A thaiföldi életfilozófia

K.Amery Thaiföldön

 Egy magyar - thai házasság

 

Engem az életemben többször is megkértek, hogy segítsek egy thaiföldi lányt összeboronálni valakivel, de mindig nemet mondtam. Nem véletlenül. Ha teljesen őszinte akarok lenni, én az esélyét annak, hogy egy thaiföldi lány és egy farang férfi kapcsolata jól végződik, nem tartom aranyérmes esélyesnek. Hogy én mit gondolok az természetesen senkit nem érdekel, és bizonyára most is lendülnek a magasba a kezek, hogy én már 20 éve boldogan a thai párommal együtt élek. Biztos, én is ismerek néhányat, de én ezért nem szeretném a kezemet a tűzbe tenni.

Tény, a farang-thai kapcsolatok nem ritkák és évről évre egyre többen lesznek. De legyünk vele tisztában, hogy minden szerelmi kötelék előbb-utóbb fájdalmakkal fog befejeződni. Egyszer a leges-leges legnagyobb szerelmünk is, így vagy úgy, de el fog bennünket hagyni, ha máshová nem, egy másik világba el fog távozni tőlünk.  Ez a tíz pontos IQ színvonalú bölcsesség természetesen minden kapcsolatra az egész világon érvényes, de a thaiföldi házasságok szétmenésének egyedi szabályai vannak és különösen fájdalmasak lehetnek.

Egy thaiföldi, aki mindig a konfliktus elkerülésére törekedik és diszkusszióra képtelen, nem fog éveken keresztül a párjával éjjel-nappal veszekedni és ezzel a boldogtalanságát előre jelezni, ahogy azt mindenki a csöndes magyaros szomszéd családoktól ismeri. Egy thaiföldi feleség szerelmes csókja, párjának gyengéd átölelése, állandó fülig érő mosolya nem garancia arra, hogy nem utoljára látjuk az életünkben. Én nem is egy esetet ismerek, ahol a munkából hazaérkezett férjecskét egy kihűlt lakás várta. Miközben nagyítóval végigkutatta az ürességtől kongó családi perselyt, kétségbeesetten kereste a feleletet, hová tűnt el ilyen hirtelen a reggel még szerelmét bizonygató thaiföldi asszonyka, a legfontosabb kérdés válaszolatlan maradt.  Miért hagyták el,  hiszen mindenki láthatta, hogy milyen boldogok voltak még tegnap este is együtt.

A legtöbb kapcsolat már abban a pillanatban elindult a szakítás útján lefelé, amikor megismerkedtek egymással. Egyáltalán, rögtön felmerül a kérdés, hogy egy farang hol, milyen körülmények között tud egy thaiföldi partnert megismerni. Az utcán biztosan nem. Thaiföldön egy asszonyt az utcán nyilvánosan megszólítani még akkor is udvariatlanság, ha csak útbaigazítást kérünk. Egy szállodában, egy étteremben, egy shopping centerben a kiszolgálónál emelkednek az esélyek. Mivel az idegenekkel való társalgás a munkához tartozik, nem veszíti el az arcát ha egy idegen férfival tereferél. Feltéve, ha egyáltalán egy közös nyelvnek a birtokában vannak.

Internet? Érdekes módon nekem nagyon kellemes meglepetés volt a thaiföldi lányokkal partnerkereső fórumokon keresztül való flörtölés. Többször is próbálkoztam, ha nem is feltétlenül azért, hogy találkozzak valakivel. Mindenesetre nekem jó bemelegítés volt megismerni a thaiföldi lányok mentalitását, elvárásaikat, még akkor is, ha természetesen mindenki a legszebb oldalát próbálja bemutatni és mindenki akkorákat hazudik, hogy leszakad az ég. De valójában leveleztem több lánnyal éveken keresztül is és náluk sosem éreztem, hogy egy partnert kizárólag anyagi érdekből keresnének. De olyanok is voltak, akik már az első  válasznál biztosítottak az örök és töretlen szerelmükről. Nagyon büszke voltam magamra.

Sok farang dolgozik különböző vállalatoknál, számukra viszonylag egyszerű valakihez közelebb kerülni. A thai kollégák képzettek és egy kicsit vagy kicsit jobban tudnak angolul. A férfi és a nő közötti kommunikációk zökkenőmentesebbek lehetnek,  és ezek a nők szükség esetén képesek magukat ellátni, nem vadásznak feltétlenül egy férfira, aki eltartja őket. Az itt kezdődő kapcsolatoknak, házasságoknak jó esélyük lehet a sikerre, az alapok teljesen mások. 

