K.Amery Thaiföldön
Bangkok Hilton
Bangkokban található a világ egyik legjobb, sőt éveken keresztül a világ legjobb hotelje, a Mandarin Oriental Bangkok. A kívülről inkább egy szürke, unalmas irodaházra emlékeztető szálloda története majdnem 150 évvel ezelőtt kezdődött. 1876-ban két dán hajóskapitány egy fogadót nyitott a Chao Phraya partján tengerészeknek, amely alig néhány évvel később porig égett. Ezt a dánok nem hagyhatták annyiban és egy újabb wiking kapitány az egészet újra felépítette. Hamarosan az ország leghíresebb hotelja lett, nem csoda, hiszen akkor még Siam első és egyetlen szállodája volt. Miután a villanyt is bevezették, a világ minden tájáról érkeztek a királyi családok, neves írók, mint Joseph Conrad, James Michener, John le Carré, híres színészek, mint Audrey Hepburn, Elizabeth Taylor és Marlon Brando. Itt fektette fejét puha párnára az orosz trónra várakozó trónörökös, a későbbi II. Nikolaus is.
A tündöklés nem tartott sokáig, mert a 2. világháborúban japán és amerikai katonák szálláshelye lett, akik összerugdosták az egészet. A leromlott épületet 6 invesztáló 1945-ben összesen 1500 dollárért megvette és restaurálta, de a régi fényét már nem érte el. Pedig még modern wc-ket is tettek bele. Anno nagy ritkaság volt Ázsia szerte.
1967-ben egy német hotel manager, Kurt Wachtveitl, kisöpörte az egészet, luxusra renovált mindent és közel 42 éven keresztül vezette. Olyan sikeresen, hogy 1991-ben az amerikai Institutional Investor magazin a az Oriental-t világ legjobb szállodájának nevezte, és ezt a kitüntetést a következő tíz évben meg is őrizte. Egyáltalán, soha egyetlen egy hotel ennyi kitüntetést nem kapott mint az Oriental Hotel. A szálloda luxus 35 lakosztállyal, 358 szobával, kilenc gourmet étteremmel és egy saját gyógyfürdővel, Fitness&Wellness termekkel, úszómedencékkel dicsekedhet. Természetesen sportolási lehetőségek sem hiányoznak, a gyerekekre a szülők távollétében felügyelnek, az orvosi segítség is helyben van az épületben. Szobánként négy alkalmazott, saját komornyik, minden nap friss virág és gyümölcs és innivaló a szobában, itt mindenki VIP-nek érezheti magát. Egy történelmi teakfa hajóval csónakázni mehetnek. A rendkívül barátságos személyzet minden részletre figyel és rögtön reagál. Itt tényleg minden kívánság egy parancs, vagy nagy balhé lesz.
“Ha a hírességek minden kívánságát leolvasod a szájukról, akkor olyan szelídek, mint a bárányok. De ha csak egy apró dolog is rosszul megy, azonnal minden mérget kiadnak magukból.” - mesélte a részleteket mellőzve később a német hotel manager. Ő még nem ismer engem.
Világhírű vendégek rajtam kívül is érkeztek, többek között Diana, Princess of Wales and Prince Charles, David Beckham, a dán királynő Margarethe, Mick Jagger, Niki Lauda, Pelé, Michael Jackson, Liz Taylor és még sokan mások. Bocsássa meg mindenki akiket nem jeleztem. A szállodát még én is megnéztem. Ne zavarjon senkit, hogy csak kívülről láttam, nekem így is szép volt.
Apropó Michael Jackson. Amikor 1993-ban 70 fős pereputtyával kényelmesen elterpeszkedett a hotel egyik legjobb lakosztályában, pont akkor robbant ki Amerikában a gyermekekkel való kétes viszonyainak botránya. Az állítólag bántalmazott tinédzserek szülei Bangkokba repültek, hogy megmossák a popsztár fejét, aki annyira megijedt, hogy lemondta a koncertjét és napokig ki sem mozdult a lelakatolt lakosztályából. A hotel előtt tömeg gyűlt össze, tüntettek jobbra-balra, ki azért ki ezért, megvolt a zenebona Bangkokban.
Tulajdonképpen ebből nem is lett volna nagy kár, hiszen Jackson szorgalmasan fizette tovább a szobákat, a világsajtót bejárt skandalum is jó reklámot jelentett a szállodának. A probléma Németországból érkezett, mert útban volt a szövetségi elnöke, akit másnap a thaiföldi király a palotájában forró teával és édes keksszel szeretettel várt. Az Oriental Hotelben lefoglalt lakosztályában azonban még mindig a popzene istene reszketett és az istennek sem volt hajlandó még az ajtót sem kinyitni, hogy beszéljenek vele. A német nagykövet dühöngött, a thaiföldi biztonsági erők pedig a csúzlijukat harapdálták tehetetlenségükben. Szerencsére a német politikussal lehetett komolyabban szót váltani, megelégedett azzal, hogy a szálloda régi, valójában sokkal szebb szárnyában, a Joseph Conrad (nevű) lakosztályt kapta meg.
