vénasszonyokat keres meg fog lepődni, a legtöbb kényeztetésre vágyó lány fiatal és kifejezetten szép. Időnként neves színészek, művészek is betévednek, nem is titkolóznak, már Miss Thailand is benézett. És hoppá, jól kereső luxusprostituáltak, lányok, akik Cocktail Lounge-ban, vagy hasonlókban dolgoznak.  Amit a héten megkerestek egy vörös lámpás lebujban, azt eltapsolják este egy nobel klubban. 

A high society klubok előtermeiben a szex szigorúan tilos, a lányok a teljesen felöltözött fiúkkal kicsit megölelgethetik egymást, csak egy kis tapizás, társalgás, flörtölés engedélyezett. Aki többet szeretne, az illedelmesen bevonul egy üver pezsgővel egy szemérmesen  elfüggönyözött szeparéba. Hogy ott mik történnek még nem sikerült kiderítenem, és hogy ez minden hasonló klubban pontosan így is működik, ebben azért kételkedem. Ahogy a verebek csiripelik, gyakran a showműsorok sokkal izgalmasabbak is lehetnek. De kétségtelen, ezekbe a klubokba alapvetően más közönség látogat el és egészen más szándékkal, mint Európában. Mindenesetre a lányok, asszonyok, akik ezeket a klubokat felkeresik bizonyára nem szűkölködnek társaságban és egy férfit ágyba csalni sem kéne a szájukat vörösre kirúzsozni. A legtöbben nem is szexuális kalandot keresnek és az elvárások gyakran tükrözik a thaiföldi életfilozófia ellentmondásait. Példák, kérem szépen? 

Szeretnének életükben legalább egyszer egy férfitól bókokat hallani, szeretnék magukat elkényeztetni. Flörtölni, kedves szavakat hallgatni. Szeretnék ha egy férfi kiszolgálná őket, italt töltenének a poharukba. Beszélgetni, hogy figyeljenek rájuk, hogy megértésre találjanak. Egyszerűen csak a nekik táncoló férfiak látványát élvezni, relaxen. Otthoni stresszt leépíteni. Egy szép fiú társaságát élvezni. Sorolhatnám. 

De a leggesleges leggyakrabban használt magyarázat, hogy szeretnének egy férfin hatalmat gyakorolni, szeretnék, ha csak néhány órára is, a nadrágot felvenni. Ezt szinte valamennyi lány, ha lesütött szemekkel is, de megemlíti és szinte természetadóan a prostituáltak legfőbb óhaja. 

A kívánalmakat nem én találtam ki, ezek az egyszerű elvárások tipikusan visszatükrözik azokat a dolgokat, amelyeket egy macsó, hierarchikus thaiföldi társadalom képtelen a lányainak megadni. Egy Love Boy napi keresete gyakran  100 000 thai baht is lehet, nem semmi. Sajnos, még a legnagyobb erőlködésem ellenére sem sikerült, a művésznevemen,  LBHP, felvetetni magamat egyetlen klubba sem. Hogy ez mit jelent?  “Love Boy from Hungary with Paprika”  Ezek a lányok sem tudják kiről maradtak le. Na, akkor majd a következő életben.

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók

https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.