K.Amery Thaiföldön
A thaiföldi politika - Bhumibol Adulyadej
őfelsége IX. Rama
Bangkok, hivatalos neve Krung Thep Mahanakhon Amon Rattanakosin Mahinthara Ayuthaya Mahadilok Phop Noppharat Ratchathani Burirom Udomratchaniwet Mahasathan Amon Piman Awatan Sathit Sakkathattiya Witsanukam Prasit, a thaiföldieknek Krung Thep és csak a külföldnek Bangkok, 1782-től Thailand fővárosa. Lakosságának valódi számát senki sem tudja, mert amikor elkezdik számolni őket és a végére érnek, addig ki és bement 1-2 millió ember. Maradjunk abban, hogy az “Angyalok városában” és környékén kb. 10 millióan élnek, vagy többen vagy kevesebben. Bangkokról csak superlativusokban lehet beszélni, neve a 169 betűjével világrekord, évente 20 millió turistájával (a Covid előtt) a világ leglátogatottabb városa. A metropolisz hihetetlenül hatalmas, a forgalma utcán vagy vízi csatornákon borzalmas, a modern és a hagyomány, a luxus és a nyomor kontrasztjának és összefonódásának óriási világa. Több mint 400 templom, paloták, kulturális kincsek tömege, megszámlálhatatlan piac, világhírű street food, XXXL bevásárlóközpontok rengetege. Centruma nincsen, de ha nagyon szeretnél, akkor a több tucat jelentkező Plaza közül választhatsz egyet.
De rekordok nem csak nagyságban szerepelnek, Bangkokban sikerült a világ leghosszabb csókja, (58 óra, 35 perc, 58 másodperc) ők tartják a tömegmasszírozás szinkronos (600 emberen) világrekordját, a világ legnagyobb vízipisztolyos csatáját, és még sorolhatnám, mindig kitalálnak valami hülyeséget. Ne zavarjon senkit, hogy a rekordok nem mindig nemesek, a balesetek száma, az állandó és átláthatatlan szmog, bűz, a környezetvédelem semmibe vevése és szennyeződése, a több millió tonna szemét nem tartozik a főváros erényei közé.
Bangkok ma Thaiföld politikai, gazdasági és kulturális központja és Dél-Kelet Àzsia egyik legjelentősebb városa, a nemzetközi forgalom csomópontja. Erre talán I. Rama király sem számított, amikor 240 évvel ezelőtt, 1782-ben, egy Bang Kok nevű faluban, földbe szúrta városalapító kardját, - itt és most - és elrendelte az új főváros felépítését. Rohamos sebességgel felemelkedtek a városfalak, új csatornákat ástak, a királyi palota alapköveket letették, Bangkoknak el kellett érnie, sőt túlszárnyalnia, Ayutthaya szépségét. Templomok épültek, többek között Wat Phra, amely máig a már említett smaragd Buddha szobor őrzőhelye lett. Hogy az alvó faluból idővel mi valósult meg mindenki láthatja aki a mai lüktető, nyugtalan, sosem alvó Bangkokot meglátogatja. Egyszerűen mega.
A 19. században IV. Rama király, Mongkut, idejében, az ország eléri legnagyobb kiterjedését, egyre inkább megnyílik nyugat felé. Politikai, kereskedelmi kapcsolatokat vesznek fel, többek között Nagy-Britanniával, Franciaországgal, Portugáliával, Amerikával. Megszűnt a rabszolgaság, a jobbágyság, a király előtti hasoncsúszkálás. (Az utóbbit, mert olyan szép volt, a 20. században ismét bevezetik.)
IV. Ráma rájött az idegen nyelvek tanulásának fontosságára, iskolát állított fel a palotában az utódai és az udvaroncok gyermekei számára. A diákoknak, többek között, angolul kellett tanulnia. A tanárnő, Anna Leonowens, valójában nem angol hanem indiai származású, naplójában örökítette meg a thaiföldi udvarban való életét és kapcsolatát Mongkut királlyal. A füllentéssel teli emlékiratból egy regény készült amelyet többször megfilmesítették, de dráma és musical is készült belőle. Legutoljára 1999-ben, Jodie Foster és Chow Yun-fat főszereplésével színpompás mozit mutattak be. A film, “Anna és a király”, vegyes kritikát kapott, Thaiföldön be is lett tiltva. Azzal indokolták, hogy a film olyan jeleneteket tartalmaz, melyek tiszteletlenek a királlyal szemben és valóságtalan dolgokat mesél el. Szerintem haragjuk nem is volt alaptalan, főleg thaiföldi szemmel nézve nem. Valószínűleg az is bántotta őket, hogy a királyt alakító színész nem thaiföldi, hanem kínai volt.
De menjünk tovább.
A Siam név, amit eddig csak a külföldiek használtak a thaios területekre, hivatalos lesz, az eddigi szokásoktól eltérően, amikor az országnevet mindig a főváros után nevezték meg. Ügyes hinta-palinta politikájuknak köszönhetően az egyetlen ország a térségben amelyet sosem kolonizáltak, habár területének nagy részét elvesztette a franciákkal és az angolokkal szemben. Az első világháborúban még a nyugati országok szövetségeseként harcoló thaiok a 2. nagy összecsapásban már a japánokkal és a fasiszta Németországgal barátkoztak, amely szövetség eredménytelenül, 1944-ben véget is ért. ( Ebben az időben születik meg a Kwai folyón lévő híd és a thaiföldi “halálvasút” legendája, amiről már pontosabban beszámoltam).
Az eredeti cél, a régi országhatárokat visszaállítani nem sikerült, így a már 1939 óta Thaiföldnek (szabadok országa) nevezett állam véglegesen az összes környező országban hatalmas területeket vesztett. Többek között a későbbi Indokínának nevezett részeket. A világháború után új fejezet kezdődik a thaiföldi politikában, a szokásos zűrzavaros idők ezek, mindenki más akart, mindenki mást tervezett, mindenki mindenkivel harcolt, Thaiföld neve, ha csak rövid időre is, ismét Siam lett. Az ország, mint már említettem nagyméretű területeket veszített, cserébe Amerika barátja lehetett. A “barátság” ma is tartós, mint azt az országban számos amerikai katonai támaszpont is bizonyítja. A fáradt, pihenésre jogosan rászolgált katonák, akik Vietnámban senki sem tudja miért harcoltak, a 60-as években egy tengerparti városban, thaiföldi potyára pihenhetik ki magukat. Az üdülőhelyen lehet lazulni, strandolni, jókat enni és inni, van minden ami szem szájnak ingere. Eredménye ma egy turistás központ, a neve Pattaya.
De térjünk vissza gyorsan 1946-ra. Hosszas csetepaté után megszületik egy demokratikusnak mondható alkotmány, katonák, hivatalnokok politikai munkát nem vállalhatnak, a szerzetesek különben is ki vannak a politikából zárva. A bajból sosem elég, rejtélyes körülmények között meghal az ifjú uralkodó Ananda, VIII. Rama. Eljött az idő, hogy politikai színpadra lépjen fiatalabb testvére Bhumibol Adulyadej, aki IX. Rama néven Thaiföld egyik legjelentősebb királya lesz.
1946-ban tragikus és rejtélyes körülmények között meghal a bátyja Ananda, így a korona az ő fejére kerül, a koronázásra 1950 május 5.-én, a királyi palotában kerül sorra.
Nincs könnyű dolga. Az ország gazdaságilag a padlón, infláció, korrupciós botrányok és a már megszokott katonai puccsok jellemzik uralkodása első és következő éveit. IX. Rama keze is meg van kötve, 1932 óta az abszolutizmust egy - mi más mint - katonai puccs elmossa, azóta Thaiföld alkotmányos monarchia.
Ez nem jelenti azt, hogy őfelségének csak reprezentációs feladatai voltak, vagy nem volt a politikára hatása és beleszólása. Elkötelezettsége nem csak ragyogásának mutogatása szűkült, még akkor sem ha az akkori miniszterelnök ezt szívesen látta volna. Uralkodása 70 évében mérhetetlen népszerűségre tett szert a lakosság körében, mert számára mindig fontos volt, hogy a nép életkörülményeit és a környezetét megjavítsa. 1962-ben egy trópusi ciklon óriási károkat okozott Thaiföld északi részén, a király adománygyűjtő akciót szervezett. A királyi alapítvány a mai napig létezik, az összegyűlt pénzzel a károsultakat támogatják, még 42 évvel később, a 2004-es cunami miatt mindent elvesztett áldozatokat is segítették.
Több mint 1000 projekt kötődik a nevéhez, amelyek elsősorban vidéki problémákat oldottak meg, mint a mezőgazdaság vízellátása, mocsarak lecsapolása, öntözési rendszerek kiépítése. Elősegítette a thaiföldi éghajlathoz alkalmazkodó, magas hozamú zöldségek és gyümölcsök termesztését, sok parkot, farmot létesített. Ha valakinek útba esik egy királyi kertészet, ajánlom a megtekintését. Gondoskodott az egészségügy felújításáról és a betegek szállításának megkönnyítésén is. Elsősorban az ő érdeme az északi területeken, a híres-hírhedt az “arany háromszög-ben”, az ópium termesztés felszámolása.
1973-ban népfelkelés tört ki a katonai uralom ellen, amelyben 500 000 thaiföldi vett részt. A „három zsarnok”-nak nevezett tábornokok, brutális erővel, tankokkal és helikopterekkel támadtak a tüntetőkre. Az október 14-én, a vérontás tetőpontján Bhumibol kinyitotta Chitralada palotájának kapuját, hogy a demonstrálók biztonságba kerüljenek. Megvonta támogatását a katonai zsarnokoktól és felkérte őket, hogy hagyják el az országot. A katonaság élére Krit tábornokot állította, miniszterelnöknek Thammasat Egyetem jogászprofesszorát és rektorát, Sanya Dharmasaktit, nevezte ki.
A király számára egy másik, talán a legnagyobb, kihívást az 1992. május 17-i újabb mészárlás jelentette, amikor megint egy katonai junta a tüntetők százait mészárolta le. Amikor a vérfürdőnek nem akart vége lenni, Bhumibol király - újra - kinyitotta bangkoki palotája parkjának kapuját és a menekülteknek védelmet biztosított. Azonnal maga elé rendelte a katonaságot és a tüntetőket, és a főparancsnoki egyenruhájában demonstráló király és a filmkamerák előtt mindenkinek a vérontás befejezésére esküdnie kellett.
Ezek a történetek természetesen az ország legmesszebb lévő zugában élőknek sem kerülte el a figyelmét, a király népszerűsége egyre inkább hatalmasabb lett.
IX. Rama kétségtelenül a legjelentősebb thaiföldi királyok közé tartozik, akinél kikristályosodik a thaiföldi politika három legfontosabb oszlopának, a királynak, a nemzetnek és a buddhizmusnak, szoros kapcsolata, melyek fontos meghatározói a thaiföldi életfilozófiának. Uralkodásának mottója volt, mindig és kizárólag népe érdekében uralkodni és népéről gondoskodni, amelyre a koronázása alkalmával esküt is tett.
Életéhez több legendás anekdota fűződik, többek között egy kutyushoz való kapcsolata. Tongdaeng (magyarul réz) nevű kutyát az utcán találta, szeretettel magához vette és meggyógyította. Tongdaeng hamar megtanulta az udvari protokollt, tiszteletteljes és illedelmes volt, mindig betartotta az udvari szokásokat. A király egy könyvet is írt és kiadatott az életéről, melynek sikere még a Harry Potter bestsellert is elhomályosította. A könyvet egy film követte, óriási sikerrel.
De nem csak íróként hanem zenészként, zeneszerzőként, fényképészként, festőként, és mint sportember is jeleskedett. A vitorlázás rajongójaként 1967-ben a Délkelet-Ázsiai játékokon aranyérmet nyert.
Szenvedélyes szaxofonos volt, többek között még a világhírű Benny Goodman jazzmuzsikussal is a királyi palotában közös előadást tartott.
Sirikit Kitiyakara királynővel való házasságából négy gyermeke született, Maha Vajiralongkorn koronaherceg, Ubol Ratana hercegnő, Maha Chakri Sirindhorn hercegnő és Chulabhorn Walailak hercegnő. Fia, Maha Vajiralongkorn, ma X.Rama néven Thaiföld királya.
Folytatás következik.
u.i. Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy a thaiföldi királyi család legkisebb kritizálása, megsértése súlyos következményekkel járhat, még akkor is ha ez csak nyilvános internetes oldalakon történik.
Hasonlóan nem a legjobb ötlet a thaiföldi politikusok, rendőrök, hivatalnokok stb. kikezdése sem. Ezért udvariasan megkérek mindenkit, hogy ilyen kommentálásoktól kíméljenek meg, ne akarjon senki okosabb lenni az okosnál. Előre is köszönöm.
További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók
https://www.facebook.com/KarcsiAmery
Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése