K.Amery Thaiföldön
Végszó?
Németországban van egy mondás, hogy; - “Mindennek (egy) vége van csak a kolbásznak van két vége.” Most nem tudom, hogy az én kolbászomnak hány vége van és lesz, de ami a “A thaiföldi életfilozófia” sorozatot illeti, azt ma befejezem. Ez nem azt jelenti, hogy véglegesen abbahagyom a Thaiföldről szóló írásokat, de én úgy érzem, hogy elérkezett az ideje változtatni, valami újat kitalálni, csinálni.
Tulajdonképpen én sosem terveztem Thaiföldről online mesélni és egy tavalyi esős, unalmas szeptemberi napon még csak nem is gondoltam rá. Éppen pörgettem az internetben és szemembe ötlött egy oldal, amely elmesélte hogyan lehet posztokat online szerkeszteni, megjelentetni. Gondoltam kipróbálom hogyan is működik, és hipp-hopp, már másnap egy rövid írásom meg is jelent. 2021 szeptember 21.-én megcsodálhatta mindenki a legelső remekművemet, amelyet a mai napig 55 nagyobb poszt és több tucat apróbb irka-firka követett. Az írásokat a Facebook oldalon kívül, a Blogger-ben és a WordPress-ben is megjelentettem, és nagy meglepetésemre hamarosan egyre több olvasóm lett.
Én tisztában vagyok vele, hogy sok mindenről nem írtam részletesebben, de néhány témát szándékosan kerültem. Ezek közé tartoznak pl. a kivándorláshoz szükséges információk, lakás bérlés, munkavállalás és keresés. Ezek olyan dolgok, hogy ha valakinek ilyen szándékai lennének, akkor szerezzen be pontos és frissebb információkat, mert ezek elég gyakran változnak. Nem szeretnék félrevezetni senkit.
Egy másik témára abszolút nem volt kedvem kitérni, és ez a rasszizmus jelenléte Thaiföldön. Ez olyan kemény téma, hogy nem lehet egy rövid blogban vele foglalkozni, kezdjük azzal, hogy egy történelem órával kéne kezdeni. Most mégis nagyon röviden néhány szót. Aki végigolvasta az írásokat a thaiföldi életfilozófiáról, az könnyen rájöhet, hogy a buddhizmus, a mosoly, a tolerancia, a sanuk, a sabai, a szépség, a ladyboyok világában egyszerűen nincs helye a rasszizmusnak.
A másik, sokan szerintem teljesen tévhitben vannak és fogalmuk sincs, hogy mit is jelent a rasszizmus valójában, összekeverik az almát a körtével. Mindenesetre én mindig a fejemhez kapok, ha valaki morogni kezd, hogy a thaiok rasszisták, mert a szegény farangnak egy belépőjegyért a nemzeti parkban a többszörösét kell fizetnie mint egy thainak. Szóval aki ilyen érvekkel jön, az szerintem először tanulja meg, hogy mit is jelent a szó rasszizmus és azt mikor és kire lehet alkalmazni. De tovább megyek. Amit mi Európában faji megkülönböztetés, diszkrimináció alatt értünk és a háttér amiért egyáltalán létezik, azon a thaiok teljesen mást értenek és a háttere a nyugati földrész gondolataival összeegyezhetetlen. Sokan megjegyzik, hogy rasszizmus szimbólumai Thaiföldön sokszor láthatóak és arra utalnak, hogy piacokon horogkereszteket is árulnak.