Ilyen és hasonló anekdoták nem hagyták el, vagy csak nagyon ritkán a hotel kapuit, mert a titoktartás, diszkréció is csak 5 csillagos lehetett. A hírek a vendégekről csak sejtelmesek, ködösek és hét pecsét alatt voltak és vannak megőrizve. Ez különösen mind a napig a thaiföldi királyi családra vonatkozik, akik állítólag itt még sosem szálltak meg. De ez nem azt jelenti, hogy a királyi udvarral ne lett volna mindig szoros a kapcsolat. A luxusszálloda több évtizede szolgálja a thai királyi családot, mint egyfajta udvari szállító, a német szakács is sokáig innen származott. A királyi palotában tartott állami fogadások elképzelhetetlenek voltak az ötcsillagos szálloda pompás ételei, italai nélkül.
Tény, a hírességeket áremelések is követték, egy szoba ma 1000-3500 euró között lebeg. Holtszezonban, koronás időkben olcsóbbak is lehetnek, 250-500 euróért meg is csíphetsz egyet. Hogy a 326 négyzetméteres királyi lakosztály mibe kerülhet, nem sikerült még egészen pontosan kiderítenem, de hamarosan megírom nektek, mert lefoglalok két hetet. Hol vannak már a régi szép idők, amikor még Graham Greene, világhírű író, itt szállt meg. 1947-ben egy szoba 100 bahtba, egy vacsora 20 bahtba került. Ennyit még én is tudnék állni. Igaz, a fürdőszoba akkor még csak egy vödör víz volt.
“Remélem, hogy minden modernizáció ellenére a szálloda jellege nem változott meg.” - írta később Graham Greene - “Remélem, hogy továbbra is olyan szálloda (maradt), ahol bármi megtörténhet, és ahol szinte bárkivel találkozhatsz, az egyszerű írótól az átutazó nemzetközi szélhámosig.”
Különben aki szeretne egy kis történelmet, hagyományt és luxust szimatolni, azoknak van egy ötletem. Nem feltétlenül kell az Orientalban megszállni ahhoz, hogy kérkedhessünk egy luxus környezetben készült fényképpel és megpukkasztani az összes szomszédot vele. Egy pompás teázás délután nem fog adósságba vágni, legfeljebb nem eszel egy hétig utána semmit sem. Minden nap mindenkit szeretettel várnak. A belépés, a hotel Authors' Lounge részébe ingyenes, a hagyományos délutáni tea már nem.
Mindenesetre ne lyukas gatyában menjetek. A hotelhez tartozó történelmi hajót is ingyenesen használhatjátok, mert a legénységnek gőze sincs arról, hogy ti a hotelben megszálltok vagy csak teáztok. Vagy nem érdekli őket. Vigyázzatok az etikettre, ne rosszalkodjatok, mert különben egy másik híres hotelbe kerülhettek.
Ennek a másik, valójában inkább hírhedt mint híres, szállodának Thonburiban, Bangkok Hilton a neve. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de talán jobb ha itt nem szálltok meg. A Bangkok Hilton nem egy 5 csillagos szálloda, hanem a világ egyik legszigorúbb börtöne, eredeti nevén Klong Prem Central Prison. De a raboknak csak a “ The Big Tiger”, mert “élve felfal” mindenkit aki ide bekerül. A szigorúan őrzött fogházban elsősorban gyilkosságért, nemi erőszakért és kábítószer terjesztéséért gyanusítottak raboskodnak, vagy a halálra ítéltek a kivégzésre várnak.
Az 1944-ben megépített fegyház eredetileg 3500 rabra volt tervezve, de csúcsidőkben 7000-8000-en is vannak. Köztük több száz külföldi is. Itt luxusról szó sem lehet, a rabok annyira össze vannak zsúfolva, hogy még rendesen állni sincs sokszor hely. Egy 24 m²-es cellában 24-en vannak, vagy még többen. Akik “rosszul viselkednek”, azok magáncellába kerülnek. Az első három hónapban minden új rab vasláncra volt verve, (ezt 2013-ban megszüntették) gyakran ülve alszanak, vagy egymás arcába érve fekszenek a csupasz betonon. Még megfordulni sem tudnak, hacsak nem vezényszóra. Minden szobában van egy lyuk a földben, amit a rabok mint wc használhatnak, folyó víz hiányában rendes mosakodási lehetőség nincsen. A szakácsok sem kaptak itt még soha Michelin csillagot, mindenesetre kukorica és rizs minden nap van. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fegyencek egy börtönben lévő boltban vagy főzőkonyhákban ételt vásárolhatnak, már akinek pénze van. Mindenkinek van egy börtönös bankszámlája, és ha szerencsés akkor baht is rajta. Akinek nincs bankjegye, az megpróbál börtönőröknek vagy más raboknak szívességeket tenni, egy ruha kimosásért élelmiszert, cigarettát kapnak.