Aztán ott vannak a farangok, akik régóta Thaiföldön élnek, és többé-kevésbé ismerik a thai kultúrát és a nyelvet. Legalábbis bebeszélik maguknak, és ha így lenne akkor ők természetesen kilométeres előnyökkel indulhatnának. Szerény tapasztalatom szerint, a Thaiföldön élő farangok nagy többségének fogalma sincs, hogy hol él. Ezek a túlnyomórészben angol és németnyelvű fazonok legtöbbször csak annyit látnak és értenek meg Thaiföldből amennyit a condo szállásuk és a legközelebbi sörvedelő közötti útszakasz megenged. Az isaani nyugdíjasokról, akik szó szerint egy bunkerben vegetálva töltik utolsó éveiket, nem is szeretnék mesélni. Tény, a legtöbb expat még évek múlva is abban a szent meggyőződésben él, hogy az első randira Thaiföldön is virágot kell vinni és, a pólójára ki van írva, hogy “I Love Germany”.

Én mindig azt szoktam mondani, hogy nem mindegy Thaiföldön turistának lenni, vagy a thaiok között élni, vagy a thaiokkal együtt élni. Legyünk vele tisztában, hogy egy átlagos thai nőt alapvetően nem érdekel egy nyugati férfival való szerelmi vagy szexuális kapcsolat. Ez akkor is igaz, ha ennek pontosan az ellentéte szinte valamennyi internetes oldalon olvasható, vagy a pattayai kocsmákban most a  törzstagok felkapják a fejüket, miközben arcnélküli babájukat ölelgetik. Tény, az hogy az isaani lányok egy része nem utasít el egy nyugati hosszúorrúval való hancurozást, az nem vonatkozik Thaiföld valamennyi asszonyára és lányára. Éppen ellenkezőleg.

Amit jelezni szeretnék, hogy Thaiföldön az ismeretségi lehetőségek a farang férfiak számára elég szűkösek, nem csoda, hogy a túlnyomó számuk bárokban kezdődnek és (vagy) anyagi alapokra támaszkodnak. De hogy a piroslámpás söröző sok farangnak nem véletlenül egy kellemes hely flörtölni, annak van egy másik oka is, amire szinte senki sem gondol. Pedig nagyon sok köze van a thaiföldi életfilozófiához. 

Egy Thaiföldön tartózkodó farang természetesen magában hordozza a kultúrájából származó összes örökségét. És ehhez hozzátartozik, hogy szeretne szórakozni. De ami nálunk hozzátartozik az udvarláshoz és a szórakozáshoz, az nem biztos, hogy Thaiföldön is “sanuk” lesz. Nekünk a udvarlás szinte mindig kontextben áll azzal, hogy elmegyünk kettesben valahová, moziba, egy vacsorára, iszunk néhányat, kéz a kézben sétálgatunk és előbb-utóbb bepattanunk etyepetyézni az ágyba. Szeretünk sokat beszélgetni, strandra járni, vándorolni, minek soroljam, mindenki ismeri. Nos, mindezekkel a programokkal Thaiföld széles középosztályának lányai előtt nem fogunk tudni dicsekedni, nem fognak hasra vágódni előttünk. Egy közös éttermi étkezés csak egy, nem is elfojtott ásítást fog szerelmünk arcára varázsolni, a legtöbb thai lány alkoholt csak nagyon ritkán iszik. Sétálni, vándorolni ki a fenének van kedve ekkora hőségben? Strandon heverészni, “Megörültél?, hogy fekete legyen a bőröm?“, - és ha ma már a nagyobb városokban a szex nem is tabu, de a legtöbb esetben csak akkor lehetséges, ha a házasságot egy lehetséges perspektívának tekintik. A feleségem a mai napig nem engedi meg, ha Thaiföldön vagyunk, hogy az utcán akár csak a kezét is megfogjam. A kétségbeesett udvarlónak lassan oszladozni fog a köd a fejében és kapisgálni kezdi, hogy egy telefonos pörgetés élete szerelmének sokkal izgalmasabb lesz, mint egy romantikus, gyertyafényes dinner a tengerparton, …és az első konfliktusok már rögtön meg is születtek. 
“Milyen unalmas ez a nő!” - gondolja a férfi.
“This farang talks too much!” - (Ez a farang túl sokat beszél)  -  gondolja a lány és unalmában legszívesebben elásná magát a a következő árokban.