Kétségtelen, én is láttam, de ezek a keresztek gyakran nem mások, mint a Swastika jelképei, amelyek a világ több országában is el vannak terjedve és ma is a szerencse vallási szimbólumaként használják. Ázsia, Európa, Afrika és Amerika számos kultúrája ismeri a jelet, már 10 000 évvel ezelőtt is kőbe vésték vagy barlangfalakra festették, napkerékként és a szerencse szimbólumaként tisztelték. Az igazsághoz tartozik, hogy sok árusnál fasiszta szimbólumok is kaphatóak, még akkor is, ha azt sem tudják, hogy valójában mit is árusítanak. Az egyik kereskedő a kérdésemre, hogy tudja egyáltalán ezek a keresztek mit is jelképeznek, csak széttárta a karját, hogy de az amerikaiak nagyon szeretik és egy jó üzlet. Thaiföldön rendszeresen visszatérő botrányok jelzik, hogy azt sem tudják, hogy mit mutogatnak. Még az is előfordult, hogy egy egész autópályát a bajuszos Adolf fényképével teleplakátoztak és azzal hirdettek. Valószínűleg valaki egy bohócot reggelizett és nem beszélgetett felnőttekkel. Legyünk vele tisztában, hogy az európai rasszizmus történetét és eredetét Thaiföldön annyira ismerik, mint mi Európában Naresuan király életét. Aki azt hiszi, hogy a thaiföldi iskolákban a mi múltunkkal foglalkoznak, azoknak szeretném megemlíteni, hogy pontosan annyit tudnak a történelmünkről mint mi a thaiföldi történelemről.
Akkor nincs is Thaiföldön rasszizmus? Természetesen van, mint a világ valamennyi országában élnek és tépik a szájukat a fajgyűlölők, akik másokat a bőrszínük, nemi hozzáállásuk, vallásuk alapján megítélnek és elítélnek. Miért is lenne Thaiföld kivétel? A kérdés azonban, hogy mennyire mélyen él az ország társadalmában és mennyire van jelen, mennyire van felszínen, mennyire tipikus vagy sem és mit jelent. Én ezt a kérdést már meg sem válaszolom, döntse el mindenki saját maga. Én Thaiföldön személy szerint rasszizmussal több mint 20 év alatt sosem találkoztam, ellentétben Európával, többek között szép hazánkban. Röviden megfogalmazva, azért még valaki nem rasszista, mert a színesbőrű szomszédját, Kunte Kintét ki nem állhatja, akkor rasszista, ha az összes fekete embert lenézi és megveti.
"Senkit sem lehet megkülönböztetni vagy előnyben részesíteni, a származása, a neme, a faja, a nyelve, a nemzetisége, a származása, a hitvallása, a politikai meggyőződése alapján. Senkit sem lehet fogyatékossága miatt hátrányos megkülönböztetésben részesíteni." - a rasszizmusnak ezt a megfogalmazását nem én találtam ki. Most, hogy ebbe a kategóriába beletartozik az is, hogy egy farangnak többe kerül a belépőjegy? Mert ilyen érvek alapján az egész világ összes polgára kivétel nélkül rasszista. Akkor én most rasszista vagyok, mert jobban szeretem a tőlem származó lányomat, és ezért mindenben előnyben részesítem mint a szomszéd gyermekét. Kérdőjel.
Én remélem, hogy posztjaimon keresztül sikerült a thaiföldi életet közelebb hozni mindenkihez, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy amit én írogatok az nem feltétlenül kőbe vésett és megrendíthetetlen igazság. Én megpróbáltam neutrális maradni, ami természetesen nem mindig sikerült, de jól van ez így ahogy van. Néhányan jelezték a kommentárokban és privát is velem, megköszönik, hogy ezekről a dolgokról mesélek, és már ezért megérte, hogy megírtam őket. Sokan jelezték, hogy a posztok alapján sok mindent megértettek és másképpen látják Thaiföldet, köszönöm szépen mindenkinek.
