2022. november 7., hétfő

K.Amery Thaiföldön

Farangok és thaiok

2.rész

Ha engem valaki megkérdez, hogy hogyan lehet Thaiföldre ki-, illetve bevándorolni, mindig azt válaszolom, hogy sehogy sem. Ilyenkor csodálkozva merednek rám; - “De hiszen Jóska ott él már 20 éve.” Igen, Thaiföldön él, de én a bevándorlás alatt mást értek. Ha én a szülő hazámat elhagyom és egy másik otthont választok, akkor elvárom, hogy az új országban egyszer egyenrangú állampolgár lehessek, állampolgárságát felvehessem, szavazhassak, engedélyek nélkül dolgozhassak, szociális segítségeket igényelhessek, üzletelhessek, tanulhassak, egy szóval, helyzetemet legalizálni tudjam. Ettől a Thaiföldön élő expatok 99,999999%-a nagyon messze van. Ha nagyon keményen szeretnék fogalmazni, akkor leírhatnám, hogy Thaiföldön, ha szívesen is, de csak megtűrnek minket, jogaink nincsenek.

A Thaiföldre való átköltözés alapreceptje nagyon egyszerű. Ha valaki betöltötte az 50. életévét és van (kb) 1700 euró állandó havi jövedelme, vagy 20 000 euró készpénze, akkor megkérvényezhet egy u.n. “nyugdíjas vízumot” (non-immigrant-o visa) és hipp-hopp, már csomagolhat is. Vagy, csak 850 a havi nyugdíjad, de van mellette 10 000 euró a pénztárcádban. Most mint minden receptet, ezt is fűszerezni lehet. Ha a feleségeddel költözöl akkor mindennek a duplája. Ha az életed párja thaiföldi, akkor a kötelező havi pénzösszegnek a fele, pl. elég ha a nyugdíjad alig 1000 euró. Most mivel Thaiföldön minden lehetséges, ezeket a követelményeket is ki lehet kerülni. Csekély 500-600 eurós kenőpénzzel agyafúrt ügynökségek elintézik, hogy még pénz hiányában is “letelepedhessél”. Mondjuk ezt az alternatívát nem ajánlanám senkinek, de valóban, sokan éveken keresztül élnek ezzel a lehetőséggel. Akárhogy is működik, mindig csak egy éves tartózkodási engedélyt kapsz, amellyel nem dolgozhatsz, nem tanulhatsz, nem üzletelhetsz, csak Thaiföldön lakhatsz, elköltheted a pénzedet és ábrándozhatsz. Minden máshoz külön engedély kell. Három havonta be kell jelentkezned és évente minden papírt újra ki kell töltened.

Most, hogy senki se keseredjen el, megnyugtatlak, Thaiföld nem lenne Thaiföld kisebb- nagyobb kapuk nélkül. Ha van felesleges 16 000 euród akkor kaphatsz 5 éves tartózkodási engedélyt, 30 000-ért 10 évest és még 20 éves is lehetséges. Hogy ennek az “Elite-visumnak” mi értelme van még nem jöttem rá teljesen, ha csak az nem, hogy jól megkopasszanak bennünket. Ne zavarjon, hogy a márkás és kiemelt vízummal sem dolgozhatsz, de legalább nem kell 50. évedet betöltened. Láthatod, Thaiföldön pénzért semmi sem lehetetlen.

Azok is akik egy nyelviskolába beiratkoznak, hosszabb ideig az országban maradhatnak. Legalábbis addig, amíg a suli tart, talán legjobb lesz sokszor megbukni. Persze, ha nagyon erőlködsz akkor egy üzletet is nyithatsz, kár, hogy ehhez feltétlenül (szinte mindig) egy thaiföldi társ is kell, akinek az üzleted 51%- a birtokában lesz. Magyarul, a saját üzleted nem a tied lesz. Vagy keresel egy munkahelyet, aminek nagy előnye, hogy a vízumot a munkahelyed intézi el, nem kell vacakolnod vele. Mert ami a vízumokat illeti, nincs egy ország a világon, ahol annyi féle lenne mint Thaiföldnek. A franc igazodik el rajtuk, még a thaiföldi hivatalnokok is csak töprengenek, hogy melyik vízum is a legalkalmasabb az előttük szipogó külföldinek. Ezt nem levegőből szedtem, az utolsó hetekben vízumos ügyekben teljesen eltérő információkat kaptam. Hivatalos szervektől, nagykövetségektől.

De amit most elmeséltem, az mind csak a leggyakrabban kiadott vízumokra és csak nagy általánosságban érvényesek, szándékosan nem mesélek el mindent részletesebben. Pedig vannak sokkal csavarosabb lehetőségek is. A számtalan rendelkezés gyakran és egyik napról a másikra alaposan megváltozhat, amit ma leírnék, az holnapra talán már igaz sem lenne. Még az is előfordulhat, hogy már ma sem igaz. Nem véletlen, hogy ilyen dolgokról sosem terveztem egy külön posztot, pedig gondolom, ezek a dolgok sokak számára érdekesek lehetnek.

Summa-summarum, a lehetőségek végtelenek vagy mégsem, semmi sem lehetetlen, vagy lehetséges, csak szerettem volna a “bevándorlási” lehetőségeket nagyon röviden megemlíteni. Akinek ilyen vagy hasonló tervei vannak az érdeklődjön inkább hivatalos helyeken. Azért nem árt tudni, hogy ki, hová, hogyan és főleg miért megy.

A legtöbb állandóan élő farang Thaiföldön nyugdíjas. Csak Pattayán és a tőle alig egy köpésre fekvő Jomtien-ben, a világjárvány előtti régi szép években, 40 000-en is éltek. A hivatalos adatok szerint, hogy valójában mennyien, csak találgatni lehet. Az illegálisan a városban és a környékén kavargók, beleértve a körözött bűnözők, nagy számát felbecsülni lehetetlen. A többségében Németországból, Ausztriából, Svájcból érkező fiatalos vénemberek itt szeretnék kipihenni eddigi létük fáradalmait, kinyújtoztatni öreg csontjaikat és gondtalan, nyugalmas utolsó években, évtizedekben reménykednek. Gyakran csekély nyugdíjjal, és úgy gondolják, hogy itt jobban boldogulnak, mint az anyaországban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon gyakran nem is tévednek.

Az idősebb korosztályhoz tartozó egyedül utazó férfiak figyelmét a helyi prostituáltak tartós mosolya és az olcsó árak sem kerülték el, ne csináljunk titkot belőle, a legtöbben ezért verik fel a sátrat éppen Pattayán fel. De hadd ne legyek igazságtalan, jönnek ide “normális” családok és üzletemberek is, nem is kevesen. A “bűnök városát” valaki vagy szereti vagy gyűlöli, szerintem mind a két csoport véleménye több mint helytelen. Nyilván, ha valaki nem szereti a zenebonát az nem szívesen sétálgat a város tengerparti részén, de nem is muszáj neki. Pattaya város nem csak szexbárokból áll, megtalálható itt minden amit a turista egy tipikus thaiföldi városban keres. Alig hagyjuk el a lebujok negyedét, már két utcával feljebb egy egészen más világ, valódi thai élet vár ránk. Mint ahogy Hamburg sem csak Sankt Pauli, úgy Pattaya sem csak bárokból áll. Pattayáról nem szeretném magamat ismételgetni, a városról és a lányokról több posztom is megjelent, akiket esetleg érdekel az oldalamon megtalálja mindet.

Akárki akármiért is itt él, Pattaya egy gócpont, ahol több 10 000 farang telepedett le. Ehhez jön még évente több millió turista. (2019-ben majdnem 10 millió, idén egy rohamra készülnek) Nincs még egy város Thaiföldön, ahol ennyi külföldi és thaiföldi egymással állandóan érintkezik, találkozik, és mégis a két csoport annyira messze van egymástól mint Budapest a Marstól. Érintkezési pontok (szinte) nincsenek, a két csoport nagy része nem egymással közösen, hanem egy párhuzamos, paralel világban, teljesen elkülönülve létezik. Ez odáig fajult, hogy a város több részében kerítések veszik körül a farang háztömböket. A legtöbb idős német a kulturális háttérre annyira kíváncsi, mint ahogy egy thaiföldit a székelykáposzta megfőzésének a titkai érdeklik. Ha felborul Pekingben egy zsák tele rizzsel, az nagyobb érdeklődést kelt fel mindenkiben. Mindez nem véletlen. Egy németnyelvűnek Pattayán minden megtalálható amit egy kellemes élet megkövetel. Nem kell megtanulniuk a thai nyelvet, otthon németül tévézhetnek, vannak német éttermek, bárok német sláger zenével, újságok, élelmiszerek, ételek és annyi sört dönthetnek a hordó hasukba, amennyit csak akarnak. Önkéntes apácák még a gonosz lelkekről is gondoskodnak, az ima németül van és még szociális segítséget is adnak a rászorulóknak. Az expat évtizedeket leélhet idegenben anélkül, hogy hazai ízekről és anyanyelvű barátokról le kéne mondania, nem is nagyon törekedszik arra, hogy új hazájáról többet megtudjon. Sokan Thaiföldből csak annyit látnak, amennyit a német kocsma és a szálláshely közötti útszakaszon regisztrálnak, a thaiokkal csak a prostituált lányok közelsége kapcsolja össze.

Szinte otthon érezhetik magukat, alig hihető, de tény, hogy sokan a várost évekig még csak el sem hagyják. Gyakran úgy viselkednek mintha ők lennének Thaiföldön az urak és minden thai csak arra vár, hogy tátott szájjal feljegyezze a farang bölcsességeket és kövesse őket. A súrlódások a thaiokkal előre vannak programozva, évről évre fokozodnak és hogy csak ritkán élesednek veszélyessé az csak a thaiföldiek türelmének, toleranciájának köszönhető. A thai-farang kapcsolatokon a Covid világjárvány is csak rontott. (Bár itt meg kell jegyeznem, hogy valójában sok külföldi rengeteget segített a szegény lakosságnak.) Kétségtelen, ahogy a legtöbb farang Thaiföldön viselkedik, az pontosan olyan, mint ahogy egy elefánt egy porcelános boltban rosszalkodik. Sokan nincsenek vele tisztában, hogy nem otthon osztják az észt, nem hozzájuk kell a thaioknak alkalmazkodni, nem a thaioknak kell németül vagy angolul megtanulni. Mindenféle kulturális háttér ismerete nélkül kritizálják a vendéglátókat, földhöz vágják magukat ha valamit nem értenek, nem veszik figyelembe a kulturális eltéréseket. A thaiföldi életfilozófiáról fogalmuk sincsen és nem is érdekli őket. A napokban betettem egy posztomat a “kreng jai” címmel több német csoportba is, és meg sem lepődtem, hogy néhányan nekemestek, miért is érinti őket ez vagy hasonló információ, mi hasznuk lehetne belőle. Kit érdekel a thaiföldi életfilozófia?

Erre különben van két jó kis anekdotám. Néhány éve egy jómódú thaiföldi férfi és a felesége meghívott engem és egy német ismerősömet egy kiemelt étteremben ebédre. Miután mindenki jól bekajált, a német elnézést kért és úgy tett mintha szeretné az illemhelyet meglátogatni. Valójában felkereste a főpincért és lerendezte az egész cechet. De ami nálunk szép és jó, az Thaiföldön nem biztos, hogy szép és jó, és pontosan ez történt most is. A vendéglátónk méltán fel volt háborodva, hogy lejáratták az egész étterem személyzete előtt, mert nem fogadták el a meghívását és helyette mindent kifizettek. Thaiföldön mindig az állja a számlát, aki meghívja a társaságot, aki rendel és ezzel egyben jelzi az autoritását is mindenkinek. Amiről a német vendég azt gondolta, hogy kedvesség, az valójában egy durva megsértése volt a thai etikettnek.

A múlt század 80-as éveiben a Kína egy vasútvonal építésére pályázatot hirdetett. Végül két vállalat maradt versenyben, egy francia és egy német. A franciák nyertek. A németek elkövettek egy hibát, hogy a tárgyalásokra mindig pontosan érkeztek. Ázsiában a pontosság mást jelent mint nálunk, és egy üzletkötésre pontosan megjelenni gyakran kifejezetlen udvariatlan. A kínaiak méltán fel voltak háborodva, hogy ha egy jövendőbeli üzleti partner még ezzel sincsen tisztában, akkor mi lesz később. A döntés a németeket milliárdoktól fosztotta meg. Csak csöndesen jegyzem meg, hogy Thaiföldön ha valakit egy thai kedvesen vacsorára a lakásába invitál, akkor ott sem illik pontosan megjelenni. Ha a meghívás este 7 órára szólt, akkor ne menj soha ½ 8 előtt. Szóval az a szemrehányás, hogy a thaiok pontatlanok, nem mindig igaz, csak náluk a pontosság lehet, hogy fél órával később kezdődik. Más országok, más szokások, jobb ha tisztában vagyunk vele hol élünk.

Én gyakran hallottam thaiföldi asszonyoktól, lányoktól, hogy farangok az utcán leszólítják őket és megkérdezik, hogy mennyibe kerülnek. Egy ma már ki nem irtható tévhit, hogy Thaiföldön minden lány egy prostituált, és csak meg kell kérdezni őket, máris lendülnek. Ezt a különböző német nyelvű fórumokon szinte minden nap látom. Nem is egyszer olvastam posztokat ahol 70! éves vénemberek tanácsot kérnek, hogy hol találhatnának egy rendes fiatal thaiföldi feleséget. A kommentárok fele azzal kezdődik és végződik, hogy gyere Thaiföldre, itt rögtön találsz egyet. Az egyiknek beírtam, hogy - Igen, a lányok pontosan ilyen vénemberek után epekednek és amíg a bedobott viagra hatni kezd, addig türelmesen várnak rád. - És komolyan, ezt a hülyeséget el is hitte. Rögtön visszakérdezett, hogy igen, ezt már hallotta, de hol találja őket? Szerintem a példa magáért beszél, nem kell mellé semmi kommentár.

A thaiok gyakran hiányolják, hogy a farangok a kulturájukat, országukat nem tisztelik, cipővel, félmeztelenül, piszkosan sétálnak a templomokban, a szent helyeken. Azt hiszem aki már járt Thaiföldön, az látott többször is ilyeneket. Néhány éve a világsajtót bejárta egy fénykép és annak története, ahol egy turista lány a buszon utazva a lábát az előtte ülő fejére tette. De hogy nem egyedi eset mutatja, hogy sok farang kommentárja a lányt még meg is védte. Az egyik úgy vélekedett, hogy egy hosszú úton őt sem érdekelné mit szólnak hozzá, joga van kényelmesebben elfeküdni az ülésen.

A thaiföldi sajtó és internet napokig dühöngött, amit nem is csodálok. Azt pedig, ahogyan a pattayai piroslámpás negyedben a farangok egy része viselkedik, szerintem nem is kell megemlítenem. A dorbézoló, üvöltöző, handabandázó részeg tömeg láttán a helyi lakosoknak meg lehet a véleményük rólunk. A farangok gyakran panaszkodnak, hogy a thaiok lenézik, nem veszik komolyan őket. Hát ne is csodálkozzunk rajta.

Mert azért a farangok sem lennének farangok, ha nem lamentálnának. Egy tipikus véleményt szó szerint idézek.

“Nekünk (farangoknak) nincs itt semmi jogunk, csak a fogd be pofádat és FIZESSÉL. 44 éves félelmetes tapasztalat beszél belőlem, sok barátom már tönkrement és minden pénzéből kiforgatták. Aki ezt nem veszi realitásnak, az csak rózsaszín szemüveggel nézi a világot. Mindenki jobban tudott mindent mint én és minden tönkrementek. Hm…hm…hm”

Nekem ehhez nincs is mit hozzáfűznöm, csak azt nem értem, hogy akkor mi a fenét csinál 44 éve Thaiföldön.

Sok expat, akik még a Flintstone családból rekedtek vissza, szerint a thaiok lekezelik a letelepedett vendégeket, másodosztályúnak tekintik őket. Egy örökzöld szemrehányás, hogy a nemzeti parkok belépőjegyére sokkal többet kell fizetniük, mint a hazaiaknak. Ezek a sérelmek gyakran olyan mélyek, hogy a thaiokat rasszizmussal vádolják. Thaiföld egyre drágább lett és vége a kedvességnek, a jólétnek. Valójában a thaiföldi infláció Európához képest minimális, az hogy a farangoknak minden drágább lett, azt a rossz valuta árfolyamoknak (is) köszönhetik. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a nyugaton élő magyarok nyugdíja idén, a forint padlón fekvése miatt, több mint 10%-kal kevesebb lett.) Közben azért elfelejtik megemlíteni, hogy a thaiok lehetővé teszik, hogy kényelmesen, jól és sokkal olcsóbban mint Európában éljenek.

A legtöbb farang gyakran és teljesen feleslegesen kritizálja a thaiokat, minden apróságon fentakad, kukacoskodik, problémázik. A thaiok nem kedvelik a direktséget, az okoskodást, a túlzott közvetlenséget, a közelséget. Amit mi egy jóindulatú tanácsnak szánunk, abban valószínű, hogy thaiok egy fontoskodó, arrogáns megnyilvánulást látnak. Gyakran nem is ok nélkül. Hibákra rámutatni, fölényeskedni extrém kellemetlen és abszolút tiszteletlen egy thaiföldivel szemben. De ezt mi európaiak sem tűrnénk. Rózsa Sándor is összevonná a szemöldökét, ha egy thai Magyarországon kioktatna minket, hogy hogyan lehetne ezt vagy azt a problémát okosabban megoldanunk. Mondjuk ilyesmi egy thainak eszébe sem jutna. Én még sosem hallottam egy thaitól, hogy mi rasszisták vagyunk, pedig nekik több okuk is lehetne. Amíg mi ingyenes vízummal látogathatjuk meg országukat, addig nekik egy hosszadalmas és költséges procedurán kell átmenniük, hogy egyáltalán egy pecséthez jussanak.

Én most csak néhány példát említettem meg, de ezekből is látható, hogy sok farang elég szépen tornászik azért, hogy lejárasson mindent és mindenkit. A gyakran hallott panaszon, hogy a thaiok az utóbbi években megváltoztak, nem is hökkenek meg. Pedig a thaiok nem változtak meg, ez így nem korrekt. Módosult a hozzáállásuk a farangokkal szemben. A híres őszinte thaiföldi mosollyal, vendégszeretettel, kedvességgel Pattaya tengerparti részen (és nagyobb idegenforgalmi gócpontokon) egyre ritkábban találkozhatunk. Én sem vigyorgok mindenkire, ha évekig csak mogorva, morcos, udvariatlan emberek mellett élek. De a barátságos, melegszívű thaiföldiek nem tűntek el teljesen és nem is változtak meg. Csak el kell mennünk néhány méterre messzebbre. Vagy meg kéne adni nekik mindenhol a megfelelő tiszteletet.

De az igazsághoz hozzátartozik, hogy a farangok nagy része Thaiföldön nem pocskondiázik, nem kritizálja az új hazáját, beilleszkedik, boldogan él a családjával és a thaiföldi környezetével, gyakran évtizedeken keresztül is. Csak róluk nem tudni semmit, vagy csak nagyon keveset, ők nem érzik szükségesnek fórumokon vagy kocsmákban életüket bemutatni, tapasztalataikat nyilvánossá tenni. Ezt meghagyják azoknak akik valamilyen ok miatt megbuktak, csődöt mondtak, vagy csak irigyek és kötözködni szeretnének. Sok farang saját maga is tudja, hogy a honfitársak csak szégyent hoznak a világra. Mondjuk ezt felismerni nem is kell egyetemi diploma. Egy idő után megunják a betonkemény törzsasztalokat, a körben ülő állandóan zsörtölődő kőkorszaki tagokat, felállnak és továbbmennek, egy más vidékre költöznek. Ehhez a kocsmában felszedett thaiföldi menyecske is nagyokat tapsol, hiszen már évek óta arra vár, hogy valakit Isaanba vonszoljon. Hiába na, “isten tervez, asszonyka végez”, sehol sem igaz annyira, mint a farang-thai kapcsolatokban. A legtöbben hirtelen Isaanban találták magukat, és még csak nem is vették észre.

Hogy ott mit csinálnak, erről fog szólni a következő történet.

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók

https://www.facebook.com/KarcsiAmery

Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.

2022. november 3., csütörtök

K.Amery Thaiföldön

Thaiföldi friss hírek

A hetekben a “Kis Lótusz” híre bejárta a világsajtót. Bua Noi már 30 éve egy lepukkant bangkoki bevásárlóközpont tetején él és igazi kasszasikernek számít. Naponta százával meglátogatják, filmezik, fényképezik és tapsolnak neki. Nem csoda, megismerni csak itt lehet. Thaiföldön az egyetlen a maga nemében, talán éppen ezért a fővárosban mindenki ismeri, vagy legalábbis hallott róla. Pedig a látványa nem mindenkinek szívderítő, sokkal inkább szívszorító.

Bua Noi nem más mint az ország egyetlen nőstény gorillája, egy rideg, színtelen 10x20 méteres betonketrecben. Vastag üveg mögött, vasráccsal elhatárolva, 10 éve egyedül nyomorog, akkor szenvedte ki a lelkét az utolsó társa, néhány gumikerékkel. A Pata Zoo inkább hírhedt mit híres. A bevásárlók számának megnövelése érdekében, mint reklám, 1983-ban nyílt meg hüllőkkel, kétéltűekkel, majmokkal, nagymacskákkal, sőt még medvék is szenvednek benne. Állatvédők már évek óta próbálják elérni, hogy Bua Noit olyan környezetbe szállítsák, ahol méltósággal és a kellemesebben eltölthetné az utolsó éveit. Még a világhírű Cher is felemelte a szavát a védelmében, és egy petíciót több mint több 120 000 állatbarát írt alá. Sajnos eddig teljesen eredménytelenül. A bevásárlóközpont tulajdonosai a majom szabadon engedéséért, átszámítva, 800 000 eurót követeltek. Az általános felháborodás hatására ezt letagadták és arra hivatkoztak, hogy a gorilla már öreglány ahhoz, hogy egy új otthont megszokjon. Milyen galamblelkűek és előrelátóak! Mindenesetre akinek csak egy csöpp esze is van az tudja, hogy valójában nem erről van szó, inkább nem szeretnének lemondani a pénzről, amelyet elég szépen a gorilla hoz a kasszákba. A Bangkok Post a tűrhetetlen állapotot “Gorilla az Alcatrazban” nevezte és számukra (is) érthetetlen, hogy a látogatók hogyan érzik magukat így szórakoztatva.

Egy “embermajmot” találtak a napokban a Samui szigeten is, illetve mentettek meg a halászok a biztos haláltól. A helyiek egy tök részegen tántorgó és meztelenül ugráló, össze-vissza ordibáló férfira lettek figyelmesek, aki pityókásan a tengerbe ugrott. Valószínűleg megpróbált hosszútávú úszásban egy világrekordot megdönteni. Miután mindenki rájött, hogy itt komoly agyi problémák vannak, a segítségére siettek és visszahúzták a strandra. A férfiról kiderült, hogy egy angol turista, aki a segítséget sértegetésekkel és verekedéssel köszönte meg. Így nem maradt más hátra, mint hogy mentőt, 12 rendőrt! és egy tolmácsot hívtak. Miután az egész sziget összegyűlt az állatmódra viselkedő farang tiszteletére, a tolmácsnak elmondta, hogy ő csak meditálni szeretett volna.

“Igen, ezt értem. De ezt tényleg nem megfelelően csinálod. Tizenkét pandúr áll körülötted.” - válaszolta a meghökkent fordító. Végül a rendőröknek sikerült az agyalágyult férfit a szállodájába visszatoloncolni, ahol ettől nagyon boldogok nem lettek. Panaszkodva mesélték, hogy az angol állandóan részeg, kötekedik és üvöltözik. A 12 rendfenttartó megígérte, hogy - “Szemmel fogjuk tartani.” Különben a halászok, akik megmentették, nem tettek feljelentést, csak unottan legyintettek, - “Farang khi nok” - ami körülbelül azt jelenti, ilyenek a madárszarok.

Aztán sokan csodálkoznak, hogy a thaiföldiek egyre jobban lenézik a farangokat. Pedig idén egyre többen jönnek. Az utolsó napokban annyira megnőtt a beérkező turisták száma, hogy a bangkoki Suvarnabhumi repülőtér tisztviselői alig bírnak megbirkózni a tömeggel. Óránként átlagosan 76 repülőgépen 3000-4000 külföldi turista érkezik. Hogy a fáradtan érkezőkkel ne vacakoljanak sokáig, minden belépési fülkében a tisztviselők legfeljebb 45 másodpercet töltenek el az egyes érkezők útlevél adatainak, vízum státuszának ellenőrzésével. Nem semmi, amikor a repülőtér naponta átlagosan 45 000-50 000 embert fogad. Mindenki arra számít, hogy a belépők száma a következő hetekben csak növekedni fog.

Én nem is csodálkozom, hogy két év lakat után most sokan Thaiföldet a bakancsos listára tették. Egyrészt, ehhez a thaiföldi politika is hozzájárult, hosszabb tartózkodási időt engedélyeznek, a covid beutazási korlátozást is teljesen eltörölték. A fertőzési arány fokozatosan csökken, átlagban “csak” 350 naponta az új fertőzöttek száma. Másrészt, most már nyilvánosan kannabiszt is lehet pöfékelni országszerte. De az európai politikusok sem tétlenkedtek, az élelmiszer, a fűtés, a villany, a benzin inflációja sokat segít abban, hogy sokan inkább a melegebb és az olcsóbb országokba elvonuljanak. A nyugati országokból özönlenek a téli hónapokban a vendégek, sokan véglegesen.

Ráadásul egy thaiföldi sztár, Jakapong Jakrajutatip médiavállalkozó és a transzneműek jogainak szószólója, is beszállt a turizmus prométolásába. Mint a a Miss Universe szépségverseny új tulajdonosa arra inspirálja a nőket, hogy lendítsek fel az idegenforgalmat. A szervezetért 20 millió eurót perkált le és egyúttal a szépségverseny szervezője is lett. Szerinte a turisztikai kampány, “ 5 fontos összetevője”, a muay thai, a film, a fesztivál, a divat és az étel a szépségversenyeken való reklámozása sokat segíthet.

Kétségtelen, a szép lányok látványa már magában is sokat lendít Thaiföld idegenforgalmában. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a legtöbb 60 év feletti egyedül utazó férfi, két év szünet után ki van éhezve a fiatal menyecskék látványára. Szerintem ezek teszik ki a turisták felét.

A thaiföldi lányok is szeretettel várnak mindenkire, nem kell nekik semmiféle különleges propaganda. Nekik is sok volt a két év pandémia, náluk is felmentek az árak. Én mindig csodálkozom, hogy az internetben halomban álló intelmek ellenére még mindig sok férfit el tudnak szédíteni és kirabolni . Szerencsére egy kedves magyar honfitársunknál gránitba haraptak. Mint a napokban mesélte nekem, néhány hónapja megismerkedett egy thaiföldi lánnyal és nagyon szépen és jól indult minden. Még azt is megbeszélték, hogy a lány bemutatja a mamájának, de ennek komoly feltételei vannak. Mama szeretne egy kis anyagi támogatást 50 000 baht erejéig, továbbá arany ékszereket, és csak úgy mellékesen, szeretne ha a barátunk egy házat is felépítene. Akkor nincs is akadálya az eljegyzésnek. Különben vége a szerelemnek és csak néha közösen kirándulni mehetnek.

“Én mindent megadok neked amit szeretnél, és én mit kapok tőled, te mit adsz nekem?” - kérdezte szerényen.

A barátom meséli. -”Szia, gondoltam megosztom veled. Szóval a lány, akivel együtt vagyok azt mondta hónapokkal ezelőtt, hogy mehetünk meglátogatni a mamáját. Erre egy hete szólt, hogy beszélt az anyjával és utána ezt az üzenetet kaptam. Ha elhatároztad magad és akarsz eljegyzést akkor szükség van, 50000 baht-ra, 1 baht arany nyakláncra és 1 baht aranygyűrűre, ajándék a mamának. (A baht itt nem pénznem, hanem az arany súlyát is baht-ban mérik. 1 baht= 15, 244 gramm.) Én mondtam neki, hogy erről szó sem volt. És azt is mondtam neki, hogy természetesen nem gondoltam, hogy üres kézzel mennék. De az, hogy egyszer találkozunk és 6 hónap után eljegyzést tartani, az kicsit meredek.”

Szó szót követett és utána jöttek az új üzenetek.

“Megismerheted a mamámat és a barátaimat ha elérkezett az idő, különben addig csak barátok lehetünk. Én szeretnék egy férfit aki gondoskodik rólam és gondoskodik a gyerekeim jövőjéről. Te csak mondod, hogy szeretsz engem, de mit csinálsz értem?”

Én tudom, hogy a thaiföldiek nagyon direktek tudnak lenni ha pénzről van szó, és azt is tudom, hogy a világ minden lánya szeretné ha az udvarlója elkényeztetné. Na, de rögtön egy rövid, egyszeri találkozás után? Azért ez már engem is meglepett. Új idők, sok minden változott. Korábban vízibikákról volt mindig szó, egy mindig elég volt.

November 1-től új rendeletek lépnek hatályba, amelyek megnyitják az utat a kis szeszfőzdék és sörfőzdék előtt. Na, ha ez nem egy jó hír a turistáknak! Az új szabályozás enyhíti a kisüzemi sörfőzdékre vonatkozó korlátozásokat, és még a személyes használatra szánt alkohol lepárlását is lehetővé teszi. A sörfőzésre vonatkozó korlátozások megszűnnek, a korábbi évi 100 000 literes minimális mennyiséget eltörlik. A mikro sörfőzdék évente egymillió litert állíthatnak elő, és nem lesz többé minimális mennyiség, sörözhetünk orrba-szájba minden.

De a thaiok sem járnak rosszul, az új enyhített korlátozások lehetővé teszik, hogy az eddig sutyiban párolt tömények legálisak lesznek. Legalábbis az engedéllyel évente 200 liter alkohol erejéig otthon is szeszt fözöcskézhetnek. Azért egy 10 fős családnál az évi 2000 liter Mekong-Whisky lesz.

Koreában legalább 149 ember halt meg a Halloween-ünnepségek alkalmával, egy szűk utcában összegyűlt tömegben halálra taposták egymást. Hasonló tragédiától tartottak Thaiföldön is, ezért mindent megszigorítottak. Az október 31-i Halloween fesztiválon mintegy 20 000 szörnyeteg és rémség ijesztgetett mindenkit a Khao San Roadon, szerencsére különösebb balesetek nélkül. Halloween Thaiföldön nem egy népszerű alkalom, ettől függetlenül itt is vannak ünnepségek. Turistás városokban, mint Bangkokban, Pattayán, Phuketen azért találkozni beöltözött förmedvényekkel. Ezeken a helyeken már számos buli és mindenféle rendezvény van az ökörködésre.

Sok turista elfelejti, hogy a thaiok többsége nem szereti a hátborzongató hangulatot és nem tartja a halloweent ünnepnek. Sőt, sokszor meg is fenyítettek egy szellemnek nézet farangot, aki velük jópofáskodott. A thaiok nagyon babonások, a szellemektől nagyon félnek, nem mindig jó ötlet ijesztgetni őket. Ez különben azért érdekes, mert a másik oldalon az év minden napján lehet “pokoli templomokat” meglátogatni, ahol a legkegyetlenebb kínzási módok látványa vár rájuk. A phuketi vegán fesztivál pedig egy valódi vérfagyasztós ünnepség. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vegán fesztiválok kínai eredetűek.

Én lemondok a halloween partiról és inkább megnézem a Loi Krathong fesztivált, a fények fesztiválját. Thaiföld talán egyik legnépszerűbb és leglátványosabb parádéja, amelyet a thai holdnaptár 12. hónapjának teliholdján ünnepelnek. Idén a fesztivál november 8-án, kedden lesz. Ezen a napon banánlevelekből hajtogatott lótusz alakú csónakok millióit eresztik országszerte a folyókba, tavakba. A virágokkal feldíszített apró hajókon gyertya van meggyújtva és füstölőpálcikák illatoznak rajtuk. A legenda szerint a csónakok elmossák a gonoszt és a korábbi bűnöket. De ha a szerelmes párok a csónakokat egymás mellé helyezik a vízbe, akkor ők ezzel az örök szerelmüket prezentálják. Hatalmas mozi, aki tudja az ne hagyja ki.

Végezetül szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy Thaiföldön is közeledik a tél. Lassan az esős időszaknak és az ezzel járó áradásoknak vége, de megkezdődik a hidegebb évszak. Még szerencse, hogy az áruházak időben bundákat, meleg pulóvereket, télikabátokat előre megrendeltek, mert bizony most hideg lesz. Itt az ideje, hogy mindenki egy-két gyapjúpulóvert vagy egy jó meleg télikabátot beszerezzen. A meteorológiai hivatal szerint a következő hetekben az éjszakai hőmérséklet a fővárosban 15 Celsius-fokig is lecsökkenhet. Azt is megjósolták, hogy az idei tél nagyon kemény lesz és a szokásosnál tovább fog tartani. Januárban alig lesz nappal 25 celsius foknál több, fázni fog mindenki, egészen február közepéig. És aki hiszi, aki nem, északon a hegyekben még fűteni is kell. Úgyhogy vigyen mindenki fűtőolajat a batyujában mielőtt jéggé fagy. Addig vegyetek amíg olcsón adják. Sok szerencsét a keresésnél.

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók

https://www.facebook.com/KarcsiAmery

2022. október 24., hétfő

K.Amery Thaiföldön

Farangok és thaiok

1. rész

A Thaiföldre látogató turistákat és az ott tartósan tartózkodó fehér expatokat, vagyis minket, a thaiföldiek farangnak hívják. Ne zavarjon senkit, hogy az 1960-as években a Pattayán pihenő színesbőrű amerikai katonákat “ farang dam” (fekete farang) névvel illették, kivételek mindig vannak. A szó eredetét homály fedi, egyesek véleménye szerint a perzsa “farang” szóból származik, a frank birodalomból ismert európai kereskedőket és a keresztes harcosokat nevezték így. A kifejezés az ősi kereskedelmi útvonalak mentén Ázsiában és Afrikában is elterjedt, így a keresztények általános megnevezése lett.

Mások arra utalnak, hogy a Dél-Indiai “varangi” szóból származik és idegent jelent. A buddhizmus terjedésével a kereskedők, szerzetesek révén elterjedt Sziámban is, ahol a franciák (frankok) megjelenésével egy időben a thai nyelv szerves része lett.

Akárhogyan is történt, ma a farang szót sok összefüggésben használják és a gyakran hallott szó egyáltalán nem azt jelenti, hogy rólad beszélnek. Legalábbis nem mindig. A farang szót gyakran nyugati eredetű gyümölcsökre, zöldségekre, rágcsálnivalókra is alkalmazzák. A mexikói guava gyümölcsöt éretlenül “achan farangnak” nevezik, a spárgának “no mai farang”, burgonyának “man farang”, sültkrumplinak “man farang thod”, rágóguminak “mak farang” a neve. Valószínűleg azért, mert mindegyik belül fehér. A “farang dong” egy európai, aki egy thaiföldi lányt feleségül vett, és még sorolhatnám az összefüggéseket. De leggyakrabban a szót az európai, ausztrál, amerikai fehérekre alkalmazzák, jelentése semleges, lefordítani nem lehet. Tudom, sokan most felszisszennek, mert szerintük a farang egy lebecsmérlő megnevezés. Annyiban igazat is adhatok nekik, ha a farang szót más szavakkal összekapcsolják, vagy más kontexben használják, akkor nem mindig túlságosan kedves. A “farang kee ngok” egy fösvény és mohó külföldit jelent, aki kihasználja a thaiföldiek vendégszeretetét. A “farang khi nok” egy durva megsértése a külföldinek. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy ápolatlan, piszkos, viselkedésre képtelen, olyan mint egy madárszar. Mondjuk azért, sok expatra elég szépen illik.

De maradjunk simán a farang szónál, ami sosem sértő és diszkrimináló, még akkor sem ha az örök trollok most azzal jönnek, hogy azért az sem mindegy milyen hangsúllyal mondják. Nyugodjon meg mindenki, a szónak nincs semmi mellékjelentése, ne ragozzuk, ne beszéljünk bele semmit sem. Vannak gazdag farangok, vannak szegény farangok. Vannak kedves farangok és vannak hülye farangok. Vannak thaiok és vannak farangok.

Hogy Thaiföldön hány külföldi él tartósan, azt igazán senki sem tudja. A hivatalos statisztikák nagyon lyukasak, a saccolások 150 000-től fél millióig terjednek. A becslések közötti eltérések nagyrészt annak is köszönhetőek, hogy a különböző hivatalok és szervek mindig más és más módon minősítenek valakit “expat”-nak. Valaki Thaiföldön tartósan élő külföldieket veszi alapul, mások azokat is, akik hosszabb ideig tartózkodnak az országban, de még mindig turistának számítanak. Állapodjunk meg abban, hogy 300 000 körül vannak, vagy sokkal többen, vagy sokkal kevesebben. Számuk évről évre változik, a világjárvány két esztendejében rengetegen helyben ragadtak, később ezrével elhagyták Thaiföldet. A “kivándorlást” a 2019 óta érvényben új rendelkezések is elősegítették, amelyek szigorúbb anyagi és adminisztrációs feltételekhez kötik az állandó tartózkodást. A statisztikákban értelemszerűen az engedély nélkül jobbra-balra csavargók sosem szerepelnek, akik évekig az országban papírok nélkül bujkálnak. Amíg el nem kapják őket. A legtöbb expat, (a koronajárvány elött) nem meglepetés, kínai, indiai és japán volt, Európából a farangok nagy számát a britek, a németek, a franciák lendítették meg. Akárhányan is vannak. Magyarok? Ők az “és még sokan mások” között szerepelnek, mindjárt felsorolom név szerint mindegyiket.

Két hivatalos adatot többé-kevésbé pontosnak lehet venni, a nyugdíjasok és a dolgozók számát. 2019-ben majdnem 73 000 vénembert evett a fene Thaiföldön és 123 000 külföldi vállalt hivatalosan munkát, illetve nyitott üzletet országszerte. A nyugat-európai nyugdíjasok és a befektetők száma éveken keresztül egyre növekedett, nem csoda a kellemes éghajlat, gyönyörű tájak, pálmafás aranyhomokos strandok, nagyszerű ételek és főleg az olcsóbb árak mellett. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a thaiföldiek vendégszeretetét és kedvességét, a laza életfelfogást és a bájosan mosolygó mandulaszemű menyecskék meglepően nagy számát sem.

De, hogy ki és miért választja Thaiföldet az új hazájának, általánosan nem lehet megválaszolni és alaposan nagy különbségeket kell tenni. Engem nem is egyszer megkérdeztek, hogy mi a véleményem a thaiföldi expatokról. Hogy én mit gondolok róluk szerintem teljesen mindegy, de annyit elárulhatok, hogy szerintem a legtöbben azt sem tudják, hogy hol élnek. Ezt még akkor is le merem írni, ha most sokan mérgesen felkapják a fejüket, sőt még azt is hozzáteszem, hogy gyakran ezt a kijelentésemet szó szerint is értem.

Chiang Mai várostól alig néhány kilométerre található a Ban Sabai Village. Egy ideális hely egy hosszú thaiföldi tartózkodáshoz. Egy örökzöld exotikus kert közepén 21 szobával, úszómedencével, edzőteremmel, étteremmel és wellness-részleggel. A standard szobákat, a junior lakosztályokat és a villákat a hagyományos észak-thaiföldi stílusban rendezték be. Minden szoba fürdőszobával, légkondicionálóval, televízióval, telefonnal és DVD-lejátszóval rendelkezik. A lobbyban számítógépek állnak rendelkezésre, a wifi ingyenes. A vendégek fél és teljes panziós ellátás között választhatnak.

Aki most azt gondolja, hogy egy szállodának csinálok reklámot, az nagyot téved. Ez a hely nem más, mint egy öregotthon a távolba szakadt farangoknak. Idős betegek menedékhelye. Egy a számtalan otthonból, amelyek Thaiföldön mint a gomba az eső után szaporodnak. Nem csoda, az otthonok gyakran tömve vannak. Na nem thaiokkal, hanem nyugati lakosokkal. Pedig olcsónak nem olcsók. A havi szobaárak a gondozási szinttől függenek és 2000 euró körül kezdődnek. Ehhez jönnek még az étkezések és az orvosi és ápolási költségek. Summa summárum, nem semmi. A másik oldalon meg kell jegyeznem, hogy a rászorulók 24 órás és valóban figyelmes felügyeletben részesülhetnek. Néhányuknak szükség is van rá.

Szintén Chiang Mai határában található a Baan Kamlangchay, a demencias betegek otthona. Egy idős svájci asszony minden nap úgy kelt fel, hogy rögtön megkérdezte, hogy - “ Hol vagyok most és mit keresek itt?” Szerető családjával havonta egyszer online beszélgetett, akik mindig megnyugtatták, nagyon aggódnak érte és hamarosan hazamehet. Gondolták, az öregasszony holnapra úgyis elfelejti, amit ma mondtak neki.

Kétségtelen, egy idős beteg valójában fényűző elhelyezését és gondos ápolását Európában megfizetni egy átlagembernek lehetetlen. Aki ismeri az európai öregotthonok színvonalát, hidegségét és drágaságát, az tudja, hogy miről beszélek. Ha a thaiföldi árak az első pillanatban soknak is tűnnek, csak egy töredéke a hazai otthonok költségeinek. (Németországban csak a szoba havi ára 3000 eurónál kezdődik, Svájcban 9000 euró már régen nem ritkaság. A magyarországi helyzetről hadd ne beszéljek.) De talán a legfontosabb ok, hogy sokan Thaiföldet választják öregkori hazájuknak, az ahogyan a gondozók az idős és beteg emberekkel bánnak. Az európai túlzsúfolt otthonokban az alulfizetett személyzetnek nincs ideje és türelme a rengeteg betegre. Visszaélések, bántalmazások sőt gyilkosságok nem is egyszer előfordultak az európai szociális intézményekben. Thaiföldön természetes, hogy a gyerekek gondoskodnak az öregekről, a szellemi és fizikai gyengeséget, betegségeket az élet velejárójának tekintik. Az idősebbekkel szembeni alapállás tiszteletteljes, gondoskodni róluk kötelesség és magától értetődő mindenkinek. Kétségtelen, ahogyan a fiatal ápoló lányok a farang betegekre vigyáznak az sokkal emberibb és kellemesebb, mint amit hazánkban sajnálatos módon tapasztalhatunk. Még akkor is, ha néha mosolyogva a fejüket csóválják, mint az egyik ápolólány mondta, egy thai sosem küldené a családját egy menedékházba. Egy beteg körül mindig több gondozó három műszakban, a hét minden napján szorgoskodik. Nem ritkaság, hogy 10 betegre 30 ápoló felváltva vigyázz. Ez Európában elképzelhetetlen lenne. Rendben, a nyelvi távolság valójában sok mindent megakadályoz, amit a lányok szeretettel és kézmutogatásokkal, arckifejezésekkel kompenzálnak. Megfizetve nincsenek, pedig az ő munkájuk sem könnyebb mint bárhol máshol a világon. A heti 48 órás szolgálatért 13 000-15 000 baht fizetést kapnak. Havonta. Évente 20 nap szabadságuk van és ha betegek, évente csak egy hetet fizetnek ki teljesen. Tudom pontosan, mert tavaly egy tucat otthonnak írtam és első kézből információkat kaptam. Ne örülj, nem magamnak kerestem süllyesztőt.

De nem csak betegek választanak egy thaiföldi seniorenresidenciát, hanem valójában vannak idősek, akik még teljesen egészségesek. Sokan nem kedvelik a nyirkos, hideg éghajlatot otthon, és szeretnék a hátralévő éveiket egy luxus otthonban orvosi felügyelettel gondtalanul élvezni. Hazájuktól ugyan távol vannak, de mégis hasonló gondolkodású és korú emberek társaságában. Mert a mai rideg világban, aki még nem tudja, az öregek Európában szinte mindenhol egyedül élnek és halnak meg. Nem is egyszer hallottam, hogy a elhunyt kollégát csak akkor fedezték fel végre, amikor kihívták a rendőrséget. “Valami nem stimmel a szomszéd komával, nem látták már hat hónapja és olyan furcsa szagok áramlanak ki a folyosóra.” Én teljesen megértem az embereket, akik Thaiföldre “menekülnek”, ahelyett hogy a lakásukban egyedül egy pókhálót a szoba sarkában nézegetnének.

Hua Hin egy a Thai-öböl partján fekvő város, Bangkoktól mintegy 200 kilométerre délnyugatra. Rossz hely nem is lehet, a thaiföldi királyi családnak is a nyári rezidenciája itt lett felépítve. A város és a tőle egy köpésre fekvő Cha Am fürdőváros nem csak a thaiok körében népszerű, hanem a turizmus egyik fontosabb csomópontjává növekedett. Én szívesen jövök ide, mert nagy ricsaj nincsen, nyugalmas üdülőhely, de mégsem unalmas, mindig történik valami. Jó kiindulópont jobbra-balra kirándulni, előre és hátra utazni, Bangkok, délen Chumphon, Surat Thani sincs messze. Erre természetesen nem csak én jöttem rá, lassan a tengerparti városka sok külföldi kedvenc célpontjává vált és több ezer farangot vonzott ide. Elsőként a svédek érkeztek, őket követték, a hollandok, a britek, a svájciak. A legtöbben tartósan le is telepedtek, ne zavarjon senkit, hogy az átlagos életkoruk 66 és a következő szívroham között van. A város határában több “nyugdíjas falu” is épült, többek között a Lotuswell Resort is szeretettel várja őket.

A nyugdíjas otthon a város központjától ugyan elég messze van, (mint általában valamennyi menhely) de itt minden megtalálható ami egy nyugalmas élethez kell. A lakóparkot, luxus lakásokat, bungalókat, egészségügyi központot, éttermet, könyvtárat és szállodát egy terebélyes trópusi park és millió virág veszi körül. Egy kellemesen csobogó patakban és úszómedencében lehet szürcsölni a finom koktélokat, vagy szopogatni a csípős csirkecombokat. Az ép testben ép lélek sem maradhat el, lehet teniszezni, golfozni, fogocskázni, ki mit szeret. A Lotuswell Resort nem az ápolásra szorulók otthona, ide nem betegek jönnek. Az itt élők életerős nyugdíjas házaspárok, vagy magára maradt, a barátságtalan világ elől menekülő egyedülálló asszonyok és férfiak, akik az idegenbe szakadva is német, angol nyelvű közösségre vágynak. Ezen a tényen az sem változtat sokat, hogy néhány úriember nem veszi szó szerint a kötelező németnyelvű társalgást és egy fiatal thaiföldi nő segítségével új nyelvleckéket vesz.

Természetesen a luxus és a kedvesség ebben a faluban sem önzetlen, azért fizetni itt is csak kell. Nem is keveset. Egy három és félszobás lakás élethosszig tartó lakhatási joga 150 000 euróért nem olcsó mulatság, még akkor sem ha ebben a félpanzió és a lakás tisztítása is benne van. Mások a szálláshely bérlését részesítik előnyben, de a havi lakbér 3000-4000 euróért sem semmi. Szerintem akinek ennyi pénze van akár a havi, akár az állandó bérlésre, az kereshetne Thaiföldön sokkal értelmesebb megoldást is. De engem ebben az ügyben (sem) még senki nem látogatott meg és senki nem kérte ki a véleményemet. Akárhogyan is nézzük, ezek az otthonok engem nagyon a Robinson Clubokra emlékeztetnek, ahová a lakók egyszer beköltöznek és egy idő elteltével elkezdenek hülyülni és szentségelni. És valóban, a kezdeti lelkesedést gyakran felváltja az unatkozás, a rezidenciából ki nem moccanó lakók lassan kifogynak a témákból, a programok rutinosak lesznek és már nem egymással, hanem egymásról társalognak. Az Európából magukkal cipelt elégedetlenséget, mogorvaságot, kötekedést nem tudja mindenki tartósan levetni, jó szokás szerint elkezdik egymást szorgalmasan pocskondiázni. Az új barátok ellenséggé válnak és egy idő után már csak agyba-főbe anyázzák egymást. Ezért kár volt ennyi pénzt befektetni, ennyi erővel otthon is maradhattak volna. Sokan inkább veszteséggel eladják a lakhatósági jogukat, felmondják a bérleti szerződéseket és elmenekülnek onnan ahová néhány hónapja még teli reményekkel megérkeztek.

Összességében elmondható, hogy ezekben a zárt és védett otthonokban a lakók körülbelül annyit látnak és tapasztalnak Thaiföldről, amennyit egy elszigetelt közösség egyáltalán megenged. Tulajdonképpen semmit. Az öregek alig érintkeznek thaiföldiekkel, kulturális cserebere nincsen. De mit is várunk el pl. egy svájci sporttárstól, aki életében először volt Thaiföldön és rögtön tudta, hogy neki itt a helye. Azonnal felmért és megszeretett mindent, és alig egy hét után lelkesen egy holtomiglan lakhatási jogot a resortban vásárolt. Néhány hónap elteltével pedig ócsárol mindent és mindenkit.

2017-ben nagy csinnadrattával megnyitották a Hua Hin és Pattaya közötti hajójáratát. Az volt a terv, hogy két város között a farangok közlekedését megkönnyítsék. Én jókat vigyorogtam ezen az ötleten és megjósoltam, hogy csak idő kérdése és a komp csődbe fog menni. A vállalkozás 2011-ben meg is szűnt, nem a prognózisom miatt, hanem ráfogták a covid vírusra és a nagy tengeri hullámokra. Valójában a thaioknak túl drága volt, a pattayai expatnak pedig nem volt sok kedve egy vöröslámpás pezsgős partit egy nyugdíjas elfekvő otthonnal felcserélni. Egy Pattayán kavargó és egy Hua Hin-ben gondozott farang igényei és elvárásai alapvetően különbözőek, nem kíváncsiak egymásra. A pattayai farangok többsége nem egy betegágyon nyögdécsel, hanem egy csinos baba vagy ladyboy ölében.

De ez egy másik történet. Folytatás következik.

További posztok - "A thaiföldi életfilozófia" - itt találhatók

https://www.facebook.com/KarcsiAmery