K.Amery Thaiföldön
A thaiföldi politika - A 21. század
2013 december 5, Bangkok. Bhumibol Adulyadej, őfelsége a IX. Rama, a szeretett és tisztelt thaiföldi király 86. születésnapja. Mindenki a beszédére, segítségére vár. Thaiföld hónapok óta (megint) az anarchia szélén áll, a tiltakozások egyre durvábbak, nem csak sebesültek hanem halottak is vannak. Hogy az indulatok lecsillapodjanak, mindenki a király közvetítésére, beszédére vár. Nem először az életében.
Thaiföld 1932 óta alkotmányos monarchia, most mondhatná mindenki, hogy az uralkodó politikai szerepe hasonló, mint az angol királyi ház délutános teát szürcsölő feladata. Nincs ennél nagyobb tévedés! Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy a thaiföldi életfilozófiát, politikát, kultúrát, hagyományokat nem szabad és nem lehet európai szemmel megítélni, megismerni, megérteni.
Az első, a thaiföldi politikával foglalkozó posztom alatt megjelent egy kommentár amely találóbban nem is fejezhetné ki a IX. Rama király szerepét a thaiföldi társadalomban. Idézem, egyik olvasóm írta: -“IX.Rama tiszteletét és szeretetét csak az érti és érezheti át, aki köztük él(t), európai ésszel az felfoghatatlan!” - És ez pontosan így is van. Ha valójában politikai hatalmát meg is nyirbálták, de tekintélyével, kisugárzásával hatalmas befolyása volt a thaiföldi politikára. Szavának nem csak a nép körében volt súlya, hanem elért a legfelsőbb politikai körökig. A több évtizede trónon ülő király a válság idején (is) az egység fontos szimbóluma és a thai identitás legfontosabb oszlopa volt.
“Phrabat Somdet will do it! - A király fog segíteni!” - cseng a fülemben a mondat a mai napig. (Ha a thaiok a királyukról beszélnek, nem a családi néven -, vagy nem a farangos Rama-nak nevezik, hanem szinte mindig a Phrabat Somdet kifejezést használják, ami a “jelenlegi királyt” jelenti.)
Már egy nappal korábban, a király másnapi születésnapjára való tekintettel, a tüntetéseket felfüggesztik, a napot “nagytakarításnak”, (mindent megbeszélünk) keresztelik. Mindenki feszülten várta az uralkodó beszédét.
De a király, a nemzet atyja, öreg és beteges, beszédében nem az erőszakos összetűzésekről beszél, hanem “csak” az ország egységére kéri a nemzetet. Mindenesetre néhány nap múlva jóváhagyja a parlament feloszlatását és az új februári választásokat. Az utóbbiból nem lesz semmi. A király kérése nem sokat segít, a tüntetések egyre agresszívabbak, 2014 májusáig több tucat halottat, több száz sérültet követelnek. A tüntetők áruházakat, épületeket, autókat gyújtanak fel, minisztériumokat, tereket, parkokat foglalnak el. A több hónapon keresztül folytatódó incidensek már fegyverrel is folytatódnak, bombák, gránátok robbantak, géppisztolyok ugatnak, politikai gyilkosságok történnek. A januárban kezdődő “Bangkok shutdown” csak élesíti a helyzetet, a főváros legfontosabb pontjai a “sárgaingesek” kezébe kerülnek, akik blokkolnak mindent. Mint hangoztatják, csak békésen és imádkozással. Azért a biztonság kedvéért fegyvereket is hordanak.
A felfordulás kiindulópontja egy, még októberi-novemberi, amnesztiatörvény tervezése, melyet a miniszterelnök, helyesebben asszony, Yingluck Shinawatra és pártja tervezett. Célja, a 2006-ban elüldözött és a miniszteri posztjáról leváltott testvére, Thaksin Shinawatra, felmentése és rehabilitálása. A thaiföldi “sárgainges” ellenzék tömeges felvonulásokkal válaszol a kormány javaslata ellen. Az amnesztiatörvény ugyan elmaradt, de a palack már veszedelmesen gőzölgött. A kormányt bábkormánynak tekintik, amelyet a miniszter asszony száműzött testvére, Thaksin Shinawatra, a háttérből vezet és a tüntetések már lassan, de biztosan a „Thaksin-rendszer” ellen irányulnak. Most már sokkal többről van szó, a tüntetők az alkotmányos intézmények elhanyagolásával vádolják a kormányt. Korrupciós vádak kerülnek a felszínre, amelyek nem csak gazdasági hanem politikai korrupciót is feltártak. Az ország két politikai csoportra szakadt, a “sárgaingesekre” és a vörösingesekre. A sárgainges mozgalom elsősorban a kiváltságos és lojális elitből, a felső rétegből, a kereskedők, köztisztviselők és katonatisztek középosztályából állt. A “vörösingesek” Thaksin pártja oldalán harcoltak, túlnyomórészt vidéki, főleg az Isaanból és az északi falvakból származó szegényebb földműves osztályhoz tartoztak. Valóban, az egykori miniszterelnök sokat tett a vidéki lakosságért, ezért rengetegen tisztelik, most tömegével a fővárosba indultak. A legfőbb célkitűzésük a kormány megvédése és egy a katonai beavatkozás a thaiföldi politikai életbe való elhárítása volt. Céljukat nem érték el, 2014-ben egy katonai puccs, Prayut Chan-o-cha tábornok vezetésével megdönti a Thaksin párti kormányt, a miniszter asszonyt elkergetik és a hadsereg átveszi “ideiglenesen” a hatalmat.
Ugorjunk néhány évet, vajon napjainkban mi is történik a thaiföldi politikai életben. A politikai hatalom még mindig és “ideiglenesen” a puccsos katonaság, Prayut Chan-o-cha tábornok és miniszterelnök kezében van. Nem sokkal a 2014-es katonai puccs után a junta megszigorította a meglévő számítógépes bűnözés elleni törvényeket és korszerűsítette a komputeres rendszert. Céljuk biztos nem Pokémon vadászat volt, hanem sokkal inkább, hogy megvédjék a régi hatalmi struktúrákat. A legfőbb feladat a politikai ellenzék digitális ellenőrzése és gyors nyomon követése lett. A hatalom, a vagyon, a hadsereg és a rendőrség (mint mindig) a lakosság 1%-ának kezében volt és van, és csak az elit osztályt védelmezi.
A politikai hangulatot erősen befolyásolta a korona világjárvány hatása a thaiföldi gazdaságra, főleg a turizmusra, amely a thaiföldi bevételek mindig 20 %-át hozta. Ez a bevétel most teljesen elveszik. Thaiok százezrei kerültek koldus szintre, az öngyilkosságok száma a legnagyobb lett a térségben, a politika csak hébe-hóba segít a sürgős segítségre szorulóknak. A kormány botrányokba keveredik amin biztos nem segít, hogy kiderül a hatalom birtokosainak egy része egymás hegyén hátán korrupt, orrba-szájba lopnak, csalnak, hazudnak.
Példákat szeretnél? Hát kérem szépen.
A rendőrségi botrányok szinte mindennaposak. A "Joe Ferrari" becenévre hallgató rendőrtiszt a kábítószer elleni harc dicsőséges hőse, amíg egy kábítószerrel kereskedő férfit a rendőrségi őrsön halálra nem kínoznak. Az ezt követő kivizsgáláson kiderült, hogy Joe kapitány elég jól kereshetett, mert Bangkokban és Uttanaphonban lévő medencés palotájában rengeteg luxusautóra bukkantak, többek között Ferrarit, Porschét, Lamborghinit, Bentley-t, Audit és Mercedes Benz-et. Neki is biztos jó barátai lehettek, vagy rendőrnek kéne lenni Thaiföldön. A vizsgálatok folyamán az is kiderült, hogy sutyiban barátaival luxusautókat foglaltak le és azokat vagy elárverezték, vagy más országrészbe, országokba csempészték.
Nem az első és szerény véleményem szerint nem is lesz az utolsó. Az abszolút monarchia 1932-es vége óta Thaiföldön 18 tényleges vagy megkísérelt katonai puccs történt. Miért is lenne a közeljövőben minden másképpen?
Csak érdekességből mesélem, hogy én ezekben a időkben Bangkokban többször is megfordultam és a saját szememmel sok mindent láttam. Most, hogy olvasom saját soraimat szinte ledöbbenek, hogy ezekben a napokban mik is történtek. Tény, Bangkok akkora város, hogy a lakosságának nagy része ezeket a tüntetéseket nem is vette észre. Legfeljebb ha munkába, vagy hazafele ment, vagy a televízión nézte. A vidéki lakosság még ennyit sem. Én is csak töredékekre emlékszem, pl. hogy egyszer véletlenül átmentem a vörösök és sárgák között egy téren. A két csapat alig néhány méterre volt egymástól, az egész engem egy piknikező tömegkirándulásra, mint ellentétes harcokra emlékeztetett. A legtöbben kényelembe helyezkedtek és ettek, ittak, beszélgettek, a legtöbben aludtak, az ellentétes táborra oda sem bagóztak. Messzebb hébe-hóba katonák álltak. Ahogy átmentem a két csoport között szerintem engem senki még észre sem vett. Természetesen egy ez teljesen hamis és groteszk pillanat volt, a harcok általában éjszaka dúltak, sok kiégett autót, felgyújtott autógumit, lángoló üzletet, ripityára tört boltot láttam. Láttam tankokat Bangkok forgalmasabb pontjain, és egyszer két rohamsisakos katona visszaterelt, hogy erre most nem lehet. Nevetnem kellett, mert egy betongyűrűből ugrottak elém. Én a mai napig nem tudom, hogyan fértek be mind a ketten és mit is csináltak különben odabent. Hogy egészen őszinte legyek, én nem is értettem meg, hogy az agresszív tüntetéseket hetekig “büntetlenül” eltűrték és a rendőrség vagy a katonaság nem lépett fel erélyesebben. A várható katonai puccs és az azután következő viszonylagos nyugalom sokaknak megkönnyebbülést jelentett.
Láttam a bangkoki Siriraj kórház előtt a thaiok tömegét, akik itt éjjel-nappal imádkoztak és adományoztak. Ebben a kórházban volt 2009 és 2013 között fekvő beteg, Bhumibol Adulyadej király, a klinika saját külön szárnyában.
Egy tábornok egy fényképes találkozó kapcsán védően felemeli a kezét, hogy védje a szeme világát az erős napsugártól. Mit ad isten, a csuklóján egy méregdrága (35000 euró) karóra ragyog. A kérdésre, erre meg honnan volt pénze kiderül, hogy a barátjától csak kölcsönbe kapta. Figyelmes újságírók kiderítik, hogy “Tábornok Rolex”-nek sok barátja lehet, mert 25 luxus karórával és egy halom drágakővel dicsekedhet, amelyeket sosem jelentett be. (Thaiföldön, ha egy tábornok vagy hivatalnok hivatalba lép, akkor egy vagyonnyilatkozatot alá kell írnia. Sajnos az övében még egy felhúzós csörgőóra sem szerepelt.)
A thaiföldi politikai kakaójának tejszínhabja a felszínre kerülő u.n. megvesztegethető “kobrák” lettek. Képviselők, akik gyakran zsíros összegekért a parlamentben a katonaság érdekében szavaztak. A megvesztegetés összege gyakran az 1 millió bath-ot is elért, nem csoda, hogy ennyi pénzért mindenki puszipajtás lett.
2018-ban megalakult a Future Forward Party, „Jövő Előre Párt”-ja, rövidítve FFP, amely a fiatalság körében hallatlan sikernek örvendett és akik hamarosan százezrével a párthoz csatlakoztak. Követeléseik azonban most alapvetően különbözőek mint a szokásos rendetlenkedések. A párt fő célja a katonai hatalom megdöntése, a polgári politika elsőbbsége, a puccsok megelőzése, valamint a thai társadalom általános demokratizálása és liberalizációja volt. De a követelések érintették a női jogokat, az abortusz megtiltásának megszüntetését, a monopóliumok felszámolását és még sok más egyebet. A fiatal pártra természetesen a hatalmat birtokló osztály is felfigyelt, főleg miután a 2019-es választásokon a harmadik helyett elérte. Gyorsan kitalálták, hogy az FFP választási csalásokkal szerzett olyan sok szavazatot, a pártelnököt felfüggesztették puha székéből és választási törvények megsértésével vád alá helyezték. Még azt is kifigyelték, hogy a párt logója az illuminátorok jelképére hasonlít, és ez már tényleg több volt a semminél. Nem akarom szaporítani a szót, eljárás eljárást követett amelynek a végeredménye a párt felosztása, betiltása lett, a vezető tagokat minden politikai tevékenységből “ideiglenesen” kizártak.
Amit ezekkel a fentibb példákkal érzékeltetni szeretnék, hogy a thaiföldi népnek több mint egy oka is lehetett volna, hogy megint az utcára menjen és tüntessen. Nem is kellett sokáig várni. A rendőrség és a politikai hatalom teljesen meglepődött, amikor, látszólag a semmiből, egy egészen új, fiatal, friss mozgalom született, radikális gondolatokkal, akiknek semmi sem szent és sérthetetlen. A királyi trónus sem.
Az első tiltakozások, amelyeket kizárólag bangkoki egyetemisták szerveztek, 2020-elején kezdődtek és főleg három követelésük volt a kormánnyal szemben. A parlament feloszlatása, a nép megfélemlítésnek beszüntetése (korona rendelkezések) és egy új alkotmány kidolgozása. A mozgalom színes, szimbólumok a mutatott 3 ujj a kézen.
A fiatalság fellépése csak a rendőrségnek volt meglepetés, már évek óta gőzölgött a kondér. A digitális világ kinyitotta Thaiföldön is a kapukat, a tájékozottabb városi fiatalság előtt nem maradt titokban a más országok, környezetük, világuk politikája. A bangkoki tanult, értelmes, világot látott és járó fiatalságnak már szűkösek a thaiföldi, évszázados hagyományok. Új utakat, lehetőségeket, reformokat keresnek. Sokan nem csak a buddhizmusnak fordítanak hátat, hanem felmerül a fejükben a kérdés mi is a vagyon igazságos elosztásának rangsora. És amire még sosem volt eddig példa, felmerült bennük a monarchia szerepének a kérdése.
Egy politikai megmozduláson már 100000 voltak jelen. A tüntetések egyre gyakoribbá váltak, összetűzések a rendőrséggel következtek. A legfelső lépcsőfok egyre keményebben reagált, a vezetők ellen vádat emeltek, többen el is tűntek. Bevetették a katonaságot és a rohamrendőrséget, a letartóztatások tömegesek lettek. 2021 novemberében az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a fiatalság követelései alkotmányellenesek és elrendelte, hogy szüntessék meg a mozgalmat. Itt a vége, fuss el véle.
Az elmúlt 60-70 esztendő számtalan katonai puccs, tüntetés, megmozdulás jegyében telt el. Én nemigen látom, hogy akármilyen jelentős változást eredményeztek volna, ezek inkább füstfelhők mint lángok voltak. 2020-ban a tüntetések bohócságba fulladtak, a tüntetők sárga gumikacsákkal vonultak fel a parlament elé. Amikor a rendőrség vízágyúkkal támadt rájuk, legalább arra jók voltak, hogy megvédje őket a vízsugártól.
A thaiföldi politika éles tükörképe és egyben meghatározója a thaiföldi életfilozófiának, a merev, nem változtatni képes, fejlődésképtelen hierarchikus rendszernek. Minden marad a régiben, a centrális thaiföldi osztály kezében. Lényeges reformok nem születnek, a régi kitaposott úton mozog mindenki. A vezetők gyakran változtak, újításokat nem látok.
Nem is meséltem az évtizedek óta szeparatista megmozdulásokról, a Dél-Thaiföldön élő muzulmán lakosságról. Pattaniban és környékén szinte rendszeresen bombák robbannak, a thaiföldi rendőrség tehetetlen, politikai megoldás nincs egyenlőre.
A thaiföldi-kambodzsai határok problémájának megoldása is várat magára, még akkor is ha a fegyveres konfliktusok az utóbbi években abbamaradtak.
Meg kéne beszélni egyszer a Myanmarból menekült, pl. a kirakatba tett padaung-ok és a többi hegyi törzsek, karen-ek helyzetét is.
Ezekre a témákra később még röviden visszatérek, ha addig le nem cenzúráznak. Nem lenne először az életemben, nem is egyszer kombájnnal jöttek.
Hogy hová vezet Thaiföld útja? Megjósolni nem lehet. Ma, 2022 januárjában még mindig Prayut Chan-o-cha a miniszterelnök. Az uralkodó, Maha Vajiralongkorn, őfelsége X. Rama, Bhumibol Adulyadej, IX. Rama fia. Koronázására 2019 május 4.-én került sorra, egy káprázatos, fantasztikus, monumentális ceremóniával, 200000 sárga ingbe öltözött és ünneplő thaiföldi lakos jelenlétében. Munkásságát, politikai szerepét a thaiföldi társadalomban ilyen rövid idő távolságában megítélni nem lehet, ez maradjon a következő generációk feladata. A koronázás ceremóniája közben ünnepélyes ígéretet tett. "Mindig az emberek boldogságáért és javáért fogok uralkodni."
További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók
Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése