K.Amery Thaiföldön
Praktikus tanácsok
Utazás Thaiföldön
Éppen csak megérkeztünk a bangkoki repülőtérre, beváltottunk pénzt és alig várjuk, hogy megérkezzünk a hotelünkbe. Kipakolni a bőröndöt, a hosszú repülés után egy jót zuhanyozni, zoknit cserélni. Máris felmerül a kérdés, hogy hogyan, miképpen tovább? Busszal, taxival, vagy a nevezetes Skytrain-nel?
A legtöbben az első napokat egy lefoglalt hotelszobában Bangkokban töltik és a reptéren rögtön taxiba pattannak. Nincs is bennük hiány, alighogy kidugtuk az orrunkat a kijárati ajtón, máris csalogatnak bennünket. 1500 baht Bangkok, alig 2500 Pattayára. Ne foglalkozzunk velük, menjünk le az 1 szintre, ahol a taxaméteres public taxik a legolcsóbbak közé tartoznak az egész világon. Itt egy kis sorbanállás után egy pultnál kapunk egy számot, amely két dologra alkalmas. Először is ezután a szám után találjuk meg a rengeteg utasszállító közül a miénket, másodszor, ha problémánk akadna a sofőrrel, ezzel a számmal tudjuk később azonosítani. De mi probléma is lenne? Attól függően, hogy hol fekszik a bangkoki hotelünk 400-600 bahtos költségekkel számolhatunk. Ne zavarjon senkit, ha az autópályára történő ráhajtás költségét gyakran a taxisok előre elkérik.
Ha valaki még több kényelemre vágyakozik és a taxiköltségek dupláját hajlandó kifizetni, az megrendelhet egy Mercedes vagy egy BMW limusint. Nagyobb csapatok minivannal roboghatnak a városba. Sok hotel megrendelésre vállalja a személyes szállításodat, valószínűleg ez lesz a legdrágább és legfeleslegesebb megoldás.
Akinek sok ideje van és egy kevés dohányt máris spórolni szeretne az a Airport Rail Link Bangkok Expresst (ARL) választja. Sokat nem fog vele megtakarítani, főleg egy 4 személyes család olcsóbban jut taxival a hoteljéhez mint vonattal. A gyorsvonat félóránként és kb. 15 perc alatt ér Bangkok központjába, ahol keresheted a kapcsolatot a szállásodhoz vezető Skytrain-vonalra vagy a metróra. Ki mit szeret, azzal megy.
A híres-neves bangkoki fapados buszokkal utazni szinte minden turistának kötelező, én sem hagyom ki soha. Én szeretek a nyitott ablakhoz ülni, ilyenkor a kedves feleségemet is félrelököm, és figyelem Bangkok őrületes, veszélyes és dugókkal megtömött forgalmát. De ne legyünk annyira romantikusak. Ami nekünk egy Disney Land, az a hazaiaknak egy mindennapi közlekedési eszköz a munkahelyükre. Szerintem mi is elátkoznánk ezeket a döcögős és levegőt elgázosító rozzant járgányokat, ha állandóan velük kéne utaznunk. Akárhogyan is van, kihagyni nem szabad még akkor sem, ha nehéz lesz kitalálni, hogy hová és merre is botladozunk velük.
Thaiföldön a távolsági busz az egyik legolcsóbb módja annak, hogy elruccanjunk a következő városba, nevezetességekhez, tengerparthoz. Ne zavarjon senkit, hogy nem éppen a legbiztonságosabb, a távolsági buszok meglehetősen gyakran érintettek balesetekben. Nem csoda. Néhány buszsofőr gyakran 16 órás műszakban kavarog, és hogy ne aludjon el vegyi kotyvalékokkal segítik a fejüket egyenesen tartani. Ha mindezeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor dörzsölheted a markodat, mert a távolsági buszoknak 3 típusa is létezik.
A kék Aircon buszok valamivel drágábbak, gyorsabbak, sőt még légkondicionáló és wc is van bennük. Az utóbbiról lebeszélnék mindenkit, szerencsére a buszok rendszeresen szünetet tartanak, ahol a fáradt utasok kipihenhetik magukat.
Én személyesen a mini buszokat nem szeretem, nem csoda a két méteremmel. De ha sikerült is egy viszonylag jobb helyett elfoglalnod, akkor sem garanciás a biztonságod, mert lehet, hogy a következő megállónál az öledbe ültetnek valakit. Ezeket a buszokat néha úgy megtömik utasokkal és csomagokkal, hogy levegőt sem kapsz. Ha neked megér egy órás nyereséget, akkor hajrá, biztos nem beszélek le senkit róla.
Én legszívesebben vonattal pöfékelek Thaiföldön. Olcsó (BKK-Chiang Mai 5-40 euró), biztos (még akkor is ha a rozoga állapot miatt az utóbbi években több kisiklás is történt), pontos (ha egy órás késést még pontosnak lehet nevezni), de a legnagyobb előnye, hogy sokat látsz a melletted elvonuló tájakból, országból. A vasparipák 30-40 kilométeres átlagsebessége mellett bőven lesz időt arra, hogy kikukucskáljad mi is történik a sínek mentén.
Négy vonattípus közül válogathatsz eltérő árakkal, Ordinary Train, Rapid Train, Express Train und Special Express, több különböző osztállyal, fapados, légkondis, harmad,- másod- első, luxus osztály. Mondjuk az utóbbi kettőt hiába fogod normális vonatokon keresgélni. A másodosztályú fülkék általában légkondisak, az ablakok csukottak és homályosak, szinte átláthatatlanok, unalmasak. Az élet a fapados szakaszokon játszódik, ahol hamarosan egy üveg mekong whisky is körbe-körbe járhat. Ételt, italt ne vigyél magaddal az útra, száguldó és állandóan kurjongató étel és italárusítokból gyakran több van a vonaton mint utasból. Ezek az éjjeli szerelvényeken is robogó árusok nagyon idegesítőek tudnak lenni, tízpercenként végigvonyítják a vagonokat. Látszólag a legszívesebben az ágyas osztályokban ordibálnak, miután kényelmesen a fejed alá nyomtad a kispárnádat. Külön felhívom mindenki figyelmét, hogy lehetőleg kerülje el az illemhelyeket, de ha muszáj vigyen magával wc papírt és kéztisztító dolgokat, és ügyeljen arra, hogy ne pottyanjon ki a wc lyukon a sínekre. Kapaszkodj rendesen. Legkésőbb most rá fogsz arra is jönni, hogy mi mindenre egy FF2 maszk még alkalmas lehet.
Mindent összefoglalva, egy vonatozás Bangkokból Ayutthayába (20-30 baht) és vissza vonattal sokkal nagyobb élmény lesz mint busszal, de Bangkok-Chiang Mai sem lesz semmivel unalmasabb. Ha valaki Kanchanaburiban jár és ideje van, el ne szalassza a híres-hírhedt Death Railway, (Halálvasút) használatát. Élete végéig fogja bánni ha kihagyja.
A leggyorsabb lehetőség az A ponttól a B pontra utazni természetesen Thaiföldön is a repülés lesz. Amíg Chiang Maiba a vonatos vagy buszos döcögés 10-12 óránkba fog kerülni, addig repülővel nem lesz több 3-4 óránál. És ebben benne van már a checkkelés és beszállás időtartama is. A jegyek 30-120 euró között mozoghatnak.
Hajókázni mindenki szeret, amíg nem lesz tengeri beteg. Thaiföldön is van több és látványos lehetőség a szemünk előtt csigalassúsággal mozgó tájak élvezésére. Nem csak a tengeri kirándulásokra, szigetekről szigetekre átugrani szóló túrákra gondolok, nem kell elhagynunk még Bankokot sem egy kis csónakázásra. A csatornákon menő hajózást vagy a Chao Phraya-n alig 15-20 bahtért ne hagyja ki senki sem. Aki Ayutthaya régi romjait vonattal megtekintette az rögtön egy hajókiránduláson a Chao Phraya folyami gőzhajón is résztvehet, de akár egészen Bangkokig is visszaevezhet. Árak természetesen itt is irodáktól irodáig különbözőek, egy 5-6 órás hajókázás 40-50 euróba is kerülhet. A Naresuan Roadon számos utazási iroda található, végig kell kérdezni mindet. Bangkokból még két-három napos utak restaurált történelmi bárkákkal is lehetségesek, vacsorával, reggelivel, programokkal.
Sajnos a többnapos hajós körutazást a Mekongon elmosta a korona, de ma is van lehetőség egy privát Speedboot túrán részt venni. Aki mégis többre vágyakozik annak figyelmébe ajánlom, hogy Chiang Mai és Chiang Rai városokból szervezett 1-2 napos Mekong hajóutakat Laos irányába. Aki szeretné a turista tömeget elkerülni, az kecmeregjen el a laoszi határvároskához, Houay Xai, ahol rendszeresen hajók várakoznak Luang Prabang irányába.
Akár busszal, akár vonattal, akár repülővel, akár hajóval utaztok, sose vegyetek utcán, utazási irodákban, tuk-tukos “garantáltanlegolcsóbb” jegyeket. Óvakodjatok a vasúti állomásokon segítőkész önkéntes fazonoktól, biztosíthatok mindenkit, semmi sem lesz olcsóbb.
Jegyeket előre online vásárolni nem lehetetlen feladat. Ha máshol nem hát foglaljatok itt helyet. Link; - https://12go.asia/en. Itt lehet görgetni és tájékozódni, ami a járatokat és az árakat illeti.
Három dolgot még meg kell említenem. Nem, nem felejtettem el a tuk-tuk taxikat. Az útikönyvek legtöbbje a legolcsóbbnak jelöli őket, amiből természetesen semmi sem igaz. A tuk-tuk csak bohóckodásra alkalmas, a piszkos, szennyes, párás levegőben robogni nem mindig a legkellemesebb. Az állandó alkudozáshoz és résen levéshez, hogy ne vágjon át teljesen minket, nincs mindenkinek kedve. Mindenesetre mindenkinek ajánlom kipróbálni, ha már ott vagyunk miért is ne.
Aki van olyan ütődött, és higgyétek el vannak elegen, annak a leges-legolcsóbb közlekedési eszköz a bicikli lesz. És valóban, kevesen tudják, hogy még Bangkoktól délre, alig egy köpésre található egy oázis, ahová a betontengerből elmenekülhetünk, a Phra Pradaeng, “Bangkok zöld tüdeje”. A Time Magazin szerint a világ legjobb városi oázisa. Itt lehet kerékpárt is bérelni, és irány az orrunk után. Ha nem lenne 40 fokos forróság és 100%-os páratartalom, még ideális biciklizős hely is lehetne. Aki bírja tüdővel és szívvel az nem is fogja megbánni, hogy idejött, a sportoláson kívül több látványossággal is lesz szerencséje találkozni.
Vagy mi lenne egy gyors körre a bangkoki repülőtér körül? A Skylane, ahol a kerékpáros versenyzők edzenek, de helyi bringások is tekernek, egy valójában világszínvonalú 24 kilométeres pálya és az egyik legnépszerűbb találkozóhelye Bangkoknak. Naponta több ezres kerékpáros rajongó közkedvelt gyülekezeti helye. Nem csoda, nem kerül a használata egy fillérbe sem, nem számít honnan jöttél és mivel mész, rozsdás drótkecskével vagy digitális szuper kétkerekűvel. A Skylane kétsávos pályája tavak, pihenőhelyek, éttermek, üzletek, kávézók és VIP-helyek között kanyarog. Egy felfújt tető sem más mint egy pihenőhely.
Bangkokban néhány utazási iroda többnapos és idegenvezetős bringatúrát szervez, talán valakit érdekel. Repesztenek előre-hátra, jobbra-balra.
Aki nagyobb kalandokra, izgalmakra vágyakozik az tekerjen ki az autópályák egyikére. Hogy micsoda, ott nem is szabad biciklizni? Mondod te. Láttam ott már kígyót, békát, elefántot, egeret, össze-vissza száguldozó járműveket, égig telepakolt szállítókat, füstöt okádó tragacsokat, szemben repesztő kétkerekűeket. Fel sem fogsz tűnni a bicajoddal a sok hülye között.
Erről fogok legközelebb mesélni.
Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése