A thaiföldi életfilozófia

 

K.Amery Thaiföldön

Mr. ATM útközben

Az egyik legveszélyesebben élő emberfajtát turistának hívják. Egy idegen országba belépő utazótól rögtön elvárják, hogy nagyot lendítsen az ország gazdasági helyzetén. A pénztárca vastagságát már kilométerekről távcsővel kémlelik, miközben a Dr. Google-ban pörgetve ötleteket  keresnek, hogy hogyan is vágják át a legjobban a védtelen és tapasztalatlan utazókat. Miért is lenne ez Thaiföldön másképpen?

A bangkoki királyi palota előtt állok. Keresem, kutatom a bejáratot, szerencsémre egy jóképű egyenruhás férfi kitűnő angollal segítségemre siet. Közli velem, hogy a palota most nincs nyitva, szünetel a bemenet, két óra múlva jöjjek vissza. A személyzethez tartozik? Természetesen. De ha nem akarok addig unatkozni, akkor menjek le a folyóhoz, ott éppen most indul egy csónak a vízi piacra. Ha sietek még elérem. Segítségemre egy suhancot hozzám füttyent aki elkísér a kikötőbe.  Milyen figyelmesek! A hajójegy csak 25 euróba kerül, szerencsémre még időben érkeztünk. Az utolsó pillanatban kapcsolok, ez egy nagy kamu, Bangkokban nincs is vízi piac.  Ahogy megyek vissza a palotához, látom nincs is bezárva,  az egyenruhás “személyzetnek” is nyoma veszett. Bolondot csináltak belőlem. 

Nem utoljára ezen a napon. A palota után nézelődök hová és merre menjek. Kezemben a bangkoki térkép, szortírozom a látványosságokat. Egy tuk-tukos férfi megszólít, hová szeretnék menni, mi érdekelne. Mutatom neki a térképen egy nagy álló Buddha szobor nincs messze. Nem probléma, de van neki egy jobb ajánlata. 40 baht és elvisz három helyre. Egy híres  templomhoz, egy üzletbe és egy másik Buddha szoborhoz. Szinte ingyen van. Tényleg? Semmi csel? Semmi, mosolyog rám kedvesen. Menjünk.

 A templomhoz elérve rámutat az órájára, 5 percem van, csináljak néhány fényképet és robogjunk tovább. Útközben eszébe jut, hogy telefonálnia kell és egyedül hagy a tuk-tukban. Velem szemben egy indiai mester a ruhaboltja előtt ücsörög. Kedvesen érdeklődik, hogy nincs szükségem egy olcsó öltönyre? Nincs, erről már hallottam, az öltönyök a végszámlán sokkal drágábbak. (Egyébként valójában nem is indiai szabók készítik, hanem sötét zugokban, gyakran betanított és rabszolgaként tartott thai gyerekek.)

Indulás tovább. Taxisom arca mintha egyre barátságtalanabb lenne, valószínűleg rossz hírt kapott a telefonálgatás közben. Talán ezért még egyszer tárcsáznia kell, a telefonfülke éppen, mit ad isten, egy drágaköves üzletnél van, nosza, pont ott is parkol le. Amíg telefonál, addig nyugodtan megnézhetem. A kövek valóban szépek, csak éppen nem eredetiek. Az, hogy a következő út véletlenül egy “olcsó” utazási iroda felé vezet, már el sem mesélem. 

Tudom, most a rutinos utazók felkacagnak, hogy tudtam ilyen ócska és ősrégi trükköknek felülni. Bizony, ma én sem értem, hogy egy szakállas csalás a mai napig változatlanul funkcionál. Amit most elmeséltem az 23 éve történt. Ahogy hallom, a mai napig, ettől függetlenül bátran tovább működik. Egy újszülöttnek minden ócska, átverős trükk új.

Ha valaki Thaiföldön szeretné elkerülni a turistabetyáros csapdákat, az első szabály, hogy ha az utcán leszólítják, akkor menjen gyorsan tovább. A thaiföldi, aki alaptermészete alapján visszafogottabb és visszahúzódó, sosem fog minden ok nélkül egy idegent az utcán megszólítani. Ha csak nem szeretne tőlünk valamit. És ez, mekkora meglepetés, szinte mindig a pénzünk lesz. Mr. ATM útközben.

A világ minden országában a turistának elengedhetetlen tanács, hogy vigyázzon az őt körülrepkedő  átverőkre. Ez Thaiföldön különösen érvényes. Az állandó mosolygó és kedves légkörben a turistákban az a téves jóhiszeműség ébred, hogy ebben a barátságos világban veszélyek rá nem leselkedhetnek. És már lóg is a kisujja a biliben.

Egy kedves és csinos thaiföldi lány, aki egy díjtalan Sex-Show-ra csalogat a mögötte lévő bárba, biztos minden lesz csak ingyenes nem. Főleg akkor nem ha egy  híres-hírhedt Ping-Pong műsorokra invitálnak be. 

A piroslámpás negyedekben vigyázzunk hová lépjünk, mindenhová csapdákat ástak. Minél barátságosabbak a bárban, annál szűkebb lesz később a  kelepce, minél többet iszunk, annál többet, gyakran a tízszeresét fizetjük. 

A segítőkész thaiok, akik lelkesen a vonat- illetve a buszjegy vásárlásnál pártfogásba vesznek, sem lesznek költségmentesek.

Az utcai  pénzváltásnál ügyeljen mindenki a pénzjegyek kinézetére és értékére. Ócska trükk, de sajnos gyakran működik. A váltó leszámolja előtted a pénzt és egy részét - miközben kiteszi neked az ablakon - “véletlenül” maga elé ejti a földre. Ebből szinte senki sem vesz észre semmit sem. Ha kezedben van a pénz, rögtön számolj a váltós előtt utána.

A taxisok között a világ minden országában vannak gazemberek. Bangkokban kötelező a taxióra, ne engedd magad szédíteni, hogy éppen bedöglött vagy elfelejtette bekapcsolni. Óra nélküli taxiba, tuk-tukba addig ne szállj be mielőtt ki nem alkudtad az árat. De ezt az összeget muszáj is lesz kifizetned. A phuketi taxismaffia hírhedt, itt legyél különösen figyelmes.

Sose fogadj el egy taxistól ajánlatot egy szállodára, egy étteremre, és isten őrizzen meg egy  “kedvezményes” utazási cégtől. 

Főleg a kínai negyedben előfordulhat, hogy egy kedves lány megkér minket, hogy fotózzuk le a barátjával. Cheese, és máris fennakadtunk a horgon. Hálából kapunk egy csésze ingyenes teát próbálni. Aztán még egyet, meg még egyet, meg még ötvenet. A végén a borsos számlánk vége ki fog nyúlni az utcára. 

Egy nagyon veszélyes, szinte kivédhetetlen csapda, amikor egy thaiföldi rendőrnek éppen az jut az eszébe, hogy gyanúsak vagyunk és ellenőriz minket. Ez főleg a hónap végén szokott előfordulni, amikor már túl éhes otthon a családja.

Ruhánk, autónk átkutatása közben, hipp-hopp kezükbe kerül egy tasak kábítószer. Na, ezt védd ki. Szerencsére ez a valóban aljas levágás nyilvánosságra került, mert nagyon sok turista panaszt tett, így a bűncselekmény egyre ritkább lett.

Közben azért lassan felmerül a kérdés, hogy ha mindenki tudja és egyértelmű, hogy becsaptak minket, mit is tehetünk ellene. Mindenkit el kell, hogy keserítsek, szinte semmit sem, ezeket a békákat le kell nyelnie. Ok, elmehetsz a követségre, majd meglátod mi lesz. Vagy a turista rendőrségre. Pereskedni nem lesz semmi értelme. Én is tanácstalan vagyok ebben a kérdésben, egy értelmes és hasznos tanácsot adni nem tudok. Ha groteszknek is tűnik, a legjobb megoldás ilyenkor mosolyogni és elkezdeni alkudozni. De akinek van ötlete és élménye, nyitott vagyok mindenre, lehet a kommentekbe benyomni. De nem szeretnék ott thaiok elleni általánosításokat és uszítást látni. Nem csak a csalások érdekelnek, hanem a megoldások is minket. Segítsünk egymásnak, de ne általánosítsunk és ócsároljunk senkit.

Szerintem az egyik legveszélyesebb csapdába akkor kerülnek a turisták, amikor kibérelnek egy robogót, vagy egy autót vagy egy Jet-Ski csónakot. 

Én tudom, baromi csábító. Egy kismotor, amihez még jogosítvány sem kell, napi bérlése szinte ingyenes. Csak egy útlevél kell és máris roboghatunk körbe. De legyünk vele tisztában, hogy a kibérelt járművet vissza is kell vinned. Előfordulhat, hogy ilyenkor többet kell fizetned mint a kétkerekű valódi értéke.

Járművet bérelni Thaiföldön mindenhol lehet, a turistás központokban meg dögivel. Egy robogót már nevetséges napi 200 baht-ért is bérelhetünk.

De legyél nagyon óvatos. Már annak is  gyanúsnak kéne lennie, hogy ezeket a mocikat thaiföldiek nem is bérelhetik. A másik dolog, a legtöbben nem elégednek meg egy másolattal az útlevélről, hanem megtarják az eredeti, számodra fontos dokumentet. Ha nem vagy biztos a dolgodban, kérdezd meg a hoteled, hogy hol szabad járművet bérelned. Ezt tettem én is Samuin. A válasz az volt, hogy sehol sem.

Ok, de te mégis szeretnél a szigeten mozogni, és vállalod a kockázatot, én semmitől sem beszéllek le. A bérlés előtt fotózzál le a minden, de minden karcolást, horpadást a motoron. És mindezt a thaiföldi kölcsönző segítségével. Lehet később, amikor a járgányt visszaadod, nagy szükséged lesz rá. 

Ha ezt nem teszed meg, akkor nagy esélyed van egy horribilis összeg kifizetésére. A kölcsönző minden karcolást rád fog kenni és kártérítést követelni. Addig nem is adják vissza az útleveled.

Gondosan ellenőrizzük le a bérelt jármű műszaki állapotát, főleg a lámpákat, fékeket. Gondoskodnod kéne egy jó biztosításról is, ez sem lesz mindig könnyű, főleg thai nyelven nem és  azt sem tudod hol és hogyan kell.

Ha balesetbe  keveredsz akkor még nagy bajba is kerülhetsz. Egy balesetnél nem mindig a szabálytalanul közlekedőt büntetik meg, hanem felbecsülik, hogy a károkat ki tudja megfizetni. Ez mindig te leszel, ha hibás vagy, ha nem. Erről a rögtön odatoppant rendőr is fel fog világosítani. Meg arról is, hogy sérültek esetén nagy az esélyed börtönbe kerülni. Ilyenkor mindig az is ki fog derülni, hogy a rollerekhez mégis jogosítvány kell. A thaiföldi bíróságok lassúak és nem pártatlanok. Egy segítőkész ügyvéd előre benyújtott számlája, több tízezer baht is lesz.

A világsajtót néhány éve  bejárta egy hír, három indiai turista bérelt egy Jet Ski-t Phuketen. Ez valóban egy pompás mulatság, vihar sebesen gázt adni és robogni a tengeren. Amikor az egyik visszavitte a csónakot, hatalmas meglepetés érte. A csónak alján egy horpadást fedeztek fel. Javítása, 10000 baht, azonnal kell fizetni. Az indiai megpróbált védekezni, amíg észre nem vette, hogy egy csapat sötétképű thaiföldi legény gyűrűjében áll. Szerencséjére felbukkant egy rendőr, akiről kiderült, hogy jobb lett volna ha nem is jött volna. Kitudódott, ő is a bandához tartozott. Mindenesetre lealkudta a 10000 baht-os kártérítést 8000-re. A thaiföldi rendőrség, barátunk és védelmezőnk.

Aki azt hiszi, hogy egyedi eset, az nagyon téved.

Videó:https://www.facebook.com/KarcsiAmery/videos/359355875793827

Thaiföld a turisták számára a világ egyik legbiztonságosabb országa, kivéve a déli, Malajziával határos tartományokat, ahol muszlim szeperatisták gyakran bombákat robbantanak. Az ország legnagyobb részében lányok, asszonyok még éjjel is minden zaklatás nélkül sétálhatnak, utcai rablások ha vannak is, de nagyon ritkák. Aki betart néhány ésszerű szabályt, megfogad jóindulatú intelmeket és elkerüli a piroslámpás negyedeket, kicsit odafigyel az ép eszére a „Full Moon Party-kon“, azoknak semmi panaszuk nem lesz. Thaiföld egy kimondottan barátságos, kedves,  vendéglátó ország. Kerüld az “önzetlen” embereket, akik segíteni szeretnének és mindentől és mindenkitől meg akarnak védeni téged. Ez vonatkozik a magyar “idegenvezetők” nagy részére is. Semmitől sem kell téged megvédeni, csak ezektől a haramiáktól.

Egy kirándulás a régi sziámi fővárosba, Ayutthaya-ba nem muszáj csoporttal 100 euróért menned. Vonattal, busszal is el lehet Bangkokból oda sokkal olcsóbban döcögni. Ok, te mégis szeretnél egy idegenvezetőt, lehetőleg anyanyelvűt? Megértem. Akkor kicsit nézegess és ne ugorj be az elsőnek, hasonlítsd össze az árakat és a szolgáltatásokat.  Tulajdonképpen nem is nehéz a záptojást elválasztani a tyúktól. Ha az “utaztatók” reklámos oldalain látod, hogy rögtön  azzal kezdik mennyit kell fizetni előlegre, vagy magyar fórumokban olvasod, hogy mindig magukat dicsérik, más országokat és kollégákat állandóan lehúznak, szüntelenül hangoztatják ne oda menjetek hanem ide, hozzám gyertek, na, pont ezeket kerüld el.  

További posztok itt találhatók:https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: 

Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.