Egészen más a helyzet egy bárban megismert lánnyal. Ezekkel a menyecskékkel lehet közösen sört vedelni, kéz a kézben sétálni, kirándulni, jókat hancúrozni, semmire sem kell őket rábeszélni. A szórakozásra, társaságra vágyó farang ezeken a helyeken megtalálja azokat a (látszólag) érintkezési pontokat, amelyek egy nővel szemben való elvárásait kielégitik. Ott a lányok szórakozása és szórakoztatása megegyezik az ő hullámhosszával. Azt is mondhatnám, hogy az expat férfi úgy érzi, hogy megértik és a thaiföldi csodák világában hamarosan teljesen összekeveri a realitást a személye hülyítésével. Ebben a tévhitben a körülötte szorgalmasan bólogató hasonlóan homályos kollégák is meg fogják erősíteni. A thaiföldi lányok nagyon ötletes stratégiákat tudnak kidolgozni, és az éppen a pókhálóba fennakadt farang könnyen arra a téves következésre juthat, hogy az ő thaiföldi babája "teljesen más" mint a többi “rossz lány” a környéken. Ezeket a párásan látó férfiakat gyakorlatilag lehetetlen az ellenkezőjéről meggyőzni vagy barátian oldalra húzni, hogy ne süllyedjenek el a nyomorúság világában. Le merem írni, egy férfi, aki szerelmes egy thai nőbe, még ha a kapcsolata rövid is volt, teljesen meg lesz szédítve és örökre, de legalábbis hosszabb időre elveszik a nyugati nők számára. Még akkor is ha a gatyája ráment. Azért azt hadd tegyem hozzá, hogy egy ilyen pali egy komolyabb európai nőnek nem is kéne.

Nem szeretnék senkit elkeseríteni, de egy szupermarketben  “véletlenül” megismert szépség sem garancia arra, hogy a lány a legnemesebb fajták közé tartozik. Megnyugtatok mindenkit, hogy egy átlagos thaiföldi lány nem azzal a szándékkal kel fel minden reggel és megy el dolgozni, hogy ma megcsípek magamnak egy pocakos hosszúorrú nyugatit. Ilyen esetekben is óvatosságra intenék mindenkit. Én személy szerint ismerek egy pöttöm lányt, aki a Khon Kaen egyetem konyhájában dolgozik és biztosan nem a mosogatással kereste meg a házára és az autójára a rengeteg pénzt. De most ezt hagyjuk, nem szeretném mindenki ünnepét elrontani. Ezt ráhagyom a thaiföldi lányok egy rétegére, akik még a 21. század internetes világában és minden információ elérésének lehetőségében is képesek a farangot egész vagyonától megfosztani és utána a pokolba kergetni.

Kétségtelen, az internet tömve van csalódott és kifosztott farangok sorsával. Én is rengeteget ismerek. A másik oldalon nem szabad elfelejteni, hogy sok farang milyen gátlástalan módon bánik a házassága után a thaiföldi feleségével. Arról kevesebb tudósítás van, hogy ezek a lányok gyakran akaratuk ellenére a férjükön keresztül kuplerájba kerülnek, a sok testileg bántalmazott, megerőszakolt, kínzott sorsokról hallgat az internet. Pedig ez az érem másik oldala, de az egyoldalú tudósításokban ők sosem szerepelnek. 

Eredetileg most kéne néhány igazi példát mesélnem, tulajdonképpen így is volt tervezve. Most mégis csak egyetlen sztorit szeretnék bemutatni, egy kedves honfitársunk valós, őszinte sztoriját. Olvassátok és gondoljátok végig.

Előre megkérek mindenkit, hogy az esetleges gúnyos megjegyzéseket, hogy - “ Megérdemli!” - meg ilyesmik, vagy életbölcsességeket, - “Nem úgy kellett volna.” - tartsa meg mindenki magának. Minden komment szívesen van látva, lehet mesélni tapasztalatokat, hallottakat, de ne bántsunk meg senkit. Főleg ha felajánlotta tanulságként a történetét azoknak, akikre esetleg hasonló csalódás várhat. Valamennyiünkkel előfordulhat hasonló karma, még akkor is ha ezt nem akarjuk tudomásul venni, nem akarjuk elhinni. Egy pillanatig ne hidd, hogy egy egyedi, kivételes történet.

Szavait szó szerint, de csak töredékesen fogom idézni és szándékosan nem javítok a stíluson sem. Nem szépítettem, nem ragoztam a történeten semmit. Szerintem ebben a rövid sztoriban kristálytisztán lehet érezni a thaiföldi és a magyar életfilozófia meredek ellentéteinek egy részét is. Például amikor az anyaság szerepéről van szó. 
 
Szia!
Thaiföldön megismertem egy lányt, a neve ... És ugye az is érdekes h nem egy “lady bar” hanem egy dolgos csajszi… Bkk ban a Central Rama II ben volt egy divat cég eladója.. Heti 6 nap napi 12 óra munka. Utána jött Samui ahol 0 munka. Samuin közösen csináltunk éttermet is… Ő főzött én meg rohangáltam a piacra meg a macroba. Éltem fél évet Ubon Rachathanitol nem olyan messze a falujukban Nam Yuen mellett.

 
A lánynak van egy kisfia.

 
Mi a Thai feleségemmel 6 évig voltunk együtt. Samuin 5 évet majd a kérésére visszaköltöztünk Magyarországra. Szerettem annyira h visszaköltözzem oda ahol nem szeretek élni…Úgy jöttünk haza h anyósék kaptak 500 e thbt… Csinálnak belőle a 13 raj területen tavat állatok kút öntöző stb… Így többet nem kell havonta… Tudod mi lett? Vettek egy motort. Felélték. Arra is gondoltam h lehet h emiatt ment el… Elkezdték baszogatni otthonról h elfogyott a pénz… Mivel megbeszéltük h én építettem a házat stb plusz ez a pénz így már meg se merte kérdezni h küldünk e haza…
 
Magyarországon a thai feleség faképnél hagyta a magyar fiút elment Ausztriába. A gyereket a fiatalember gondjaira bízta.
 
Valamiért így kellett lennie… Az a szép h olyan helyen élek ahol nem szeretek és itt maradtam egyedül egy gyerekkel aki miatt azért eléggé meg van kötve a kezem. De a gyerkőc viszont csak rám számíthat… Apja sosem látogatta sose adott egy bahtot sem neki… Valahol az anyja is pont leszarja… Évente egyszer vesz neki ruhát aztán annyi…Nálunk az is elég érdekes volt h a kisfiát vissza akarta vinni a faluba. Nem bántam meg de a kisfiát közel 4 éve egyedül nevelem. Most végezte el a negyediket úgy h 4 éve tiszta kitűnő a kis ember

Én: - “Hát a thaiföldi férjek gyakran hamar lelépnek és le sem szarják a gyereküket. Különben a lányok ezen a téren mások és most mondok egy nagyon furcsát. A gyereked anyja is szereti a fiát, azért látogatja meg, mert ellenőrzi milyen dolga van. Ha egy thai anya tudja, hogy gyermekének jól megy, akkor megy a saját dolgára. Thaiban teljesen normális dolog, a legtöbb gyerek nem a szülőkkel együtt nő fel.”
 
Tudom. Nagyon igaz amit írtál… az anyját megkérdeztem h én megteremtettem mindent hogy a fiad egy normális családban nőjön fel.. Te jó anyának gondolod magad hogy elmentél? Válasz: igen. Nagyon jó anya vagyok. Nem vittem vissza a faluba. Egy olyan emberrel él aki szereti és akit nagyon szeret a fiam. Mindent megteszel érte. Tiszta kitűnő tanuló. Kocsival viszed iskolába. Főzöl mosol takaritasz rá. Évente elviszed a tengerhez 2-3 hétre nyaralni. Jó anya vagyok mert a fiam olyan körülmények között él amit én nem tudok megadni neki…Arra mondjuk nem gondol h ezt ketten is megtehetnénk a gyerekért. Együtt
 
… most teljesen illegális minden. Papíron házasok vagyunk h a gyerek maradhasson….Anyuka Ausztriában és Magyarországon melózik össze vissza…
 
2009 ben elvesztettem anyagilag mindenem (milliárdok) 2018 ban meg jött a teljes érzelmi csőd… Nehéz feldolgozni h valakit szeretsz mindent megteszel neki és fogalmad sincs miért ment el…Mellesleg a komplett örökségem a faluban kötött ki…így igaz. Az ember azt gondolná h minden szép és jó. Természetesen az egész családot én tartottam el a 6 év alatt 
Itt úgy hogy sosem volt vita és veszekedés közölte egyik nap hogy már nem szeret és el fog menni… 2 hét múlva meg is tette. A szép h a mai napig nem tudom mi volt a baja gondja.

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók

https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.