Végül egy kis statisztika. 549 állandó követőm lett, de a hetente megjelenő írásokat átlagban 3000-4000-en is olvasták, akik közül többen a posztokat rendszeresen tovább megosztották. Több írásom megjelent más csoportokban, a Blog.hu-ban és az Index.hu-ban is. A legnagyobb sikere “A híd a hamis folyón” lett, legalábbis ami az olvasók számát illeti. De itt meg kell jegyeznem, hogy összesen majdnem 50 helyen átvették, utazási irodák, ügynökségek és ez volt az első, de nem utolsó, posztom az Index.hu-ban is. De a farang-thai kapcsolatokról szóló történeteket is nagy érdeklődéssel olvasták, természetesen inkább ami a férfi közösséget illeti. Néhány hete német csoportokban is posztolok, az egyik oldalon meglepő sikerrel, a másik oldalon meglepően sok, valóban nagyon primitív kommentárral kísérve. A posztoknak köszönhetően világhírű lettem, összesen 51 országban követtek, a legtöbben Magyarországon, Németországban és Thaiföldön. Ne zavarjon senkit, hogy több tucat országban csak egyetlen egy olvasóm jött össze, mindegy, akkor is képviselve voltam és terjesztették a jó hírnevemet.
A legkevesebben az “Adományok” oldalát tekintették meg, hogy őszinte legyek, milliomos nem lettem belőle. Mindenesetre azon kicsit meglepődtem, hogy (szinte) senki még csak meg sem nézte, még 10-en sem mentek be, és itt hadd tisztázzak valamit. Én nem azért tettem be, mert koldulni szeretnék, hanem azért, mert be lehet tenni. Gondoltam beteszem, lesz ami lesz, de semmit sem vártam el tőle. Gondoltam néha már tiszteletből is elolvashassák és szerintem egy 500 forintos adomány, vagy 1 euró senkit sem rúg hátba. Romolhat az értéke nálam is tovább. Ha meg valakinek nincs 500 forintja, akkor adja meg a bankszámláját, átutalok én neki gyorsan. Nekem mindenesetre egy kis anyagi támogatás nagy megtiszteltetés, és főleg a tevékenységemnek elismerése lett volna, és alaposan meglendítette volna a lelkesedésemet. De ezzel szerintem minden blogos így van, mindenki az elismerést keresi.
Akárhogyan is van, én összegyüjtöttem a legfontosabb 55 posztomat egy WordPress oldalon és ha valaki esetleg szeretné megint elolvasni őket, vagy esetleg nem látta, olvasta, ott megtalálhatja. A poszt végén megadom a címet. De a cikkek a Facebook oldalon is továbbra láthatók lesznek, ennek előnye, hogy itt megvannak az apró humorosabb képek, karcolatok és kommentárok. Ki mit szeret.
Visszatérve a kolbász végére, hogy most hogyan megy tovább, nem tudom, talán csak egy vége lesz, talán kettő, talán több. Természetesen szeretném ha továbbra is együtt maradnánk, de ehhez most új ötletek kellenek. Gondoltam rá, hogy Thaiföldön vezetek egy naplót, hol vagyok és mit csinálok, talán az érdekelne titeket. Na, nem arra gondolok, hogy mikor kelek és mit reggelizem, hanem a hangsúly a thaiföldi hétköznapi élet bemutatása lenne. Nem tudom mit szóltok az ötlethez, érdekelne benneteket vagy sem.
Egyenlőre most elbúcsúzom, kívánok nektek, ha túl korán is, de kellemes ünnepeket, boldog új évet. Ne fagyjatok meg, ne haljatok a mai árakkal éhen. És ha mentek Thaiföldre legalább egy tanácsomat fogadjátok meg, - Vigyetek egy kosár mosolyt magatokkal, nem fogjátok megbánni. De hozzatok is vissza valamennyi kedvességet, Európára alaposan ráfér most egy kis önzetlenség és egy nagy lapát illem.
A megígért blogtömb itt található, lehet addig is böngészni köztük. Nagyon örülnék ha megosztanátok, talán segítenek új olvasóknak is.
https://thaiinfoblog.wordpress.com/a-thaifoldi-eletfilozofia/?frame-nonce=1dffe09f39
Köszönöm a figyelmeteket, maradjatok egészségesek.
Karcsi
Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.
Köszönöm az írásaidat! Érdekesek, tanulságosak voltak. Remélem, hogy később, ha kipihented magad, ismét jelentkezel!
VálaszTörlésKöszönöm szépen a kedves kommentárt.
Törlés