A farangokat általában egy csoportba teszik, ők (is) a jótevénységi szervezeteken keresztül különböző segítségeket kaphatnak. Ha mást nem pénzt és élelmet. A követségek keze meg van kötve, de megpróbálnak foglyokat kicserélni. Több országnak van Thaifölddel kiadatási egyezménye, amelynek alapján az életfogytig elítélteket néhány év múlva “hazaengedik.” Otthon folytatják még néhány hónapig, évig életfogytiglani büntetésüket, aztán mehetnek amerre csak szeretnének.
Látogatás csak ritkán engedélyezett, akkor is csak vasrácson és üvegen keresztül beszélgethetnek. Feltéve ha a telefon egyáltalán működőképes.
Évente egyszer lehetőség nyílik a családot, barátot testközelben átölelni, két órán keresztül személyesen, minden akadály nélkül beszélgethetnek.
Érdekes, turisták is jöhetnek. Nem vicc, nem kell bűncselekményt elkövetni a Bangkok Hiltont meglátogatni. Kíváncsi utazóknak kivételesen engedélyezhető, hogy mint egy állatkertben a cellalakókkal néhány szót váltsanak. Az egyik ketrecben a rabok ülnek, a másikban a turisták. Ezért is a neve ezeknek a programoknak a “banán látogatás.” Mindenesetre a fegyencek szeretik, mégis egy változatosság és mindig egy kis ajándék, adomány is leesik. A király születésnapja a legnagyobb ünnep a börtönben. A hagyományos amnesztia napján mindenki reménykedik, hogy a hátralévő büntetését elengedik, vagy legalábbis csökkentik.
A kegyetlen körülmények között büntetésüket töltő rabok mindenféle betegségben szenvednek és orvosi segítség nélkül gyakran életüket vesztik. Ha másképpen nem, akkor öngyilkosok lesznek. A holttestek éjjel a cellákban maradnak, mert a rabőrök vagy félnek a foglyok közé bemenni, vagy éppen a tv-t nézik. Itt szeretném megjegyezni, hogy a foglároknak nincs lőfegyverük és minden őrre több 100 fogoly jut.
Legyen vele tisztában mindenki, hogy Thaiföldön a kábítószerrel való kereskedés az egyik legsúlyosabb bűncselekmény és az életedbe kerülhet. Thaiföldön az a mondás járja, hogy egy gyilkos csak egy embert öl meg, de a kábítószer egy egész családot. A teliholdas bulik nagyon jól hangzanak, de nagyon csúnyán végződhetnek. Tartsd nyitva mindig a szemed és legyen az eszedben, hogy a drog ezeken a helyeken mindenhol jelen van. Elég egy zacskóval nálad megtalálni, amelyet valaki ijedtében egy razzia alkalmából a táskádba rejtett, és a rendőr máris drogkereskedőnek könyvel el. A go-gos bárok meglátogatásáról nem beszélnék le senkit sem, de ne merüljön el senki ott sem teljesen. Ne higgyél senkinek, hogy ez csak egy ártalmatlan cucc és próbáld meg, mert lehet hogy éppen egy álcázott zsarú kért rá meg. Vigyázz az italodra, hogy titokban ne kavarjanak bele semmit sem. Ne vigyél, főleg idegennek egy kibontatlan csomagot sehova, ne tegyél szívességet senkinek. Aki azt hiszi, hogy egy csöppet is túlzok, annak ajánlok egy 2011-ben megjelent BBC doku filmet. (A teljes képhez hozzátartozik, hogy a film több mint 10 éves.) Akik ezeket az egyszerű szabályokat nem felejtik el, azoknak a bulikban semmi problémájuk nem lesz, jókedvűen táncolhatnak, énekelhetnek, flörtölhetnek.
A börtönben az elítéltek nincsenek elkülönítve, egy kupacban vannak a gyilkosok, a szexuális bűnözők, a kábítószer kereskedők és a halálra ítéltek. Bangkok Hiltonban a több százan is várnak a kivégzésre, senki sosem tudja, hogy mikor érkezik el az utolsó órája. Gyakran évek is eltelnek. Akkor kezd gyanús lenni a dolog, amikor a börtön szerzetese feladja az utolsó kenetet. 2003-ig a végrehajtás mindig egy géppuskával (!) történt, azóta áttértek a “humánus” méreg fecskendőre. Másnap a börtönben kinyílik egy keskeny, piros ajtó, ezen távozik a halott szelleme, azért “szellemajtó” a neve. A holttestet átadják a családtagoknak, vagy a börtön szerzetesének.
De mit szól a buddhizmus a halálos ítéletekhez? Nem ellentmondásos mindazzal amit tanítanak, hirdetnek?
“Igen, a gyilkosság egy bűn, de Buddha arra is megtanít, hogy nézzük meg a szándékot mi van a tett mögött. A múltban a királyaink is gyilkoltak, hogy megvédjék a hazánkat. Mi is megvédjük a hazánkat, családunkat a drogokkal szemben, amelyek kárhozatba hozhatnak minket. A karma előbb-utóbb utolér mindenkit, ha elítélték a bűneiért, de akkor is ha nem.” - nyilatkozta a BBC-nek a börtön szerzetese.
Csak azoknak irom, akik esetleg nem tudnák, hogy börtönbe kerülni az örök mosoly országában nagyon gyorsan lehet. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a királyi család, a buddhizmus legkisebb megsértése drasztikus büntetésekkel járhat. De egy részeges verekedés, baleset a bérelt autóval, egy lopás is komoly problémákat jelenthet. Az ország törvényei szerint tilos bármit, ami nem a tied, egyik helyről a másikra szállítani, mert már ez is lopásnak számít.
Erről a nagyon kellemetlen tapasztalatról szívesen lemondott volna egy 29 éves angol fiatalember, aki a reptéren talált egy mobiltelefont és zsebre vágta. Állítólag szerette volna mint talált tárgyat leadni, de ezzel az érveléssel a rendőrséget nem tudta meggyőzni és 48 napon keresztül fogva volt tartva. Ebből 12 napot börtönben. Nem is történt olyan régen, egy zsíros pénzbírság után engedték szabadon.
Szóval nem tudom, ki hogy van vele, de én a Bangkok Hiltont kihagyom és inkább az Oriental Hotelt választom. Ki is vettem a királyi lakosztályt, rögtön két hétre. Azóta megtudtam, hogy csak 10 00o euró. A napi díja. Még szerencse, hogy a reggeli benne van az árban.
Nem érdekel, egyszer élünk gyerekek, a karma legyen veletek! Már tudom is, hogy mit fogok a hotelben reggelizni és ebédelni. Először is iszok egy jó kis levendula-cannabis teát, elropogtatok mellé egy kis foghagymás-cannabis chipszet. Jöhet egy kis zabpelyhes hasis keksz, aztán elballagok a japán Koko étterembe, ahol meghívom magamat egy 15 fogásos cannabissal fűszerezett menüre. Talán még elpipálok egy jointot is a cannabis kávém mellett. Hogy micsoda? Börtönbe szeretnék kerülni én is? Ugyan kérem, haladni kell a fejlődéssel, a korral. Ne tévesszen meg senkit, hogy Thaiföldön 2022 júliusa óta cannabis termékek hivatalosan engedélyezve vannak. Az ünnepélyes keretek között megtartott sajtótájékoztatón közölték, hogy a cannabist kinevezték “Gazdaságfejlesztő Növénynek”, és ennek keretében 3000 kábítószeres fegyencnek is megkegyelmeztek. Az első ország Ázsiában, mely legalizálta a marihuánát, annak a reményében, - hogy, vagy hogy-hogy nem - ettől a rendelkezéstől fellendül majd az ország orvosi turizmusa. A cannabis növény kivonatai is legálisak lettek, amíg 0,2 százaléknál több THC-t nem tartalmaznak. Ha magasabb a százalék, akkor mindenki mehet megint a dutyiba. Na, most majd magyarázzák el minden turistának a határon, hogy mi is az a THC és mennyi is akkor annak a 0,2%-a?
Nehogy kitalálja most valaki, hogy mostantól kokainnal kereskedhet vagy egy kiló hasissal a táskájában sétálgathat. De még nyilvánosan büntetlenül marihuánát sem pöfékelhet. Mint a hivatalos papírokból kiderül, a törvények ellene vannak a levegő szennyezésének, ezért büntetendő cselekedet.
Magamról: Posztjaim, ismereteim célja a valós thaiföldi mentalitás bemutatása, amelynek ismerete nagyon megkönnyítheti az ottani életünket, de akar rövid szabadságunkat is. A Thaiföldről létező tévedések és tévhitek, és az ebből adódó problémák, engem néha tényleg alaposan meghökkentenek. Az én posztjaim nem fognak (mindig) turistás látványosságokról, hotelekről, strandokról, bárokról mesélni, ilyen oldalak vannak elegen. Posztjaim elsősorban a thaiföldi életről fognak szólni, ismertetni, mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése